Zenében adott ütem hangrendje hogyan határozható meg?

Szerintem nem ugyanazt értjük "hangrend" alatt, szóval ki tudnád fejteni, mire is gondolsz?

Megvan nekünk a _hangnemünk_, amiben írva vagyon a zongoradarab, vagy bármi, és ki akarjuk találni, milyen akkordokkal kísérjük, ugye ez lenne a feladatunk?

Mennyire vagy tisztában a hangnemen belüli funkciókkal (ha azt mondom, szubmediáns, vagy tonika, vagy domináns, mond valamit?) illetve mennyire van meg, hogy egy (diatonikus) hangsor hanyadik fokára milyen akkordok építhetőek? Csak, hogy tudjam, honnann kell kezdeni a választ :)

Vegyük először a dallamot.

Megtalálható egy alaphang, amire a dallam építkezik és a különféle félhangok jellegzetesen követik, meghatározzák a dallamot.

Ezt a kottában jelezni tudjuk, az egész hangok felemelését un. keresztekkel, de a leszállításukat is az ismert módon, ezek száma és az, hogy melyik hangnál történik a változás, adják meg, hogy moll, vagy dúr jellegű a hangnem, amely az alaphangra épül.

Ekkor a már megkapott alaphangra létrehozott moll, vagy dúr skálák adják az improvizáció lehetőségeit, bár természetesen kissé el lehet térni kötőhangok alkalmazásával, a változatosság igénye miatt, de ezt a kísérő akkordokkal is kifejezhetjük helyenként.

Vannak erre szabályok, de esetenként szándékosan eltérnek ettől, amikor kifejetetten disszonancia keltése a cél.

Szándékosan nem bonyolódok bele jobban, Mojjo biztosan szakszerűbben megválaszolja, de egyébként modern vetületében ez érdekes lehet:

[link]

vagy tessék egy táblázat:

[link]

+

[link]

Egy kicsit hosszú lenne újonnan leírnom mindent, így ha nem bánod, magamtól idézek és ollózok össze pár dolgot.

Amit te hangrendnek hívsz, az szerintem hangnem lesz valójában.

Bizonyos zenei hangok egymásutánját skáláknak hívjuk. Leggyakrabban héttagú (pontosabban úgy mondjuk hét fokú) skálákról szoktunk beszélni, ezek az ún. diatonikus skálák. Ezeken belül is a legegyszerűbbek és legfontosabbak a dúr és a (természetes) moll skálák.

Ha egy dal/zenei darab egy adott skála hangjait használja, akkor azt mondjuk, hogy abban a hangnemben íródott. (Illetve, mivel lehetnek egy műn belül is hangnemváltások, egy-egy része xy hangnemben íródott.)

Ha van egy dalunk, teszem azt, A-moll hangnemben, akkor az az A-moll skála hangjaira építkezik. Ha épp G-dúr a hangnam, akkor a G-dúr skála hangjaira. És így tovább.

Ezek a skálák, ahogy fent írtam, hét hangból állnak. Pl a G-dúr skála hangjai: G - A - H - C - D - E - Fisz

Ezeket a hangokat szokás számozni és fokoknak nevezni. A G a példában hasznáét G-dúr skálának az első hangja, ő az első fok. Az A a második hagja, ő a második fok. A H a harmadik tagja, ő a harmadik fok. És így tovább. Az egyes fokoknak pedig van ún. funkciójuk, amiket jó kacifántos nevekkel illetünk. Sorrendbe a fokokhoz tartozó funkciók (a fokok számát római betűkkel jelöljük):

I: Tonika

II: Szupertonika

III: Mediáns

IV: Szubdomináns

V: Domináns

VI: Szubmediáns

VII: Vezetőhang

Ezek közül a legfontosabbak a tonika, a szubdomináns és a domináns. A példaként felhozott G-dúr skálánknál a tonika a G lesz, mert ő az első hang, a szubdomináns a C, mert ő van a negyedik fokon, a domináms pedig a D, mert ő van az ötödiken. És ennek mintájára a fokok számolgatásával minden hangnemnél meg tudod mondani, melyik a tonika, melyik a szubdomináns és melyik a domináns.

Ha megnézel egy dalt, az előjegyzésből és a végéből, a zárásból jó eséllyel kitalálhatod a hangnemet. Ha ez nem megy, először erre kell ráfeküdni. A G-dúrnál az előjegyzés egy kereszt - de egy kereszt lehet E-moll is. Az a G-dúr ún. párhuzamos mollja. Leggyorsabban és egyszerűbben úgy derül ki, hogy a kettő közül melyik, hogy megnézed az utolsó hangot. Ha az G, vagy egy G alaphangra épülő harmónia, pl G-dúr akkord, akkor G-dúrban vagyunk. Ha E, vagy arra épülő akkord, akkor E-mollban. De amúgy van is a dalnak egy középpontja, vagy inkább nyugalmi pontja, amihez húz, és aminél tényleg megnyugszik - és pontosan ez a tonika. Az első fok. Ezért szeretjük, ezért kell nekünk. És mivel a dal/zenemű lezártságának érzetéhez az kell, hogy a nyugvópontra térjünk vissza a végére, ezzel zárujuk a dalokat. Ha szubdomináns előzi meg a tonikát a dal végén, azt plagális zárlatak nevezzük a dal lezárását, ha domináns, akkor autentikus zárlatnak. (Ok, kicsit bonyolultabb a helyzet, a kandenciát kicsit hátrabbról kellene vizsgálni, de most legelső megközelítésben azt hiszem maradhatunk ennyiben.)

A tonika tehát stabilitást, megnyugvásérzetet hoz nekünk. A domináns pont fordíva: instabilitást, feszültséget, ami feloldást kíván.

A szubdomináns szintén egy nyugvópont, de nem olyan végleges, mint a tonika.

Mindegyik funkcióra lehet különféle akkordokat építeni. Meghatározott akkordokat. Egyelőre nézzük csak a hármashangzatokat, aztán, ha szeretnéd és van rá igény továbbmehetünk a négyeshangzatokra.

Szóval a hármashangzatok:

A dúr hangsorok első fokára, azaz a tonikára dúr, másodikra, a szupertonikára moll, harmadikra, a mediánsra moll, negyedikre, a szubdominánsra dúr, ötödikre, a dominánsra dúr, hatodikra, a szubmediánsra moll, hetedikre, a vezetőhangra szűkített hármashangzat építhető.

A moll hangsoroknál az adott hangokra építhető hármashangzatok sorrendben: moll, szűkített, dúr, moll, moll, dúr, dúr.

Tehát pl egy G-dúr skálánál G-dúr, A-moll, H-moll, C-dúr, D-Dúr, E-moll, F-szűkített, amik beletartoznak a hangnembe. Ha azt mondom, hogy a tonikára építs egy hármashangzatot, az a G-dúr akkord lesz. Ha a szubdominánsra, az a C-dúr lesz.

Egy A-mollnál pedig A-moll, H-szűkített, C-dúr, D-moll, E-moll, F-dúr és G-dúr lesz az akkordkészleted.

Namost, amit te keresel, hogy akkordkísérettel kiegészítesz egy dallammenetet, azt úgy hívják, hogy harmonizálás. Harmonizálásnál megnézed, hogy milyen hangnemed van. Megnézed, hogy hanyadik fokon milyen hang áll. És azokra építesz akkordokat - legelső megközelítésben mondjuk a legegyszerűbbeket, azaz hármashangzatokat. Leggyakrabban a tonikát, szubdominánst, dominánst fogod használni akkordépítkezési alapnak, esetleg a szubmediánst is. A szupertonikát/mediánst/vezetőhangot jobb hanyagolni, mert az erre épített hármashangzatok gyengítik a hangnem érzetét. Lehet használni, de azért nem a legszuperebb. Alap elvek: ha valahol valami zenei gondolat végére értél, használhatsz félzárlatot, pl tonika - szubdomináns legyen az akkordépítésed alapja. Ha súlyos ütemrész jön, érdemes funkciót váltani. Egyébként pedig próbálgasd az adott hangnemhez tartozó hármashangzatokat, hallani fogod, mikor lesz jó.

A dal/zenemű lezárásánál úgynevezett egész zárlatot használj: az akkordépítésed a végén az alábbi funkciókról induljon: tonika–domináns–tonika (autentikus egész zárlat) esetleg tonika–szubdomináns–tonika (plagális egész zárlat). Lehet ezt kissé cifrázni: tonika–szubdomináns–domináns–tonika.