Zongoratanuláshoz milyen szintetizátort ajánlatok? Bővebben lent.

Egy zongorának 88 billentyűje van - ritkábban több. Ezek a billentyűk különféleképp súlyozottak (a basszus felé nő a lenyomásukhoz szükséges erő), ezeknek a billentyűknek van egy tipikus járása, érzete, ezek érzékenyen reagálnak arra, hogy hogyan is nyomod le őket, és ez a reagálás lesz a legfőbb zenei eszköz a kezedben. A kulcs, hogy amit jatszol a hangszeren ne csak hangok egymásutánja legyen, hanem zene. A zongorán megtanulod kezelni a pedálokat, amik szintén kulcsfontosságú a zenéléshez. A szintetizátoron ezeket nem tudod megtenni.

Szintetizátoron megtanulhatsz szintetizátorozni. Zongorázni zongorán/pianínón/jobbféle digitális zongorán tanulhatsz meg.

Persze, a szintetizátoron is hozzászokik a kezed egy billentyűzethez, ami legalább kiosztásra olyan, mint egy zongoráé, de ennyi.

Ha komolyabb darabokat szeretnél, elengedhetetlen a 88 billentyű.

Nem tudom, milyen árkategóriában gondolkodsz, de egy Yamaha YDP szériás alá szerintem már tényleg nem érdemes adni(ahogy nézegettem a kínálatot). És ezt is úgy állítom, hogy egyébként nekem is digitális hangszerem van,szóval tényleg nem vetem meg, bár igaz, a szépen kidolgozott kalapácsmechanikákat rendesen meg kell fizetni, a YDP kategória szerintem megfelel, ha annyira azért nem gondolod komolyan a dolgot.

Arra számíthatsz viszont, hogy sok mindenben félrevezethetnek kicsit a digitális hangszerek. Általában - tapasztalatom szerint főleg az olcsóbb szintetizátoroknak- jelentősen könnyebb a billentése az akusztikus társaiknál, valamint (ezt sok minden okozza) meg fogsz lepődni, milyen piszkosan hangzik egy pianínón ugyanaz, amit a digitálison tök szépnek hallasz. Ez lehet a pedál, vagy a hangolás miatt, de tény, hogy más az érzet.

Arra, hogy használtan érdemes-e venni nem igazán tudok válaszolni, bár én elsőként nem használtban gondolkodnék.

Mindenesetre sok sikert a tanuláshoz :D

@4: És mégis itt hol van a nem értesz egyet az elötted szólóval rész? Elolvastad, mit írt a hármas hozzászóló?

Amúgy aki megtehetni, ne 200-300 ezressel, de a duplájába kerülővel is teljes nyugodtsággal kezdhet, meg fogja érni. Másrészt meg aki zenélni vágyik, úgy tényleg, igazán, az nem fogja abbahagyni. Aki meg nem is vágyik rá, csak valami fura fellángolás... nos valóban, annak úgyis mindegy.

Persze benne van az a kockázat, hogy elveszted az érdeklődést, és tudom, nehéz megbarátkozni a ténnyel, miszerint a zene baromi drága dolog,(főleg úgy, hogy látod jóval olcsóbban az alsókategóriás szintiket) de ha szereted csinálni, biztosan megéri belefektetni, még ha pénzt nem is termelsz vele, fontos része lehet az életednek, amitől később nem akarsz majd megszabadulni. Ehhez pedig tényleg érdemes megtalálni a középutat az anyagi helyzeted, a zene fontossága, és minden egyéb tényező közt. Én is kicsit nehezen szántam rá magam egy 600 ezres digitális zongorára, de életem egyik legjobb döntése volt. (bár még innen is bőven van feljebb)

(3-as válaszoló)

@6: Csak kíváncsiságból, milyen digitális zongorát vettél?

Amúgy ha belegondolunk, hogy az emberek jó része mennyi pénzért vesz magának telefont meg egyéb kütyüket, amik ideig-óráig jók, aztán veszik a következőt, egy hangszerért abszolút nem sok ez a párszázezer forint.

@8: Pont a billentés nehézségét kérdeztem volna. A 6xx-es, új Yamaha sorozaté határozottan keményebb lett, mint az előző generációké - meg amennyire tudom, bármelyik másik digitális zongoráé.

Nem okoz nehézséget ez a keménység?

Amúgy pianínóban is volt már a kezem alatt mindenféle keménységű - nagyon-nagyon, zavaróan puha billentésűtől a meglepően nehézig, szóval szerintem pianinoban (is) megtalálhatja mindenki a neki tetszőt.