Milyen elektromos gitárt lehet ennyiért kapni?
Két éve gitároztam utoljára és most elterveztem hogy újrakezdem, akusztikuson tanultam majd valami noname elektromossal tanultam tovább fél évig.
Most úgy döntöttem hogy karácsonyra meglepem magam, van a gitárra 40ezrem, tudom hogy ez elég kevés és a leggagyibbak között kell kutatni, de úgy gondolom hogy kicsit visszarázkódni elég lenne. Egy marshall ms-2 minikobót szeretnék mellé, mivel többnyire fülhallgatóval tudnék gyakorolni, ha valakinek arról van valami tapasztalata az is érdekelne.
@39: Szerintem ott van a gond, hogy nem látod, hogy ezeknek a gitároknak már sokkal tovább nem csökken az áruk, akár fél éves, akár másfél. Ráadásul ha a kérdező megunja az egészet, az feltehetőleg heteken, max hónapokon belül bekövetkezik, így gyakorlatilag amúgy is ugyanolyan korú gitárt ad tovább. Nem olyan bonyolult ez, a gondolatmenetem többi részét szerintem már összerakod.
@Waff: Na igen. Nem is feltétlen van már bármi értelme írnom, de egy magyarázat még belefért, ha már a fórumtárs nem érti, miért írtam, amit.
@Mojjo: Na, akkor még egyszer és utoljára tisztázzunk pár dolgot, mert ahogy látszik, nem nekem okoz itt nehézséget összerakni a dolgokat.
Először is nem azt mondtam, hogy én a mostani ismereteimmel tartom jó vételnek, és venném meg azt a gitárt. Hanem kezdőként, első gitárnak, első tulajtól, egy fél éves, valószínűleg még garanciás Epi Special, nekem is jó ajánlatnak tűnne (tűnt volna).
Nyilván van egy alsó határ, ami alá már nem tud menni egy ilyen kategóriájú gitárnak a használt ára. Ez mondjuk az új vételárának a fele. De szerintem te is tudod, hogy az ilyen alsó kategóriás Epi Special gitárokat, milyen hitvány hardverekkel szerelik gyárilag. Most még oké, de fél-egy év múlva lötyögni fog rajta minden, az olcsó kulcsok nem tartják a hangolást, recsegni fog az összes poti, kapcsoló. Arról nem is beszélve, hogy (tisztelet a kivételnek) a kezdő gitárosokra nem igazán jellemző, hogy annyira vigyáznának a hangszerre és rendszeresen karbantartanák. Szépen összefogdossa a retkes, zsíros kezével, bevágja a sarokba porosodni, leveri a lakkot, össze-vissza hangolgatja, ne adj isten, még a nyakpálcát is maga próbálja meg állítani. Szakemberhez ugye meg nem fogja elvinni, vagy mert nem is tudja, hogy kellene, vagy mert még nincs önnáló keresete, hogy finanszírozza. És akkor össze-vissza görbül a nyak, kiállnak, zörögnek a bundok, stb, stb... És nem a levegőbe beszélek! Saját szememmel néztem végig, ahogy egy volt zenésztársam vadi új Epi Specielje, egy év alatt gyakorlatilag használhatatlanná amortizálódott. Pedig még azt sem mondom, hogy nem vigyázott rá.
Innentől kezdve pedig rohadt nehéz lesz rá vevőt találni. És nem azt mondtam, hogy lehetetlen. Nem is azt, hogy nem fogja tudni 30-ért eladni. Hanem azt, hogy rohadt nehéz. Mert ennyiért legfeljebb egy szintén kezdő gitáros (vagy szintén ismerős) fogja tőle elvinni, akinek épp 30 ezer forintja van egy gitárra és örül majd neki, mint majom a farkának. Mert arra kevés esélyt látok, hogy jövő ilyenkor felteszi GS-re 30-ért, és egymással versengve fognak kapkodni utána a vevők. Mert aki meg egy kicsit is konyít hozzá, az nem fog 30-ért megvenni egy 1-1,5 éves Epi Specialt, második tulajtól. A kezdők viszont gyakran új gitárt szeretnének, mert "az még érintetlen", alig lehet őket lebeszélni. Egyébként ha el is tudja adni 30-ért, azért előtte illik beállíttatni, meg új húrkészletet adni neki. Az meg simán egy 10-es szóval ugyanott vagyunk. (Itt mellékesen jegyzem meg, hogy én már most elvinném beállíttatni és eszközölném azt a húrcserét, sokat dobhat a játékélményen.)
Értem én, hogy viccnek szántad a #38-as hozzászólásodat (legalábbis remélem). Csak így az 5. oldalon már nem vagyok valami vicces hangulatban.
@Waff: De jópofa vagy! A második oldal óta nem volt egy értelmes, önálló gondolatod, csak a "szoftveres gitározást" fikázod és több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel, rajtam próbálsz gúnyolódni. De azért én égetem magam. Az utolsó valamirevaló érved az volt, hogy a kérdező "gitározni szeretne és nem a gépen szöszölni". Kérdem én: miért akkora baj az, hogyha valaki a gitározás mellett (közben) elsajátít egy másik képességet is? Hogy csomó érdekes és a későbbiekben hasznos ismeretre tesz szert? Hogy manapság viszonylag keresett és versenyképes tudás lesz a birtokában? Ez miért baj? Nem, inkább vegyen egy 8"-os hangszóróval megvert szobakombót, mert azon van 5 darab poti, amit lehet tekergetni, meg olcsó. Szuper. Ezzel aztán tényleg egy egészen új, végtelen, felfedezésre váró világ tárul fel előtte.
Nem azt mondom, hogy a 20 ezres szobakombó szar. Nem azt mondom, hogy a digitális megoldások jobban szólnak. Nem azt mondom, hogy el kell felejteni az analóg cuccokat, mert eljárt felettük az idő. A jó hangzás különben is egyéni preferencia kérdése. Mindenkinek más jön be. Én is imádok csöves Marshallon, Peavey-n, akármin nyomulni. Nem is szólok le senkit, aki az analóg cuccokat preferálja. De el kéne fogadni, hogy így 2017-ben már tart ott az erősítőszimuláció, hogy igenis versenyképesen meg tudnak szólalni a szoftverek az analóg felszerelések mellett is. És egyik sem jobb vagy ratyibb a másiknál. Hanem más. Ugyanolyan meg sosem lesz. De nem is akarjuk, hogy ugyanolyan legyen. És igenis van olyan élethelyzet, hogy pénz, hely vagy akármi szűkében, jobban jár az ember, ha a szoftveres megoldás mellett dönt.
Köszönöm a türelmet, részemről én a "vitát" lezártam. Ha a tisztelt fórumtársakban (a személyeskedés mellett) maradt még valami, azt nyugodtan tartsák magukban. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!