Nektek mi a véleményetek XXXtentacion ma megjelent albumáról (17)?

Nem terveztem eredetileg meghallgatni, mert amit eddig a tagtól hallottam, az egyáltalán nem tetszett, de egy haver rábeszélt azzal, hogy nem is olyan rossz, meg hogy rövid, úgyhogy az előbb meghallgattam. Igaziból csak bemásolom ide azt, amit havernak írtam:

"Na csak a két szép szemedért meghallgattam a 17-et, és azt kell mondjam, hogy tényleg nem annyira rossz. Hangsúly az annyira-n, mert nem is jó, de az mindenképp pozitív, hogy nem éreztem ingert a kikapcsolására, amiben benne van az is, amit te is mondtál: hogy rövid. Úgy igazán egy dolog tetszett rajta: van az egésznek egy olyan hangulata, mintha egy ezer éves kazettát kotortál volna elő valaki házi felvételéről és azt játszanád le éjszaka vezetés közben. Van benne egy erős nosztalgia érzés, ami egy zseniális módja a rossz felvételminőség kompenzálásának. Szóval ezért mindenképp props. Meg úgy ez a legkoherensebbnek érződő valami, amit ettől az ürgétől hallottam, viszont a legnagyobb hibája ennek is az, mint mindennek, amit tőle hallotta: annyira esetlen az egész... de főleg az ő hangja, akár rappel, akár énekel. Olyan, mintha konkrétan abban a lelki állapotban lenne, mint aki egyszerre fog sírni meg verekedni és emiatt se artikulálni se gondolkodni nem tud rendesen... Kicsit olyan lehet ez, mint a Punisher, hogy egy trauma óta ugyanazt az egy pillanatot éli meg a napja minden percében - csak itt a család lemészárlása helyett iskolai szekálás a trauma. Az éneklés meg konkrétan át tud menni gagyiból idegesítőbe, mikor nagyon tüdőből akarja tolni, bár azt meg kell neki hagyni, hogy ebben a versenyszámban körökkel hagyta le a kedves vendégelőadó a Fuck Love-on, ami toronymagasan a legrosszabb szám az albumon. Ez a tüdőből jövő óbégató trap-éneklés már Future-nek sem állt jól, pedig ő kezdte el... A gitár- és zongoradallamok bár nem rosszak, még a dalok hossza ellenére is nagyon uniformnak érződnek. Szóval ja, nem volt egy jó album, de határozottan pozitív meglepetés volt."

+ ezt még megtoldanám így ide azzal, amit már az album meghallgatása előtt tudtam: a dalszövegek borzasztó kínosak és/vagy ostobák. Minden, amit az emberek a korai kétezres évek emójáról, meg a nu-metalról szoktak mondani, az X szövegeire hatványozottan igaz. Ha nem kockultam volna az album hallgatása közben, szerintem homlokon csapom magam, vagy lefejelem az asztalt annál a sornál, hogy "so nobody wants death cause nobody wants life to end".