Szerintetek divat fan vagyok? (Kpop)

Nem szeretem a se a K-, se a J-jel kezdődő műfajokat, azok elég specifikus ízlést követelnek meg, amivel én jelenleg nem rendelkezem, meg nem is nagyon vonz az egésznek az esztétikája, viszont amiről te beszélsz, az szerintem egy sokkal általánosabb zenei kérdés, úgyhogy megpróbálok rá válaszolni.

Túlgondolod. Nekem az elsődleges hobbim a zenehallgatás, de még így is azt mondom, hogy a zene, mint olyan, egy viszonylag egyszerű kis valami, nem éri meg ennyit vergődni rajta. Pláne ennyi idősen. Én 21 éves vagyok, és bár azért elég masszív alapja van az ízlésemnek, még így is folyamatosan fejlődőben van. 14 évesen alig ha hallgattam négy-öt zenekart, meg mindenféle számokat innen-onnan.

A "letöltöm, és majd megszeretem" hozzáállás szerintem nem azt mutatja, hogy rosszul állnál hozzá a dologhoz, szerintem ez pont egészségesebb, mint vállvonás után vissza sem térni az adott dalra/előadóra. Meg furább műfajoknál sokszor lehetetlen elsőre megszeretni egy dalt, kell idő, mire az ember ráhangolódik.

Nem ismersz több száz előadót... És? Ki várja el, hogy ismerj annyit? Ne tekintsd ennyire kötelességnek a zenei fejlődést, jön az magától. Ha meg valaki szerint ettől nem vagy "igazi rajongó", vagy "igazi K-popper", vagy a franc tudja... Nem hiszem hogy bármit vesztenél. Ez nem olyasvalami, hogy teljesítesz egy ilyen listányi kritériumot és akkor megtapsolnak, meg megkapod a medált, hogy most már igazi rajongó vagy, most már nevezheted magad egy közösségből valónak. Nem fogod jobban élvezni a zenét attól, hogy több előadót ismersz, a tájékozódás, művelődés inkább csak arra jó, hogy új kontextusba helyezd az általad eddig hallgatottakat, meg új irányokat mutasson, de szerintem az egyes dalok élvezeti értékén nem változtat gyökeresen.

Ezt a divatból hallgatás dumát meg sose értettem, már akkor sem, amikor valaki a másik emberre mondja, de így, hogy valaki saját magát vádolja meg ezzel, így még csak furább... Persze, az ember környezete, meg bizonyos stílusoknak az esztétikája, hozzájuk tartozó szubkultúrák stb. bevonzhatják az embert és elkötelezettebbé tehetik a zene iránt, de ez nem jelenti azt, hogy az illető ne szeretné a zenét önmagáért. El tudsz olyat képzelni, hogy valaki ül otthon a fülessel a fején hall valami zajt, ami tökre nem is mond neki semmit, de puszta kötelességtudatból végigszenvedi, úgy, hogy közben olyan zenét nem is hallgat, amit valóban élvezne? Esetleg te így vagy vele? Mert nekem ezt nagyon nehezemre esik elképzelni... Szerintem az, hogy az emberek ragasztják át egymásra a zenéiket, meg nem_zenei dolgok visznek be embereket zenei irányzatokba, inkább egy kifejezetten pozitív, mintsem negatív jelenség. Mondok egy példát, húgom veled egyidős, az én ízlésemből őrá annyi ragadt, hogy egészen nagyon bizarr zenéket is el tud viselni, ha muszáj neki + azért néha tetszenek neki dalok, amiket hallgatok, de úgy alapvetően ezt a tipikus MTV-s popzenét hallgatja, amit ugye a leggyakrabban dobálnak meg a "divatzene" jelzővel. De ismerem a húgomat, mint a tenyeremet, tudom, hogy mikor nem őszinte, tudom, hogy nem sokáig tudja megjátszani magát neki nem tetsző helyzetekben, és amikor zenéről beszél, olvas, hallgatja, énekelget magában, stb. arról süt, hogy ő tényleg élvezi, amit fogyaszt.

És szerintem dióhéjban ez a konklúzió, amire az egészet ki akartam hozni: élvezd, amit hallgatsz, mert a zene ezért van! Ne pörögj rá ennyire a dolgokra, mert csak feleslegesen stresszeled vele magad. A stressz meg - számomra legalábbis - sose volt egy olyan érzelem, amit zenéhez akartam kötni.

Mindazok alapján, amit leírtál, egyáltalán nem vagy az :) Nem attól lesz valaki igazi k-popper, mert ismer több száz bandát, és ezekből minden tagot meg tud különböztetni, tud róluk mindent, és a többi.

Talán amiatt érezheted így, hogy csak a divat után mész, mert az utóbbi időben elég nagy divat lesz szeretni a koreai popot. Mikor én elkezdtem hallgatni, pedig nem is volt olyan régen, mindössze három és fél éve, még nem volt ennyi rajongója ennek a zenei műfajnak.