Zeneőrültek! Mesélnétek arról, hogy mit jelent számotokra a zene, hogyan alakult ki a stílusotok, mit gondol rólatok a környezetetek, és mi szól éppen a fületekbe?
Nem aggaszt igazából, hogy nem 3000-ren fognak válaszolni a kérdésre, csak kíváncsi vagyok, hogy vannak-e hasonló sorstársaim.
Én kezdetben nem voltam nagy zeneboozi. Talán 11-12 éves lettem, amikor megismertem az első igazán én zenekaromat. Ez a Slipknot volt, és ráébresztett arra, hogy ez, ami nekem tetszik, a környezetemnek egyáltalán nem.
IRC-en chateltem, voltaképpen ez volt az igazi életem, és 17-18 éves srácnak adhattam ki magam. Elég gyorsan felszedtem egy középfokú angol nyelvtudást, plusz tocsogtam az orosz gyilokpornókban, és kínzásokban, de végtére is olyan emberekkel beszélgettem, akik hozzám hasonló zenéket ontottak magukból. Szóval eleinte a Nu metál volt a mindenem, aztán szép lassan magamtól ugyan, de megjött a kedv ahhoz, hogy a régebbi "nagyokat" is megkeressem. A Machine Head által már volt egy kis betekintésem a 90-es évekbe, de az első igazán régi nagy számomra a Metallica volt. Persze eleinte vontam a számat, hogy "Ez nem egy slipknot" meg mittudomén, de szépen lassan megtérültem, és egyik dalt követte végül a másik.
Mire beértem a gimnáziumba, szinte minden metál zenét ismertem, Black Sabbath-tól az ax7-ig. Aztán punk korszakom is kialakult. Volt társaim is, aki szintén azokat hallgatta, amiket én, de én például sose bírtam a fekete göncöket, a zenekaros pólókat, meg a láncokat. Átlagos öltözködésű srác vagyok a mai napig is.
Igénytelenebb vagyok az átlagnál, nem sokat szépítkezek a tükörnél, a fésűm a tenyerem, ha vizes a hajam, sapkát veszek fel, és végül arra fogom, hogy kócos vagyok mégis.
A sorsfordulat azonban az volt, amikor elkezdtem végül kocsmába járkálni 15 évesen. Volt már annyi arcszőrzetem, hogy néhány helyen már kinézzenek felnőttnek, illetve volt pár jó hely a kis vidéki városkámban, ahol nem szóltak be nekünk, mert csak elsörözgettünk.
Szép lassan azonban megtaláltam a helyi klubokat, ahol koncertek is vótak, és nem igazán élveztem azt, hogy nem lehet hallani szinte semmit se a zenéből. Persze, be voltam sörözve, és jól éreztem magam, de ez inkább a társaságról szólt, nem a zenéről.
Elkacsintottam végül más zenekarok koncertjeire, és volt egy helyi banda, akik Arctic Monkeys és egyéb indie számokat toltak. Nekem végül a Cage The Elephant nevű formáció vót az, amire eldobtam az agyam.
Szinte látom magam előtt, ahogyan lelépcsőzök egy-egy péntek estén a panelből. A dohos benti szagot felváltja a friss tavaszi levegő, és elindulok az éjszakába. Nézem a körülöttem levő égő fényeket, és 1000 helyen járkálok, a szívem pedig a torkomban, mert éreztem, hogy jó zenék fognak szólni, összegyűlik egy jó társaság, beszélgetni fogunk, és csak sörért megyünk illetve mosdóba.
17 éves koromban nyáron volt egy életszakaszom, amikor szinte egész nyáron egyedül voltam otthon. Ekkor kezdtem el füvezgetni, és egy-két szóból hippi lettem, és pszichedelikus rockon éltem végig. Mindig is azok a zenék álltak hozzám a legközelebb, amiben valamilyen gitár és dob szólal meg. :)
Most belegondoltam, hogy ha a szüleim otthon lettek volna, eléggé ki lettek volna akadva rajtam, bár legalább ha lányokkal aludtam, akkor nem az ősök ágyukban kötöttünk ki. Bár viszonylag későn jutottam el a szexig, szóval nem lett volna ezzel se gond. Gondolom...
Nagyjából ekkor fedeztem fel, hogy a suliban másoknak is kialakult egy hozzám hasonló zenei ízvilága, és ahogyan kezdtem már-már felnőttnek érezni magam, megimádtam a magyar alternatív rockot. Nem volt olyan hiperkarma szám, amit ne tudtam volna fejből, és a szobámban is folyton gyakoroltam, hogy megtanuljak gitározni és énekelni.
Persze ezt a mai napig abbahagytam, nem igazán volt időm, sokkal jobban érdekeltek az emberek. Egész végig pörgött a zene, de nem zenéltem. Minden álmom hogy későbbiekben beindíthassak egy zenei karriert, mert érzem, hogy pár ember át tudná élni azt, amit én, úgy ahogy én, és reménykedek benne hogy adhatok majd a világnak olyan zenét, amit a világ adott nekem.
4. év a gimiben, és ekkor szenvedtem el életem első szerelmi bánatát. Az évfolyamtársaim is eltűntek, és az osztályommal maradtam együtt szinte, akikkel megpróbáltam volna minél kevesebbet lenni, de én voltam a mókamester mindig is, és maga lett volna a pokol, ha a sok nyomi egymásnak esik, míg mi 5 éven át megrohadunk egymás mellett, míg mások már egyetemen élvezkednek a fővárosban vagy valami normálisabb egyetemi városkában.
Persze nem mondtam el senkinek, de eléggé depresszív állapotba kerültem. A jegyeim végül nem romlottak, meg nem lettem magányos alkoholista, és drogos. A szobámban csücsültem. Nem voltam kocka sem. Álmodoztam, miközben a zenéimet hallgattam. Hála istennek youtube, spotify, netes ürgék voltak még az életemben, és tényleg eljutottam odáig, hogy nincs egyetlen egy zenei stílus se, amiből ne hallgatnék meg valamit. Amiben látok fantáziát, az mind megtetszik, legyen az techno, klasszikus, rock, metál, punk, pop, jazz, hip-hop, vagy egyéb más stílus.
Örülök, ha találhatok egy-egy új előadót.
Örülök, mert Végre felkerültem Budapestre is, és rengeteg lehetőségem van koncertekre járni, művészi közegekbe, romkocsmákba, egyetemistákkal lógni akárhova...
Jelenleg pedig ez az album szól: [link]
Elnézést, ha hosszú voltam, én szívesen elolvasom, ha lefirkantjátok a ti történeteteket. Írhattok akár privátban is. :)
20F
válasza:Oké, ha egyszer tényleg ti ketten kíváncsiak vagytok a zenei ízlésemre, és mivel kifejtettem a lényeges a hozzáállásomról a zene világa kapcsán és ezek után is kíváncsiak vagytok az zenei ízlésemre, hát beszélgethetünk még erről felőlem.
Eddig se titkoltam az ízlésem, csak azt tapasztaltam többségében, hogy ami igazán fontos számomra, arra nem nyitott szinte senki, akivel eddig érintkeztem.
Nos, tegnap megemlítettem két előadót, a Sonic Youth -t pont azért, hogy egyfelől valami ösztönösebbet is mutassak a Meshuggah matekmetal / mathcore mellett, másrészt, mert a Sonic Youth-t kevésbé nehéz befogadni, és aki egy kicsit is igényes, ismeri és van, ami megfogja őket a Sonic Y-tól.
Tehát feltételeztem, hogy ti találkoztatok a Sonic Y-tal, ezért említettem meg. Ezek szerint bejött. Jól sejtettem.
Nah, annak örülök amúgy, hogy a kedves kérdező Moore-nak az avant-jazz-es, szaxofonos őrületeire is nyitott. Nem mondom, hogy engem megfogott, de meghallgattam, ő legalább keresi a saját önkifejezési módjait, mármint pl Moore, és ez a lényeg. Az részletkérdés, hogy nekem nem annyira fekszik ez a fajta avantgarde szaxizás, gitárral. Az általad emellett említett Merzbow_-os másik kooperációja már közelebb áll hozzám.
De ha már Sonic Y, akkor a 80-as évekbeli kompozícióik közül a zajzenéik szoktak leginkább örömet okozni számomra... azon zenei részletek tőlük többnyire valahogy... repülőgép-szerencsétlenség asszocióját nyújtják, vagy ,... mikor mit.... De ez a katasztrofális hangulat felidézi egykori kamasz éveimet.
Nem, sose utaztam repcsin. :) De valahogy gyakran ezt a képet hozzák fel belőlem...
Nos, amikor a power electronic sítlust említettem, meg a noise zenéket, többek között Merzbow-ra gondoltam. Bár ő ugyebár annyira absztrakt zajzenéket alkot, hogy kifejezetten funkcionálisak, és ennél fogva aktuális hangulathoz kötött, mikor épp mivel rezeg együtt az ember. Szóval ez nem aféle Beethoven, hogy leülök, és elmélyedek. Hanem kiválasztom a hangulatomhoz éppen megfelelő Merzbow anyagot, már ha épp zajzenére vagyok hangolódva.
Ezek az ösztönösebb zenék, ezért említettem meg. A komplexebbek általában közelebb állnak hozzám, de sokszor lazításként jobban csúszik az ösztönös, mint a zajzenék (pl az említett Merzbow, de sokszor jobban kikapcsol a "sánta ritmusokkal" teli Meshuggah.
Bár én szeretem váltogatni az előadókat. Elmélyedek valaki szerzeményében, előadásában, aztán 10 / 30 / 60 perc múlva kapcsolok másra, általában. Nem azért , mert nem tetszik, hanem mert szeretek sokféle megnyilatkozást.
Kedves hozzászóló, hirtelen nem tudom, te, vagy a kérdező tért-e ki a Radiohead-re. Végre, aki rajtam kívól látja, hogy a Radiohead tipikusan olyan szereplő a zenei színtéren, hogy valamiféle hidat képez a felszínes hallgatók, valamint az igéynesek között, cska hát amoylan tiorz, sznob szerepkörben... Hogy ez jü, vagy sem, nehéz megítélni...
De az biztos, hogy számomra néha terhes, amikor felbukkan valaki a komunikációs teremben, hogy ő egy intellektüell zenerajongó, "MERT szereti a Radiohead-et"... Hát ez már annyira sorozatgyártott sznobéria, hogy néha már "fájó" számomra... De hát nem akarom leszólni őket, csak hát a Radiohead valahogy mintha fel akarna mutatni valami értéket, de megreked a kereskedelmi, kommersz szinten...
Oké, a Paranoid Android számuk mutat némi kísérletező jelleget, meg hangualtot, és ea zegyszerű "Creep" slágerük meg kifejezetten magával ragadó tini-depresszió, de kb számomra itt ki is merül a Radiohead... A többi tőlük valahogy... póz. De bízom abban, hogy talán valamiféle hidat képez a felszínes zenehallgatók, valamint a ténylegesen igényes kisebbség között a Radiohead, és hasonlók... Talán.
válasza:...még mindig én vagyok...
"Nem igazán a közös pontok megtalálása miatt érdeklődtem, hanem pont azzal a céllal, hogy általad olyan zenéket ismerhetek meg, amiket amúgy nem."
A végtelenségig tudnék zenéket mutatni, egyszerűbbeket, összetettebbeket, elvontabbakat, mindenfélét. Az egyik emettől tartalmas, a másik amattól.
"Írtad, hogy évtizedek óta hallgatsz különféle zenéket. Én 21 éves vagyok, nyilván jártasabb vagy a dolgokban mint én. Ezért is örültem, mert tényleg nem sok hozzád hasonló embert ismerek."
Nem te vagy az az illető, aki kb 10 napja nem válaszolt az itteni hozzászólásaimhoz hasonló tartamú hosszú privátjaimra? :D ;)
Ő is igényes zenehallgató és szintén 21 éves... D e ízt írta először, hogy megijedt az életkoromtól, vagy valami ilyesmi... Holott én bátorítottam, hogy ez ne zavarja... Felesleges az életkorom miatt zavartatnia magát. Ő is felnőtt férfi , én is , és zenéről csevegünk.
Egyébként ha te nem vagy egyenlő ővele, nyilván neked is szívesen mutatnék sokféle zenét. Ha már egyszer ennyire nyitott vagy sokféle stílusúra.
Mindenesetre sajnálom, hogy megint több, mint egy hete nem ír, vagy nem mer írni nekem az illető, akivel elkezdtem anno privátozni... hiszen ő is értékes zenerajongónak tűnik és rendes, normális embernek...
Bár nem egyszer írták nekem hónapokkal később, hogy ők bizony nem kapták meg ITT a privátomat... hogy valami technikai baki.... Nekem megvannak a saját privátjai másolatai amúgy... De hogy időnként miért nem érkezik itt meg a címzetthez, nem értem...
válasza:Nem én vagyok az.
Hallottad a Radioheadtöl a King of Limbet? Az már sokkal kevésbé popzene mint az azelöttiek. Bár én a régebbi zenéiket csak nagyon felszínesen ismerem. Az In Rainbowst meg a King of Limbet szoktam tőlük hallgatni, és ezekre már nem nagyon jellemző a világfájdalommal való pózolás vagy mi... Pont most néztem meg, hogy már van egy újabb albumuk, de azt még nem is hallottam.
Merzbowval kapcsolatban az a helyzet, hogy hallottam azt a lemezt amin Thurstonnal meg Pándival zenélnek, ami bejött. Pont azért mert nem tiszta elektronojz hanem valamilyen keverék. A free-jazz szerű zajongást egyébként szeretem. Tisztán merzbow-t nem hallgatok, bár amikor igen, akkor megjegyzem hogy ez tulajdonképpen tetszik, csak valahogy mindig annyiban marad. Az már tényleg nélkülöz minden hagyományos zenei elemet. De még azért nem vetettem el, csak parkoltatom.
válasza:Wow, ez már igen! :) Ez nem régi stílusú Radiohead, most hallgatom. :) Ez már igényes math-rock / post-rock stílusú. :)
Na, látod, ezért mondtam, hogy jobb inkább albumokról beszélni, mint sem zenekarokról, de kicsit "bevittetek az erdőbe" ;) ... De hát magamat is okolhatom, hogy nem maradtam meg az itt eleinte is általam jelzett hozzáállásomnál, hogy inkább albumokban gondolkodjunk...
Hiszen változó szokott lenni adott előadók adott albumai minőségben, és/vagy stílusban.
Egyébként, mondom, engem nem zavar a világfájdalmas pop, a Radiohead első slágerei , a Creep minőségi világfájdalmas rock dal. Csakhogy az első négy Radiohead lemezen semmi más érdemlegest eddig nem találtam.... talán a Paranoid Android c. számot még, ami esetleg tartalmas, érdekes... Oké, vannak érdekes hangulatok még, a 4. lemez körül, amikor már kezdtek elektronikát bevinni, de annyi, mint kakinak a pofon.
Szóval én csak az első 4 Radiohead albumot ismertem eddig.
De ez a "King of Limbs" 2011-es album fa. Sza. :) Érdekes, ezen még az énekes hangja se zavar. Valahogy itt mintha kifejezné magát, nem csak nyávogva pózol, mint eleinte. ;)
(Bár ezen egy kicsit Bono utánzat az énekes technikája, hangszíne, stílusa, alias U2.)
Mondom, ha érdekel, mutathatok zenéket én is neked még, ez volt a szándékod eredetileg, hogy kértél erre engem.
De milyen jellegűeket mutassak?
Noh, addig is egy kis rhythmic noise. ;) (ritmikus zajzene, vagy ritmikus ipari zene , avagy power noise stílus) :
Winterkalte - Sustainability:
https://www.youtube.com/watch?v=GLc93UkUdrU
Figyelem: a stílus neve nem összetévesztendő a "power electronics" stílussal! Az némileg más! Azt is kedvelem. :)
Szintén ipari / noise műfaj alá tartozó stílus. :)
válasza:Már az In Rainbows is más mint addig a Radiohead. Most néztem a wikipedián, hogy kiadtak még 2016-ban egy albumot Moon Shaped Pool címmel. Kíváncsi vagyok hogy milyen irányba mentek el vele. Majd valamikor meg is hallgatom.
Egyébként bármilyen zenét mutathatsz. Érdekel hogy mit szoktál pl. háttérzenének feltenni, amikor valami mást is csinálsz. A zene amit linkeltél, király. Nem ismertem. Nem tudnám megmondani, hogy mitől tetszik a noise, csak egyszerűen jó a fülnek. Annak ellenére, hogy akár idegesítő is lehetne.
Jó látni közben a csevegéseteket.
A Radiohead-del speciel semmi bajom nincs. Én nagyon szívesen hallgatom a munkásságukat, igaz az első albumuk szerintem egyáltalán nem valami nagy szám, de igencsak üdítő hallgatni a későbbi számaikat, és ha nem is album szinten, de mindenhol található 2-3 szám, amikkel teljesen meg tudok békélni, kivéve az In Rainbows albumuk, ami mai napig az egyik legkedvesebb hanganyag számomra.
Az új albumuk számomra gyengébbre sikeredett, mint úgy az átlag, de pl a startoló Burn the witch igazán elragadó szerzemény.
Nekem is tetszett ez a link, nem hittem volna hogy a noise-t idáig is el lehet tolni, eléggé inspiráló is lett, ami azt illeti.
Ez is egy érdekes formáció, nem igazán szoktam amúgy a zenéket, amiket hallgatok stílusokba erőltetni, egyszerűen szeretem azt, amiben látok fantáziát, vagy el tudom ismerni.
Nem tudom, hogy magyar dolgokat szoktatok-e hallgatni, de most például az Elefánt zenekar új albuma számomra eléggé varázslatosra sikeredett. Mind szövegileg, mind technikai változatosság terén szerintem fénykorát éli épp a csapat, és alig várom hogy megtekinthessem majd őket a hajón.
Tegyetek majd egy próbát vele, ha közel áll a züllött témájú melankolikus jazz-hip-hop-punk-rock fusion. :)
válasza:A Ruinsnak olyan vidám countryside hangulata van. Szeretem az ilyen freejazzes rock témákat. Ilyen pl. a Mars volta, meg Omar Rodriguez
https://www.youtube.com/watch?v=yulxvV_KXvk
Meg ez:
https://www.youtube.com/watch?v=JOGdAFxe9_0
Az Elefánt így első ránézésre nem volt annyira megnyerő, de majd ha több időm lesz, akkor meghallgatok tőlük több számot is.
válasza:Hát számomra a zene az életem fontos része, olyan mint a kaja. Szükségem van rá az életben maradáshoz. :)
Én eleinte ilyen tucatzenéket hallgattam, ami annyiból állt, hogy Lady Gaga, Taylor Swift, Demi Lovato, Justin Bieber. Ez volt ilyen 2012 körül. Most már az összeset utálom 😝😝😝. Valaki írta, hogy volt Fall Out Boyos időszaka, na az nekem is volt olyan 2015 környékén.
Aztán akkor is azt a zenét hallgattam,ami éppen divat volt, vagy éppen sorozat zenéket,pl. A gleeből,vagy a Violettából.(ne kövezzetek meg,szerettem XD)
Most nem rég..viszont egy hatalmas változás lett az életemben. Na az úgy volt,hogy felvételizni mentem a kövi sulimba. Amúgy 14 vagyok. :D és lány. :3
Szóval mentem a kövi sulimba felvételizni, ami nálam két napos volt, mivel ajtp program koleszos ott alvás.. Stb. Tehát volt időm ismerkedni. Megismerkedtem egy lánnal, aki mondta, hogy mennyire szereti az animéket és, hogy kpopper. Na mondom.. Először is kire mondják, hogy kpopper? Aztán sokat beszéltem is a lánnyal. És kiderült,hogy pár másodévesnek, harmadévesnek ilyen a stílusa,ők is kpopperek. Igazából itt még annyira nem érdekelt maga az, hogy mi az a kpop.Következő héten mentem a sulimba, ahol a szokásos osztálytársak fogadtak. Megkérdezte a padtársam, hogy milyen volt a felvi mondom tök szar,jól elcsesztem az írásbelit XDD. Na a lényeg..aztán megkérdezte,hogy ismerkedtem e. Rögvest rávágtam,hogy igen,és mondtam,hogy volt pár lány,aki szereti az animéket. Erre neki felcsillant a szeme, mert ő is szokott nézni animéket. És hozzátettem,hogy kpopperek bár az nem tudom mi. Erre még jobban felcsillant a szeme. Tudtam az én kedves padtársamról,hogy szereti a koreaiakat,de akkor még nem tudtam,hogy ő kpopot hallgat. Erre mondja " na most beavatlak a kpop világába".
Aznap miután hazaérten,folyamatosan pittyegett a telom,én meg nem tudtam mi az Istenért. Aztán JA a drága padtársném küldözgeti a zenéket. Tudni kell róla, hogy amúgy így utólag kiderült, ő nem kpopper csak a BTS-t szereti, azaz army. Csak ő gondolta azt, hogy kpopper. :D
Szóval küldött a Bangtan Boystól pár zenét. Elsőre a Boy in luv-ot hallgattam tőlük.. Annyira Nem tetszett.
Másnap a suli rádióba lehetett kérni zenét, drága padtársam elhúzott a sulirádióshoz és kért egy BTS számot tőlük. Mondom k,hát hallgassuk meg.
És amikor meghallottam a BS&T - et beleszerettem. Hazaértem az volt az első,hogy több zenéjüknek utánna nézzek,aztán a boy in luvot is nagyon megszerettem mára már a kedvencem tőlük,csak azért nem tetszett annyira,mert nem hallgattam végig először,csak 30 mp-t XD.
Aznap volt 2017.febr.1.-je.:))
És azóta több kpop bandábak is utánna néztem. Nagy kedvencem lett a B.A.P a Bigbang és az Exo,illetve a Blackpink. De még sok van.. Pl. Got7,SNSD, Teen top, Block B.
Az ub-m pedig Jimin.<3
A biasom Suga. :))
A családom inkább a régi zenékért van oda. Ilyen nép dal féleségekért, a nővérem pedig nagy rajongója a magyar zenéknek, amiket én nem szeretek.
A családom nem tudja, hogy én rajongok a kpopért, de én tudom, hogy őket idegesítené, ha elinditaném. Mert volt rá már példa XD.
De még van pár olyan előadó/együttes, akik nem koreaiak és szeretem. Pl. Imagine Dragons, Sabrina Carpenter.
Mi szól most a fülemben?
BTS Tomorrow. A kövi szám pedig Taeyung Ringa Linga lesz.;)
Tudom hogy picit eltér a kommentelők izlésétől,de nekem ez jön be.
Sokan mondják,hogy b*zis zene,hát szerintem meg rohadtul nem az. Nincs olyan nap,hogy ne hallgatnék zenét.:)
válasza: válasza:Kezdetben én sem voltam nagy zenefan. Bár igaz, születésemtől kezdve talán erősebben jelen volt a zene az életemben, mint másoknak. Édesapám hatalmas zenerajongó és az általa hallgatott számokon nőttem fel, nagyrész mindenféle elektronikus zenéken, trip hop-on és ambienteken. Fanetikussága a zene iránt, már kiskamasz korában kialakult, a zene mindig ott volt neki, és gyógymód volt az otthoni problémáira. Mindig is inkább az undergroundabb vonalat követte, így itthon is ilyen együttesek, producerek számait nyomatta. Hét évesen elkezdtem az iskolát, ami egy zenetagozatos általános volt. Igazából, csak a sarkon volt a suli, közel volt, jókat hallott róla a családom. Nem a tagozata miatt választották. Az iskolában 4 évet töltöttem, ez alatt megtanultam zongorázni. Ennek nagyon örülök most is, hogy tudok kottát olvasni. Az osztályomban sosem tudtam teljesen beilleszkedni, nem szerettem a társaságot, és a festésbe, rajzolásba „menekültem”, amiben elégé nagy sikereim voltak. Szerettem a zenét, de mindig is jobban vonzott a képzőművészet. Sajnos közben romlott az iskola színvonala, így végül az én kérésemre, átírattak egy másik általánosba, ami rajztagozatos volt. Itt 4 emlékezetes évet töltöttem. Úgy éreztem valami olyat csinálhatok, amiben tehetségem van, és amit szívből szeretek. Bár itt is küzdöttem beilleszkedési problémákkal, összességében jól éreztem magam, és ez alatt az évek alatt ismertem meg azt az együttest, akikbe első hallásra beleszerettem és jelenleg is kedvenceimnek tartok. Ez pedig egy dán duó, Lulu Rouge. Még mindig emlékszem, hogy történt az eset. Az ágyon kuporogtam és rajzolgattam, miközben édesapám a gép előtt üldögélt, szokás szerint újabb zenék után kutakodva, mikor egyszer csak meghallottam Lulu Rouget. Nem kellett sok és már a teljes album felkerült a telefonomra. Agyon hallgattam az albumjaikat, imádtam zenét hallgatni alkotás közben. Mikor úgy mond „rákaptam az ízére” Apám vérbéli zenefanként, rengeteg együttest ismertetett meg velem (pl. Aphex Twin, Moby, Massive Attack, Faithless és még sorolhatnám) , és ahogy beléptem a serdülő korba, sok segítséget nyújtott a zene. Persze én is keresgéltem számokat és sok műfajjal megismerkedtem. Először én is elektronikus zene vonalon mozogtam és a mai napig ez áll hozzám a legközelebb. Hamar rájöttem, hogy amiket hallgatok nem éppen népszerű zenék a körülöttem lévő emberkék körében. Iskolában nyilván értek más zenei hatások is, a mainstreamebb dolgok inkább, de azok a zenék sosem fogtak meg. Közben kijártam az általánost, és persze a rajzot nem hagytam abba, megállás nélkül folyton alkottam, ha csak időm engedte, úgy döntöttem ilyen téren is tanulok tovább, így hát felvételiztem egy szakgimnáziumba, ahova szerencsésen felvettek, és jelenleg is itt tanulok.
Itt első években rákaptam a drum and bassre (nagy kedvencem Royalstone) és nagyon sok hasonló dolgot hallgattam, persze az elvont elektronikus zenék mellett. Voltak mélyebb hullámvölgyeim, első szerelem, ismételt beilleszkedési gondok, másfajta problémák is, de hát kinek nincsenek ebben a korban. A lényeg hogy ez alatt is a zene volt a támaszom, a festés meg az életem. Miután kimásztam ebből a dologból, jobban elkezdtem mások felé nyitni és jobban leszakadni a szüleimről, felfedeztem, hogy nem is olyan nehéz társalogni, csatlakoztam az osztálytársaimhoz, eljártunk helyekre, én eljárkáltam koncertekre. Legemlékezettebb koncertélményem a Die Antwoord nevű dél-afrikai együttes produkciója volt. Több emberrel megismerkedtem, nyitott lettem a világra, barátokra leltem és végre nem élek burokban. Ez alatt az idő alatt zenében eltekintgettem a rockosabb dolgok irányába is, és igazából nagyon sok mindet megszerettem. Azóta eltelt már egy kis idő, de csak közelebb kerültem az embertársaimhoz. Boldog vagyok, és szerencsésnek érzem magam, amiért valami olyasmit tanulhatok és csinálhatok, amit szívből szeretek. És persze mellette mindig is második szenvedélyem lesz a zene.
És hát itt egy lista a jelenlegi kedvenc albumaimról, persze a zeneőrültek tudják milyen nehéz is listát alkotni, és hogy ez mindig változik, de azért megosztom veletek:
Ishome - Confession
Lulu Rouge - Bless you
Massive Attack - Mezzanine
Aphex Twin - Syro
Underworld - Second Toughest in the Infants
Air - Moon Safari
Moby - Play
Apollo 440 - Electro Glide in Blue
Radiohead - The Bends
Timo Maas - Pictures
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!