Zeneőrültek! Mesélnétek arról, hogy mit jelent számotokra a zene, hogyan alakult ki a stílusotok, mit gondol rólatok a környezetetek, és mi szól éppen a fületekbe?
Nem aggaszt igazából, hogy nem 3000-ren fognak válaszolni a kérdésre, csak kíváncsi vagyok, hogy vannak-e hasonló sorstársaim.
Én kezdetben nem voltam nagy zeneboozi. Talán 11-12 éves lettem, amikor megismertem az első igazán én zenekaromat. Ez a Slipknot volt, és ráébresztett arra, hogy ez, ami nekem tetszik, a környezetemnek egyáltalán nem.
IRC-en chateltem, voltaképpen ez volt az igazi életem, és 17-18 éves srácnak adhattam ki magam. Elég gyorsan felszedtem egy középfokú angol nyelvtudást, plusz tocsogtam az orosz gyilokpornókban, és kínzásokban, de végtére is olyan emberekkel beszélgettem, akik hozzám hasonló zenéket ontottak magukból. Szóval eleinte a Nu metál volt a mindenem, aztán szép lassan magamtól ugyan, de megjött a kedv ahhoz, hogy a régebbi "nagyokat" is megkeressem. A Machine Head által már volt egy kis betekintésem a 90-es évekbe, de az első igazán régi nagy számomra a Metallica volt. Persze eleinte vontam a számat, hogy "Ez nem egy slipknot" meg mittudomén, de szépen lassan megtérültem, és egyik dalt követte végül a másik.
Mire beértem a gimnáziumba, szinte minden metál zenét ismertem, Black Sabbath-tól az ax7-ig. Aztán punk korszakom is kialakult. Volt társaim is, aki szintén azokat hallgatta, amiket én, de én például sose bírtam a fekete göncöket, a zenekaros pólókat, meg a láncokat. Átlagos öltözködésű srác vagyok a mai napig is.
Igénytelenebb vagyok az átlagnál, nem sokat szépítkezek a tükörnél, a fésűm a tenyerem, ha vizes a hajam, sapkát veszek fel, és végül arra fogom, hogy kócos vagyok mégis.
A sorsfordulat azonban az volt, amikor elkezdtem végül kocsmába járkálni 15 évesen. Volt már annyi arcszőrzetem, hogy néhány helyen már kinézzenek felnőttnek, illetve volt pár jó hely a kis vidéki városkámban, ahol nem szóltak be nekünk, mert csak elsörözgettünk.
Szép lassan azonban megtaláltam a helyi klubokat, ahol koncertek is vótak, és nem igazán élveztem azt, hogy nem lehet hallani szinte semmit se a zenéből. Persze, be voltam sörözve, és jól éreztem magam, de ez inkább a társaságról szólt, nem a zenéről.
Elkacsintottam végül más zenekarok koncertjeire, és volt egy helyi banda, akik Arctic Monkeys és egyéb indie számokat toltak. Nekem végül a Cage The Elephant nevű formáció vót az, amire eldobtam az agyam.
Szinte látom magam előtt, ahogyan lelépcsőzök egy-egy péntek estén a panelből. A dohos benti szagot felváltja a friss tavaszi levegő, és elindulok az éjszakába. Nézem a körülöttem levő égő fényeket, és 1000 helyen járkálok, a szívem pedig a torkomban, mert éreztem, hogy jó zenék fognak szólni, összegyűlik egy jó társaság, beszélgetni fogunk, és csak sörért megyünk illetve mosdóba.
17 éves koromban nyáron volt egy életszakaszom, amikor szinte egész nyáron egyedül voltam otthon. Ekkor kezdtem el füvezgetni, és egy-két szóból hippi lettem, és pszichedelikus rockon éltem végig. Mindig is azok a zenék álltak hozzám a legközelebb, amiben valamilyen gitár és dob szólal meg. :)
Most belegondoltam, hogy ha a szüleim otthon lettek volna, eléggé ki lettek volna akadva rajtam, bár legalább ha lányokkal aludtam, akkor nem az ősök ágyukban kötöttünk ki. Bár viszonylag későn jutottam el a szexig, szóval nem lett volna ezzel se gond. Gondolom...
Nagyjából ekkor fedeztem fel, hogy a suliban másoknak is kialakult egy hozzám hasonló zenei ízvilága, és ahogyan kezdtem már-már felnőttnek érezni magam, megimádtam a magyar alternatív rockot. Nem volt olyan hiperkarma szám, amit ne tudtam volna fejből, és a szobámban is folyton gyakoroltam, hogy megtanuljak gitározni és énekelni.
Persze ezt a mai napig abbahagytam, nem igazán volt időm, sokkal jobban érdekeltek az emberek. Egész végig pörgött a zene, de nem zenéltem. Minden álmom hogy későbbiekben beindíthassak egy zenei karriert, mert érzem, hogy pár ember át tudná élni azt, amit én, úgy ahogy én, és reménykedek benne hogy adhatok majd a világnak olyan zenét, amit a világ adott nekem.
4. év a gimiben, és ekkor szenvedtem el életem első szerelmi bánatát. Az évfolyamtársaim is eltűntek, és az osztályommal maradtam együtt szinte, akikkel megpróbáltam volna minél kevesebbet lenni, de én voltam a mókamester mindig is, és maga lett volna a pokol, ha a sok nyomi egymásnak esik, míg mi 5 éven át megrohadunk egymás mellett, míg mások már egyetemen élvezkednek a fővárosban vagy valami normálisabb egyetemi városkában.
Persze nem mondtam el senkinek, de eléggé depresszív állapotba kerültem. A jegyeim végül nem romlottak, meg nem lettem magányos alkoholista, és drogos. A szobámban csücsültem. Nem voltam kocka sem. Álmodoztam, miközben a zenéimet hallgattam. Hála istennek youtube, spotify, netes ürgék voltak még az életemben, és tényleg eljutottam odáig, hogy nincs egyetlen egy zenei stílus se, amiből ne hallgatnék meg valamit. Amiben látok fantáziát, az mind megtetszik, legyen az techno, klasszikus, rock, metál, punk, pop, jazz, hip-hop, vagy egyéb más stílus.
Örülök, ha találhatok egy-egy új előadót.
Örülök, mert Végre felkerültem Budapestre is, és rengeteg lehetőségem van koncertekre járni, művészi közegekbe, romkocsmákba, egyetemistákkal lógni akárhova...
Jelenleg pedig ez az album szól: [link]
Elnézést, ha hosszú voltam, én szívesen elolvasom, ha lefirkantjátok a ti történeteteket. Írhattok akár privátban is. :)
20F
válasza:
válasza:Nos, én sokkal fiatalabb vagyok (13/L), de azért válaszolok :D
2015 elején kezdtem el könyveket olvasni, és egy könyvszereplő kedvenc bandája a Fall Out Boy volt, én meg kíváncsi voltam, hogy milyen lehet, így rákerestem az együttesre youtube-on. Ekkor vette kezdetét egy korszakom, majdnem egy évig a kedvenceim voltak. Egyébként ezelőtt csak ilyen tömegzenéket hallgattam:D
2016 januárjában kezdtem el komolyabban rockot hallgatni, mikor egy böngészős játék által rátaláltam a Skillet-re. Őket mai napig szeretem, decemberben koncerten is voltam:) (természetesen szülővel) 2016 Valentin-napján találtam rá az egyik kedvenc bandámra, a Black Veil Brides-ra. Általuk rengeteg hasonló stílusú együttest ismertem meg, például Bring Me The Horizon, Asking Alexandria, Three Days Grace, ilyenek. Na és májusban találtam meg a számomra legtökéletesebbet. Egy youtube videós által rátaláltam Marilyn Mansonra, mai napig legnagyobb kedvenc, és szerintem még nagyon sokáig az lesz. Egyébként komcertre is megyek nyáron. Azóta nem telt el olyan nap, hogy nem hallgatnék Marilyn Manson-t, és minden héten találok tőlük új számot. Már vagy 50-et ismerek:D
Egyébként mostanában hallgatok Korn-t, Red Sun Rising-ot, Motionless in White-ot is, de a rock és metál mellett helyett kaptak a klasszikus zenék, na meg Melanie Martinez.
Na, nekem így alakult ki a zenei ízlésem ^^
Szerintem pl az osztályomban sokan ki se néznék belőlem, hogy ilyeneket hallgatok, mert bár vannak bandás pólóim, azt se tudják, mi van rajta, meg egy szőke, alacsony, szerénynek tűnő lány vagyok:D A közeli barátaimnak más a zenei ízlése, de elfogadják az enyém:)
Jelenleg Marilyn Manson-tól a Born Villain szól a fülemben.
Kiskorom óta, ha lehet úgy mondani hallgatok zenét. Emlékszem, mikor még 3-4 évesen Republik koncerten apu a nyakában voltam és ott "tomboltam". Meg, mikor alsós koromban járkáltunk koncertekre - Lord, Ossian stb. Szépek is voltak azok az idők... Hehe.
Mikor elkezdtem általánosban haverkodni, akkor velük leginkább rapet, disco zenét - DJ. Szatmári, Peat JR, Armin van Buuren stb-ket - hallgattunk. Sokáig az öltözetemre is kihatott ez.
A következő stílus, ami hatott rám, azt nővéremtől és a haveri társaságától vettem át, ez volt a punk. Akkor kezdtem el koncertekre is járni, elkezdtem hordani acélbetétest bakancsot, katonai cuccokba is járkáltam. Még emlékszem, hogy volt tarajom is. :DD Eközben hallgattam nemzetirockot is.
A középiskola hozta el a "puhulás", amikor elhagytam ezeket a dolgokat. Bár, ha jól emlékszem, akkor 9-ben még hordtam ezeket a ruhákat is.
Aztán valahogyan végképp eltűnt ez az életemből. Igazából nem tudom megmondani hogyan. Arra emlékszem, hogy sokáig csodálkoztam az osztálytársaim, hogy hordok farmert, meg nem bakancsba járok. Talán lehet azért, mert "kinőttem" ezt.
De azért nővéremmel még szoktunk nosztalgiázni régi zenékre - Hatóságilag Tilos, Hétköznapi Csalódások, Prosectura stb.
Már jó ideje nem skatulyázom be magam stílusok közé. Voltam discóban, ott a tucctuccra is "táncoltam", de szívesen elmennék Dead by April-re is. Igazán mindent szeretek, de hangulattól függ. Szeretem a trancetől kezdve a metált is. Klasszuk is zenét is szívesen hallgatok - szakdolgozat írása közben csak azt hallgattam, illetve, amikor kutattam, akkor is.
Május 13-án, Amszterdamba megyek Armin van Buurenre, már nagyon várom azt. :)
F
Ui.: Most jelenleg a Cloud 9+ új albumát hallgatom.
#3-as voltam.
válasza:Amikor kicsi voltam, az Edda, Hooligans, Zanzibar jelentette nekem a vilagot. Minden szamukat tudtam halandzsa nyelven (kb 9 eves koromba jutottam el odaig hogy ertelmezzem amit enekelnek xdd)
Oket mai napig szeretem:)
Aztan jott egy fiu. Gitarozott es egybol beleestem (ekkor 11 voltam). Elkezdtem kutakodni utana, es facebookon meglattam hogy milyen zenei eloadokat kedvel. 30y, Rammstein,Motörhead..szoval jo stilusa volt a gyereknek.Miatta kezdtem el hallgatni, es bevallom elsore nem tetszett.
Aztan megeltem ezzel a fiuval az elso csalodasomat az ellenkezo nemben:D
ezert elkezdtem ilyen emos bandakat hallgatni (bvb, tdg, asking..mara mar rosszul vagyok toluk :D)
es akkor nyaron ratalaltam az Acceptre. Power metalt jatszanak. Egyenesen beleszerettem es elindultam a metal iranyzat fele.
Judas Priest, Metallica, Nirvana (nagyon sokaig kedvencem volt, a depresszios idoszakomban kielhettem magam, mert nehany szama pl a Rape me nagyon erzekenyen erintett bizonyos dolog miatt. Olyan kozonnyel enekelte Kurt ezt a szamot, majd a refrennel duhvel...teljesen atadta amit erzek..)
Aztan jott kicsit a rock iranyaba indultam meg 13 evesen Green day, Tankcsapda, Alvin es a Mokusok, Grenma,Slipknot,Korn
Persze eljott a kamaszkor, es lazadni akartam:D..
szoval vettem a zsebpenzembol az allatkereskedesbol lancot, a gatyamra raktam bakancsot hordtam es feketebe jartam (eg vilagon senkit se tudtam felbosziteni ezzel, mert ugye a celom a lazadas volt de senkinek nem volt baja vele:D)
de kesobb rajottem hogy jobban erzem magam ha kimutatom kulsoleg is hogy igen, en ilyen zenet hallgatok. Megvettem az elso Nirvanas polomat.
Nyolcadikban leltem ra a regebbi bandakra: Pink Floyd, Janis Jophlin, Jim Morrison, Jimi Hendrix, Mötley Crüe, Lindemann, Rolling Stones, Beatles
Szerelem volt az osszes elso hallasra
De ezek mind semmik voltak ahhoz kepest amikor 2016-ban ratalaltam a kedvenc bandamra. Egy olyan uj erzest nyujtott szamomra az ahogy hallgattam.Teljesen elvarazsolt...Ghost. Az osszes szamukat ismerem, es imadom. Nem tudom szavakba onteni, nem lenne eleg kifejezo leirva. Ezt atelni kell.Mindenki ismeri ezt az erzest a kedvenc bandajaval. Kb a vilagot jelenti nekem a zenejuk.
Sajnos meg most sincs olyan sok bandas polom:
Ghost,Korn,Pink Floyd, Rolling Stones, Nirvana
ezek vannak
a zene a mindenem. Mindig zenet hallgatok, ha nem tudok akkor enekelek, ha azt se tudok akkor dudolok, ha azt se tudok akkor dobolok, ha azt se tudok akkor a koncentralas nem megy:D
mindig megy valami a fejemben
Perpillanat Zanzibartol az erintes ordit a szobamban (nosztalgiazok)
szoval nagy vonalakban ennyi:D azert tudnek meg meselni
15/L
válasza:Először is: rohadt jól írsz, nem gondolkodtál még azon, hogy csak akár hobbiból, de elkezdd? :)
A kérdésre: Nekem úgymond párhuzamosan létezett két "korszakom", amit ugye pont ezért nem nevezhetünk korszaknak...
Mivel apám művészlélek, jó ízlésű, ezért viszonylag hamar (kb. 4 éves koromtól) rákapatott a színvonalas zenére, mint például Elton John, Tina Turner, Cher, és az Omega.
Ezekkel párhuzamosan pedig ment mindig a korosztályomnak megfelelő zene, bölcsisként, kiscsoportosként Halász Judit, Papp Rita...
Később oviban nem foglalt el annyi helyet a zene az életemben, általános iskolában meg ugyebár jöttek sorra a divathullámok, és befolyásolható kis pisisként azt hallgattam, amit a többiek.
Felsőben jutottam el odáig, hogy rájöjjek, van más opció is. Első saját kedvenc bandám, a nem túl ismert, és nem túl magas színvonalt produkáló Forever the Sickest Kids volt, kiskamasz módjára halálosan oda voltam értük, és meg voltan bizonyosodva arról, hogy rettenetesen fenomenálisak, és sosem szeretek ki belőluk. Ez természetesen nem így történt, kb 2 év után teljesen hidegen hagytak, jött az új őrület, Billie Joe Armstrong, a hollófekete herceg, és a Green Day. Ez szintén tartott mondjuk 3 évig. Ekkor hagytam el az első gimis évemet. Egyre jobban elkezdtek vonzani a 80as évek, a fogkrémreklámfejű, angyali szépségű Jon Bon Jovijával, és más sablonos glam rockerével meg hajmetálosával. Ekkor is úgy gondoltam, hogy végre megérettem a színvonalas zenére, és igazi jó muzsikát hallgatok. Ez hamar elmúlt, egyre inkább eltávolodtam az ennyire populáris, mainstream zenétől, és rettenetesen ellenszenvessé, idegesítővé váltak számomra a jelenlegi divatzenék. Most, harmadikos gimnazista vagyok, és főként a 70es, 80as, 90es évek progresszív és hard rockját hallgatom, a Pink Floydtól a Queenen, a Van Halenen át, egészen a Journeyig, és sorolhatnám, emellett szeretek mindenféle rock n rollt, és a színvonalas popzenéket is, nagy ritķán negtetszik az elektronikus, és kedvelem a blues féléket is. Jóval tágabb lett az ízlésem.
És innen látszik, mik az igazán színvonalas előadók: azok, amik nem csak egy korosztály számára élvezhetőek, és nem szeret ki csak úgy belőlük az ember, íme: Omega, Elton John, akik kb. másfél évtizede is az egyik legnagyobb favoritjaim, de gyanítom, hogy a mostani ízlésem sem fog már annyit változni, hogy jelenlegi szeretett előadóimat elfeledjem.
Ez volt a regényem, a környezetemről annyit, hogy elég nyitottak, és ízlésről ritkán vitatkozunk, akkor sem komolyan.
Jelenleg nem szól semmi a fülemben (az utolsó, tegnap este asszem a Cheap Trick Standing On The Edge című albuma volt), ott amúgyis elég ritkán szokott, ugyanis én legszívesebben a bakelitlemezeket nyűvöm, ha valami nincs meg akkor folyamodok arra, hogy torrenttel töltsem le, de azokat is hangfalon bömböltetem.
Ennyk lennék, jó muzsikálást! :)
Bocsi az ekezetekert es a helyesirasi hibakert elore is.
En akkor kezdtem megismerni jobban a zene viagat, amikor megkaptam az elso okos keszulekemet, egy tabletet es talalkoztam a Spotify nevu gyonyoruseggel, ami nagyjabol 17eves koromban tortent.
Addig a pontig kizarolag a mainstream szennyet hallgattam, amit az emberek 80-85%-a manapsag.
Eloszor csak izlelgettem az indie vilagat, kezdtem nehany indie-pop bandaval(The Mowglis, Youngblood Hawke), amelyek oszinten szolva kirangattak egyfajta depressziobol, es rendkivuli oromot kezdtem erezni magaban a zeneben.
Ebben az idoben csak gondolkodasban kezdtem megvaltozni, stilusban sajnos meg akkor sem. Olyan ruhakat vasaroltam/hordtam, amik eppen az olembe hullottak, nem volt stilusom, nem tudtam merre tudnam vinni az oltozkodesem.
Kesobb(1-2), sikeresen megismertem az indie vilag nagyon-nagyon sok bandajat, nagyon-nagyon sok kedvencem van, es Ők alakitottak ki a mai megjelenesem. Ez a kialakitas igazabol nehany honapja indult meg,(ekkor mar 19eves voltam) .
Mondhatom, kulonlegesnek erzem magam amiatt, mert ismerhetek olyan csodalatos zenekarokat, akiket csak nehany ezren/szazezren ismernek vilagszerte, ugyanis nekunk (nehany embernek "hispterek") szerencsere meg van a kifinomult hallasunk/stilusunk, amely nem ragad le nehany popularis, magad elado klises semmitmondo eloadonal.
válasza:^^Az évfolyamtársaim is eltűntek, és az osztályommal maradtam együtt szinte, akikkel megpróbáltam volna minél kevesebbet lenni, de én voltam a mókamester mindig is, és maga lett volna a pokol, ha a sok nyomi egymásnak esik, míg mi 5 éven át megrohadunk egymás mellett, míg mások már egyetemen élvezkednek a fővárosban vagy valami normálisabb egyetemi városkában.^^
Ezt a részletet nem értettem. Egyébként velem is hasonlóan történtek a dolgok mint veled. Átmentem mindenféle zenén, életérzésen, és végül eljutottam arra a pontra, ahol már nem stílus vagy divat szerint választok zenét, hanem Igényesség, progresszivitás szerint. Egyébként a filmekkel, vagy bármilyen már művészettel is átmentél egy ilyen evolúción?
Hát ugyebár ha valaki 5 éves szakon van, akkor a 4. év után elveszti addigi évfolyamtársait. Számomra ez letargiával, és mélységes unalommal telt, lévén az alattunk levő évfolyamok folyamatosan mocskosultak el összességében.
Az osztályom pedig finoman szólva nyomikból állt, ami a személyiségüket illeti. 1-2 normális egyéniség, de a többi életképtelen.
Én meg hát mindig is az voltam, aki nem mutatja meg érzéseit, ha szomorú, szóval az volt az én "feladatom" hogy azt a pár barmot mosolyra késztessem, ne pedig egymást tépjék szét, mert mit sem utálok jobban, mint a gyerekes veszekedést.
Szóval nem igazán tudtam tartani a kapcsolatot a többiekkel sem, lévén az én városkám nem a féktelen bulikról híres. Normális egyetemi közösségeket sem vagy képes itt felfedezni, mert inkább a koliban buliznak, vagy otthon, és totál meg is lehet érteni, mert nincs semmi program emitten.
Filmekkel nem volt velem semmi változás, sose voltam nagy filmes. Mindig megnézem, ami éppen érdekel, jó a hattérzenéje, de nem igazán tudnak kikapcsolni. A Mr Robotot nagyon szeretem mondjuk, főleg a második évadáért vagyok oda, illetve az Amerikai Szépség típusú filmeket kedvelem, ha ráveszem magam egyre-egyre.
Könyvekkel is úgy vagyok, hogy csak mostanában kezdtem el olvasgatni, mert a masszív alkoholizmusból már kinőttem. Helyette ha a szobámban vagyok, ellapozgatok egy könyvet, amitől persze gyorsan be is alszom, mert egy kis sör, nyugi zene, és cigi be van készítve. Ha utazom, inkább beszélgetek az utastársaimmal, ha olyanok, hogy viszonozzák. Régen inkább kalandregényekért voltam oda: Karl May, Dumas, Rejtő Jenő. Most inkább olyanokat olvasgatok, amiken tudok egy nagyot ámulni, keservesen nevetgélni magamban... Kurt Vonnegut, Emile Ajar, Aldous Huxley, Csáth Géza, meg ilyesmik. :)
Amúgy nyugodtan írkáljatok emberek, örömmel olvasom mindenki sztoriját. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!