Mit gondoltok a rendszeres zenehallgatásról? A kevesebb több?

Nem a rendszeres hallgatásra szerettem volna célozni, hanem hogy mennyire lehet káros a "mértéktelen" tartalomfogyasztás.

Én például nagyon szeretem a zenét, de sokszor azt veszem észre, hogy a bőség miatt néha nem is hallgatok végig egy számot, vagy csak berakom a háttérbe, vagy éppen hiába jó szám, sosem (vagy csak nagyon ritkán) hallgatom újra.

A stílusomat már megtaláltam egy 5-6 éve, már kissé túlzottan is beszippantott, éppen a műfaj hatalmas változatossága fogott meg. Meg persze maradt pár régi nagy név, akiket még ma is szívesen hallgatok, mert egyedi amit csinálnak.

Igazából én sem érzem azt egyelőre, hogy belefásulnék a zenehallgatásba, inkább csak kisebb hullámvölgyek vannak.

Aztán hogy mi lesz 10 év múlva, azt sajnos még nem tudom (én kívánom, hogy 65 évesen is zenén éljek).

Csak azért tettem fel ezt a kérdést, mert 1-2 interjúban olvasgattam hasonló véleményeket, meg persze saját tapasztalat is. Én például nem is a zenénél, de mondjuk a különféle (keleti-nyugati) sorozatok habzsolását (=sorozatfüggőség) tartom egy elég káros dolognak. Ezért is voltam kíváncsi a véleményetekre.

Ha már a stílusokról beszélünk - hogy élitek meg azt, hogy sok helyen (bár nem mindenhol) csak a kommersz zenék mennek? Az utóbbi időkben egyre inkább elkezdett zavarni, hogy olyan zenét, amit én is szívesen meghallgatok, alig megy.

Nagyon jól tudom, hogy senkit nem érdekel, hogy mit hallgat a másik.Nem is azt szeretném, hogy mindenhol a kedvenc zenéim szóljanak (sőt!). Inkább attól kapok herótot, hogy rengeteg ember kissé igénytelen zenei téren (pedig minden eszköz adott), és kommersz't hallgat, minden mást pedig elvet. Én például igyekszem mások zenéit meghallgatni, értékelni magamban, még ha sejthető is, hogy nem az én asztalom.