Mi köze a Muse-nak a Radiohead-hez?

Mondjuk szerintem sem hasonló a két zenekar. Bár én sem szeretem a Muse énekesének a megnyilvánulását zeneileg, ezért nem is hallgatom őket.

A Radiohead mint együttes, azért elég nagy változáson ment keresztül zeneileg. A kezdeti brit pop vonalból indulva mára már kb experimental, post punk, és néha jazz elemekkel. Bár elég nehezen emészthető zene, viszont a lényege is ez, hogy nem a megszokott alapokon nyugvó könnyen befogadható, első hallás után értelmezhető zenét csinálnak. Azok a rajongók, vagy zenehallgatók akiknek a Radiohead munkássága tetszik, lehet, hogy inkább olyan zenéket hallgatnak, amik mások számára, már zaj. Ha a két zenekart nézzük abból a szempontból, hogy melyik az összetettebb , akkor szerintem a Radiohead, bár én a Muse munkásságát mélyrehatóbban nem ismerem.

Amúgy meg az emberi változatosságról, hogy kinek mit jelent a zene, és mit érez közben, egyik ismerősöm mondata jut eszembe: " szerint a Meshuggah romantikus zenét játszik".

http://www.youtube.com/watch?v=d1J00l_BEts

Amúgy egy "elvakult" jazz rajongónak is nehéz elmagyarázni mért is jó pl. a d'nb, aki meg nyitott a zenére, és nem azon töpreng, hogy mi milyen bonyolult, az mindenben stílusban talál olyat ami tetszik neki.

:)

Ha meg akarsz barátkozni a Radioheaddel, akkor a Bends című albumukkal kezd. Tedd be a lejátszódba, és emésztgesd, hallgasd őket pár hétig és össze fog állni a kép. Én is ezzel kezdtem. Ez a lemezük viszonylag közel áll a U2-s vonalhoz, kellemes, könnyen befogadható szerzeményekkel. Az elborult hangzás, ami miatt a legtöbb botfülű fosnak bélyegzi a zenekart, az OK Compututer utáni album miatt van (most nem jut eszembe a címe), mert ott már sok az elmebeteg csörömpölés, Pink Floydos pszichedelikus vonulatok, tényleg szörnyű nehéz, fájdalmas némelyik. Ahhoz tudom hasonlítani, hogy aki eddig Harry Pottert olvasott, annak kemény menet lesz Tolsztojt olvasni, de nem lehetetlen, ha átrágod magad rajta, megéri, mert új távlatok nyílnak meg előtted a zene élvezetében és értésében.

A Muse nagyon eklektikus zene, nyoma van rajta a tipikus brit elektro pop-nak, egyértelműen érződik a Queen, U2, Placebo, de még a Dream Theater hatás is. Bellamyéknak amúgy az egyik kedvence a Rage Against The Machine nevű amerikai zenekar is, őket nem igazán szeretem az agresszív hip-hop elektrós gitárzúzásukkal, de ők is hatással voltak rájuk itt-ott, ez biztos. Mindazonáltal szerintem megtalálták a saját hangjukat, egyértelűen meg lehet különbözhetni egy Muse szerzeményt a felsoroltaktól. Ami nagyon jellemgzetes náluk, az Bellamy már-már modorosnak mondható szenvelgése, illetve a torzított "muse-os" gitárnyektetések, de érdekes módon engem ez egyáltalán nem zavar, mert csodálatos érzékkel lavírozik a pasi szerintem a pátosz giccse és a virtuozitás határán, soha nem billen át ripacsba. Valaki amúgy ezért gyűlöli a Muse-t, más (mint én) meg épp ezért imádja :)

Egyébként a Muse meg a RH szövegvilága között az a lényegi különbség, hogy a Muse munkásságát 2 felé lehet osztani ilyen szempontból: nagyjából a Black Holes and Revelations-ig Bellamy a saját egyéni válságára reflektált, úgy mint a társtalanság, magány, szerelmi bánat: ahogy ma mondani szokás, a saját démonjaival küzdött. Majd a Resistance-nél kezdődött az üldözési mániája, amikor felszólította a jónépet arra, hogy együtt leplezzük le a az összeesküvés-elméleteket és küldjük a pokolba a politikusokat, majd együtt fussunk az apokalipszis elől mint egy szép nagy család.

Thom Yorke, a RH frontembere Bellamyval ellentétben a csendes őrült típusa: ő is elmebeteg, csak ő meditatívabb, visszafogottabb szinten teszi ezt. Amennyire meg lehet érteni a RH szövegeit (k**rva nehéz), ő inkább a társadalmi problémákon, környezeti válságon mereng úgy an blokk, mélyebben elemzni őket, míg Bellamy a világba kiáltja a visszásságokat, lázadásra buzdít. Meggyőződésem, hogy sok fiatal azért csatlakozott a Muse rajongók táborába, mert az utolsó előtti album elsősorban őket szólította fel cselekvésre: a Resistance olyan, mint egy expresszionista kiáltvány a 21. század ifjúságának. Mindig is tudtam, hogy zsenik ezek.

2. Válaszoló vagyok.

Utolsó, teljesen egyet kell értenem. A Resistance kicsit a forradalmárok zenéje lett. És talán én is ezért szeretem. A hangzásvilág, meg a mondanivaló. Egyszerűen arra készteti az embert, hogy álljon ki, és lázadjon az ellen amit utál