Hogy hívják azt, aki valóban a zenét szereti?

Ugye mostanában rendkívül elterjedt az álértelmiségiek körében, h ha egy adott drogos semmirekellő az általa írt, közhelyes szöveg alá betol valami értelmezhetetlen, hangszerek által létrehozott semmit akkor azt zenének hívják.

Persze mikor az ember felteszi a kérdést, h mi ez a hulladék, akkor még ők vannak megsértődve és kezdődik a "Mert ennek mondanivalója van, mert a szöveg meg a bla bla bla és mindenki hülye, akinek nem tetszik!"

Nálam a zene ott kezdődik, h hangszerek által előadott, emberi énekkel feldobott, a hallgató számára kellemes esetleg érzelmek kiváltására alkalmas dallam.

Valahogy így tudnám megfogalmazni így hirtelen.

De semmiképp nem szöveg, persze lehet benne, de csak azért, h ugye az énekesnek valahogy elő kell magát adnia!

Ha szöveget akarok akkor olvasok.

A jó zene az, amit ha hallgat az ember jobb kedve lesz, megjön a kedve a tánchoz, nem akarja abbahagyni valamint naphosszat fütyüli a dallamát.

De nem a szöveget!

A másik, ott a 4 évszak, kicsit szélsőséges példa.

Remek, őszintén örülök, h ha hallgatja az ember akkor a 4 évszak jut róla az eszébe az embernek, de pont leszarom.

Nem zene.

Tehát van arra kifejezés, h hogyan nevezzük azt, h ha valaki magát a zenét kedveli és nem azon jár naphosszat az agya, h hogyan tűnhetne nagyobb értelmiséginek bocs akarom mondani, h mi a mondanivalója az adott ricsajnak?