Nektek nem jönnek krízisidőszakok, amikor egy csomó negatív gondolat arra sarkall, hogy abbahagyjátok?
Ilyenekre gondolok, pl.:
- Nem tudok úgy játszani, mint XY és mivel nem vagyok profi (nem ebből élek), nincs is annyi időm/energiám/kitartásom, hogy odáig jussak;
- azt, amit játszani szeretnék, nem rögzül a fejemben és technikailag is napi frissességet igényel, amivel egyre kevésbé tudok lépést tartani;
- ha szinten akarok maradni és fejlődni is szeretnék, ahhoz idő kell, ami meg nincs egyéb teendők miatt (munka, család, barátok, stb, amiket nem szabad hanyagolni szerintem).
Nem panaszkodni akarok, hanem receptet, hogy ha valaki, akinek ilyen gondolatai lettek volna bármikor is, hogyan kezelte őket és hogy lépett tovább.
Több oka is van:
A zene gyógyít.
Jó érzéssel tölti el az embert, hogy le tudja játszani a kedvenc számait.
Ki tudom fejezni magam vele.
Jó hobbi.
Fejleszti az agy figyelem megosztó képességét és fejleszti mind a két agyféléteket.
És a csajozás miatt kezdte el.(ez volt a fő indok)
Igazából sok múlik a gitáros is. Persze XY nagyon jól játszik egy rosszul beállított hangszeren is, de a játéka már közel sem lenne olyan tökéletes mint a több 1000 dolláros hangszeren.
Itt van például az én kedvencem Eric Clapton ő egy 5000 1 millió forintos fenderen játszik nekem meg van egy Squire affinty-m ami kb 40 e forint ,nem ugyan az. Nekem igazából az a célom hogy olyan jól játsszak hogy érdemes legyen megvenni az első Fender amerikai standart stratocasteremet ez a cél lebbeg a szemem előtt és ez ad erőt.
Az öröm miatt gitározok,a saját és mások örömére.
Ha nem élvezném, abbahagynám.
Tegnap, mikor kiírtam a kérdést, nagyon másnapos voltam és ilyenkor - főleg, ha dolgozni is kéne - nagyon sötét gondolataim szoktak támadni.
Hazaértem és persze megint nem bírtam ki, hogy ne pengessek egy órácskát, most pedig hogy ki is aludtam magam, megint visszajött a kedvem.
Ma már (nemúgy, mint tegnap) nem azt nézem, hogy XY hogy és milyen hangszeren játszik, hanem hogy Én hogyan csinálom és XY-tól dolgokat ellesve hogy játszhatok minél szebben-jobban én, a saját stílosomban, mert XY-hoz soha még csak nem is hasonlíthatok. Ő XY, én meg én.
Már majdnem 20 éve csinálom nap mint nap önfeledten és csak kb. 1 éve szoktak ilyen sötét korszakok jönni, nem tudom csak úgy a sarokba dobni... Én is a csajozás miatt kezdtem el. Aztán jobb, technikásabb akartam lenni mindenkinél. Ezek nem jó motiválók, zsákutcába sodornak. Olyanba, amilyenben most vagyok.
A kedvem visszajött, de a kérdések áradata még zúdul rám: szeretem annyira a hangszert, hogy ne mások csodálatára, hanem csak miatta és a zene miatt foglalkozzak vele? Honnan tudom, hogy igen? Miért éppen a zene és a gitár? Miért nem valami sport, hegymászás, búvárkodás, strandröplabda? Esetleg nyelvek vagy valami tudomány? Honnan tudja az ember, hogy miben teljesedhet ki, ha nem próbált mást? / Illetve próbált(am) (nyelvek és sport), és mentek/mennek is nagyon jól? /
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!