Milyen zenei stílust szerettek a legjobban?

# 8/10 Időpont tegnap 16:47

Zeneakadémiai diplomám van és olyan 15 éve fédeltem át szép fokozatosan a popmocsárba. Ez egy ingoványos terület sosem tudhatod hogy a befektetett munkádnak vajon lesz gyümölcse vagy felesleges volt. 0-tól a több tízmillióig lehet vele keresni, de a felső határ főként azokat érinti akik szerzők és előadók is egyben és óriási szerencséjükre népszerű és kitartó rajongótáborral rendelkeznek. Ez nagyon szűk réteg és többnyire több évtizednyi akkurátus kitartó munkával építette fel a karrierjét.

Minden stílusra és műfajra nyitott vagyok, ez szakmai "ártalom". A tapasztalatom az hogy a pillanatnyi irány erősen az elektro irányába tol minden stílust és főleg a mainstream-et. Nem véletlen hogy rengeteg metál és rockbanda is ilyen producerekkel koprodukcióban csinálja az új anyagát lsd. Skrillex és a Korn, Foo fighters-Prodigy. Az sem véletlen hogy David Guetta ilyen népszerű, bár a mostani munkái már közelebb járnak a pophoz mint a house-hoz ahonnan indult.

Ma a stílusok már nem olyan kanonizáltak mint pár évtizede minden mindennel keveredik és óriási a dömping a zenei kiadványok piacán.

A zenei tehetségkutatók egyik legnagyobb hibájaként azt látom hogy nem termelnek új dalokat. A kereskedelmi televíziózás a mindenható nézettségnek fejet hajtva tesz az újdonságokra és a jól bevált köröket futja, ezredjére is unásig hallgatott slágereket erőltetve a közönségére és az előadóra aki az ilyen "zenei recycling műsorok"-ban szerepel.

Az előadó művészet egy komplex dolog. Arról szól ami te üzeneted a világnak és ez egy személyes viszony. Minden dal vagy bármely más művészi megnyilvánulás belső kényszer eredménye kell hogy legyen ami intim viszonyba kerül az azt befogadóval. Egy felkavaró dal egy forradalom, egy lázadás, vagy csak egyszerűen egy személyes benyomás vagy trauma megélése pozitív vagy negatív értelemben. Ez a műsor épp ezt a lényegi mondanivalót pusztítja el. Nem hagyja hogy a tiédet éld meg és mutasd meg magadból az egyszerit hanem elvár valamit és ő mondja meg mikor milyen legyél. Az uniformizálás tipikus formája ez. Bármely diktatúra sajátja.

Miért mondom ezt? Ezek a műsorok nem különböznek az ókori arénák gladiátorjátékaitól. Van egy szűk csoport (a Cézár és köre) aki ítélkezik, de a valódi törvénykezés itt mégiscsak a plebsé. A dolog csak ott sántít hogy nem azért ítél meg amit alkottál vagy általad a te előadásodban vált ismertté hanem azért hogy ez mennyire hasonlított arra amit már valahonnan ismert. Hátzongatóan agyafúrt mechanizmus ez. A közönség füle akkor is "odahúzza" az eredeti előadó performaszához a leendő "sztár" előadását ha az üres, lélektelen és kifejezéstelen ráadásul hamis, mert a "deja vu" erre kényszeríti. Talán sosem lett volna az újdonsült előadó prezentálásában sláger a dal de ez nem is számít mert az eredmény a végkifejlet nem a teremtés hanem az újrahasznosítás. Ha az akkori előadók mind így gondolkodtak volna mint ez a műsor azt hiszem sokkal szegényebb lenne a zeneipar és talán még mindig Chuck Berry nótákat dalolgatnánk évtizedek óta.

Milyen érdekes hogy a mai világsztárok és meghatározó arcok a pop és rockzenében 99%-ban nem ezekből a műsorokból jönnek ki. Egyébként szerintem a zeneipar egyik jól körülírható stratégiája hogy a húszévesekre építi szinte teljes, komplex stratégiáját pedig érdekes módon az igazán nagy közönséget vonzó előadók szinte mind 60 közelében vagy fölötte vannak. Mondjuk őket már nem is lehet kicsavarni, lesápolni mert nem hagyja az őket szinten tartó nagyközönség. Épp ez a baj velük.

Az én bizalmamat még mindig azok élvezik akik a sajátjukat fújják. Talán rosszabbul énekelnek mint ezek az előadók de teremtenek valami újat ami még sokáig itt marad.

Az X-faktor NEM a zene jövője!

...és még valami a tehetség olyan akár egy víz alá nyomott labda előbb vagy utóbb a felszínre jön és látható lesz.

Bocsánat az előző komment ide ment:

# 10/12 Időpont tegnap 22:18