Nem szeretném ha sokan megismernék a jrockot, más is így van ezzel?

=) Azért nem akarod, mert k.va egyedinek hiszed magad attól, hogy ilyet hallgatsz:D

Am. ezt már bebuktad, mert sokan ismerik, és sok rajongója is van.:) Például én:)

Jaj istenem "ly"-ok! Bocs, de nagyon fáj az ilyesmi a szememnek :).

Én 17-19 évesen kőkeményen japán mániás voltam. Kb semmi más körül nem forgott a világom csak a jrock, az animék, a sorozatok, maga a kultúra meg a nyelv körül. Rendszeresen eljártunk barátnőimmel jrock partikra is, amik eleinte marha jók voltak, viszont ahogy egyre "híresebb" és elterjedtebb lett ez a zenestílus meg maga az egész kultúra, elkezdett leépülni minden. Ez alatt azt értem, hogy ide is befurakodtak a 10-14 év közötti gyerekek, akik engem 19!!! évesen kinéztek a különböző jrock partikról. Barátnőimmel szerettük volna jól érezni magunkat, kiengedni a gőzt, de persze nem ment mert láttuk, hogy egy kb 10-15 fős falkába tömörült maximum 12 éves kislány rólunk sutyorog. És bármit mondtok nem lehet önfeledten jól érezni magad ebben a helyzetben! Ami viszont teljesen kiverte a biztosítékot az a Miyavi koncert volt. Egy 10 év alatti kislány állt sorba az anyukájával, hogy ő megy Miyavi koncertre. Jó mondom ott az anyja ez még ok. De a kislányon olyan ruha volt, hogy az állam leesett. Ki volt mindene, égbe tupírozták a haját és műkörmök voltak rajta. És még egyszer mondom biztos, hogy 10 év alatt volt. Na én ott hagytam fel evvel az egésszel. A kis tiniszutykok elkezdik majmolni ezt a stílust és életérzést, mert azt hiszik marha menők lesznek tőle, éjszakába nyúlóan buliznak olyan helyen ahova elvileg 16 év alatt senkit nem lehetne beengedni és kinézik azokat a felnőtt korú fiatalokat, akik szeretnék kitombolni magukat. Lassan olyanok ezek a bulik, mint vmi éjszakai gyerekmegőrzők. Botrány. Nekem ez a bajom. Nem az, hogy terjed, ha nem hogy kik körében! Ez a nem mindegy!

válasz megírásának időpontja: 06-08 00:01

Értem miről beszélsz, de már egyáltalán nem is hallgatsz japán zenét? Mert én ezt magamról nem tudnám elképzelni, hogy a "stílus" (ha lehet így nevezni) amit kedvelek, hirtelen berobbanna a mainstreambe (ami elég valószínűtlen,d e tegyük fel), abbahagynám a hallgatását. Persze, rossz érzés lenne, de abbahagyni...tényleg abbahagytad?