Abszolút hallás vagy mi? Segítség!?

Ez valóban egyfajta adottság, de véleményem szerint fejleszthető. Nyilván, minél fiatalabban kezdi valaki, annál jobban megszokja ezeket a dolgokat. Senki sem születik hangvillával a fülében. :) (Remélem)

Próbálj nagyon sok mindent eljátszani. Ugye itt a lényeg, hogy kell valami, ami alapján azt tudod mondani egy hangra, hogy az C, vagy G. Nem úgy megy, hogy a hasadra ütsz, és mondasz egy hangot. A hangok, mint minden más, relatív dolgok, értelemszerű, hogy egymáshoz viszonyítva tudod őket kihallani. Ehhez az kell, hogy minél több zenét ismerj, és ismerd ezeknek a hangjait. Ezért próbálj eljátszani minél több dolgot.

Nekem még lenne egy olyan tippem is, hogy esetleg kiválasztasz egy hangnemet magadnak, megnézed, melyik hangokból áll az, és próbálsz valamit improvizálni ezekkel a hangokkal. Idővel szerintem kialakul majd egy kielégítő hallásod. De ezek csak laikus megjegyzések, de hátha segít. :)

Nem kell abszolút hallás a hallás utáni játékhoz. Az abszolút hallás azt jelenti, hogy mindenféle viszonyítási alap nélkül egy darab hangról meg tudod mondani, hogy az milyen hang.

Ergo ha ott van a gitár a kezedben, és van lehetőséged lepengetni egy hangot, ami talán nem fog passzolni, akkor ahhoz mérten már képes leszel belőni, hogy hova kell nyúlni. (Ha nem abszolút a hallásod, akkor relatív: kell viszonyítási alap.)

Idővel egyre jobban bele fog égni a fejedbe az, hogy egy-egy bundhoz nyúlva milyen hangot fogsz kapni. És nem feltétlenül kell ehhez semmiféle elméletet tanulni egyébként. Csak sokat zenélni, és figyelni a hangokra.

"Ugye itt a lényeg, hogy kell valami, ami alapján azt tudod mondani egy hangra, hogy az C, vagy G. Nem úgy megy, hogy a hasadra ütsz, és mondasz egy hangot. A hangok, mint minden más, relatív dolgok, értelemszerű, hogy egymáshoz viszonyítva tudod őket kihallani."

Na, látjátok ez hülyeség. Az abszolút hallás pont azt jelenti, hogy nem relatívan hall az illető. De ahogy te is írod, ez nem szükséges ahhoz, hogy hallás után játsszon az ember.

Nem kell. Hidd el, hogy semmivel sem leszel hátrányosabb helyzetben, ha előtte le kell fognod egy hangot, amit biztosan ismersz...

Kábé három év gitározás után jutottam arra a szintre, hogy ha lepengettem üresen a legmélyebb húrt, akkor ahhoz viszonyítva utána bármit el tudtam játszani elsőre amit kigondoltam, vagy hallottam.

Az abszolút hallás valóban azt jelenti, hogy viszonyítási alaphang nélkül is meg tudod mondani egy hallott hang magasságát. De szerintem nem kell erre törekedni, nem ettől jó zenész a zenész, sőt az abszolút hallás egyes esetekben hátrányos is lehet! Ez inkább egy különlegesség, egy mutatvány, mint pl. a telefonkönyv-memorizálás.

Egyesek szerint az abszolút hallás csakis születési adottság kérdése, mások szerint idővel bárki megszerezheti. Én azt gondolom erről, az abszolút halláshoz egy jó fül, és egy különlegesen erős zenei hang-memória szükséges, amihez azonnal viszonyítani tudja az illető az éppen hallott hangot. Gondolj csak bele: a 440 Hz (vagyis az A hang) csak egy önkényesen felvett frekvencia-érték, ami ráadásul régebbi korokban nem is ennyi volt!

Az akkord-azonosítás, és a dallam-visszajátszás pedig igenis a relatív hallás témakörébe tartozik, és megfelelő gyakorlatokkal jól fejleszthető!