Szerintetek egyszer elfogy a zene véglegesen?

"Hát nekem a zene az ami szórakoztat :D"

Ez nagyon szép, de mitől lesz neked szórakoztató egy zene? Attól, hogy könnyű, nem nyújt semmi olyasmit, amire azt mondod, hogy "na ez furcsa..." Gondolod, hogy a rockzene először nem volt furcsa az embereknek? Ma pedig szórakoztató. Ennek fényében szerintem nincs is miről beszélni a továbbiakban.

(Arra most már nem is térek ki, hogy mennyivel több őszínteséget találok az ilyen zenékben, mint a "szórakoztató" zenékben (amit popzeneként emlegetünk egyébként.))

"Jólvan most nem tehetek arról, hogy zeneileg vissza vagyok maradva -.-""

Hát amúgy érted. Szerintem egyikünk sem akar csesztetni vagy ilyesmi. :D

Csak abszurd a kijelentés, miszerint ez vagy az "nem zene".

Nézd:

http://www.youtube.com/watch?v=HypmW4Yd7SY

John Cage leghíresebb szerzeménye. Márpedig ő egy eléggé elismert zeneszerző. Mit gondolsz, mire próbált rávilágítani, amikor ezt megírta?

(Segítség: arra, hogy minden zene.)

Nem akarok beszállni ebbe a kis "vitába", valahol mind a 2 oldalt megértem.

Annyit fűznék csak hozzá, hogy én pl. egy nagyon emocionális ember vagyok, mindig a hangulatom határozza meg, hogy mit hallgatok. Nekem igenis fontos, hogy egy dal milyen érzéseket közvetít és milyen érzelmeket vált ki belőlem, műfajtól függetlenül. A fentebb említett kísérletező zenékkel az a nagy problémám, hogy belőlem aztán semmilyen érzelmet nem váltanak ki (nem is hiszem, hogy ez lenne a szerzők célja), pedig szerintem a zene mindig is az emberek szórakoztatásáról szólt. Olyan az egész mintha valami matematikai képleteket próbálnának megfejteni