Aki egy kicsit is a szívében magyar az nézze meg! Ugye nem csak nekem borsózik a hátam?

Utolsónak: És ahol most élsz, ott adnak lehetőséget az önmegvalósításra?

(Nem kötözködésből mondom, tényleg kíváncsi vagyok)

00:37

18 eves koromtol izlandon eltem negy evig, mert ott fejeztem be a zongoratanulmanyaimat. Az alapveto zenei oktatas ugyan magyarorszagon is jo, de magyarorszagon nem nyitottak az emberek. Tehat izlandon nem forudlhatott elo olyasmi, hogy megmutattam egy noise-rock vagy progressziv metal szerzemenyemet a tanaraimnak, azok meg vegighallgatni sme voltak hajlandok, nemhogy ertekelni/kritizalni.

Most japanban elek harom eve, aminek az az oka, hogy egyertelmuen itt a legnyitottabbak az emberek. Itt a popularis muveszetek meleltt nagy penzek mozognak a kiserletezo, emeszthetetlenebb teruleteken is, aminek az az oka, hogy az ottani embereknek nem emeszthetetlen (nem zarkoznak el semmi ujtol) es van ra erdeklodes. Nem is feltetlenul a penzrol van szo persze (bar nem rossz nyilvan, hogy csak a zenembol meg tudok elni), hanem egyaltalan arrol, hogy tudok hasonlo erdeklodesu es felfogasu muveszekkel beszelni, de meg az ellenkezo gondolkodasuakkal is osztonzoen hatunk egymasra. Meg csak alapvetoen kellemes, hogy nem popzenet csinalok, es igy is jutok egyrol a kettore.

Ironikus, hogy japanban elkepesztoen pozitiv a fogadtatas a magyar zeneszekkel szemben, hiszen mig mi elfeledtuk a legnagyobb zeneszerzoink fobb eszmeit, addig japanban manapsag is Bartokot es Kodalyt tartjak a legnagyobb zeneszerzoknek, mert ok a korukban hihetetlenul korszakalkoto dolgokat vittek veghez. Es mi is ezen igyekszunk. Nem ugy, mint otthon, a sok sznob "zenerto"... Na mindegy. Bocsi, hogy ilyen hosszu lett. Kikivankozott belolem.