Mit gondoltok a gitározásomról?

Nem néztem meg, de az a tanácsom hogy GYAKOROLJ.

Miért van jobbra panorámázva? Felhangolni meg én fogom a gitárodat? Ilyen komplexitású darabokkal kár vesződnöd szerintem, amíg olyan gyerekbetegségekkel küzdesz mint lemászkálni az ütemről, piszkálgatás pengetés helyett, gyenge vagy rossz helyen fogás, hosszok és kitartott hangok túl rövidek, stb, rengeteg tényleges kezdő hiba. Valószínűleg elég jól begyakoroltad már a hibáidat ahhoz, hogy észre se vedd őket, áttanulni jóra pedig tényleg sok idő és pénz lesz így már, gratulálok.

A 3-as nagyon jól összefoglalta.

Jó lesz ez csak gyakorolj, skálázz hogy ne legyen idegen a gitár nyaka. Van erről rengeteg oktató anyag itt is. Egyébként úgy látom hogy többet akarsz mint amire jelenleg kész vagy eljátszani. Ezért is van annyi félrenyúlás, bizonytalanság. Hajrá.

... És csináld azt hogy kinyomtatod az oktató anyagot papír alapon, így sokkal jobban rögzül és bármikor elő tudod venni ha elakadsz és nem gyakorlod be az általad elképzelt rosszat.

#5 Sehol nem mondom, hogy késő fejlődni, de tapasztalati tény, hogy hála a partizánakciódnak plusz a szorgos félregyakorlásnak, borítékolható, hogy külön-külön is vérhugyozós lesz végleg hátrahagyni a szó legszorosabb értelmében kezdő szintű hibákat. A kulcsszó a végleg. Úgyanúgy pénzbe kerül a tanár, csak így legalább tovább is tart, és nem is lesz akárki jó arra, hogy végtelen türelemmel tanítson téged is végtelen türelemre, na meg a helyes technikára. Ha benne van a sorsodban ez, akkor nyilván bármilyen nehéz is, tele lesz örömmel, és a tanároddal is egyfajta "égben köttetett" egymásra találás történik, ami mintegy elsodor idővel oda, ahol lenni szeretnél. Persze rengeteg meló, de az is megszépül, ha valóban szerelemből történik. Egyébként teljesen lehetséges tökegyedül, könyvekből, videókból, satöbbikből már kezdettől a helyes kéztartással, a helyes technikákkal nekiállni többé-kevésbé a tökéletes módokat begyakorolva, és teljesen lehetséges tökegyedül átbillenni az önkritika oldalára, és végtelen türelemmel simítgatni a hibás beidegződéseket szépen egyesével, külső szemlélő számára végtelenül unalmas gyakorlatokkal, egy olimpikon odaadásával és elhivatottságával gyűrve a napi rutint. Ráadásul ha most nem gondolod, hogy bármi ilyesmi alkat lennél, vagy hogy neked sikerülhetne ott lenni a legtetején, akkor azért hadd emlékeztesselek: mindenki lépésenként jut oda is, teljesen mindegy, mennyire távolról kezdi. Nem a kedvedet akarom elvenni, csak szólok, hogy így ne gyakorolj, minél hamarabb kezdd a kályhától, és könnyebb is lesz a kezednek, a csuklódnak, meg persze a lelkednek is, főleg amikor visszahallgatod a felvételt. És persze van másfelé is kiút, pl ha véletlen beleszeretsz a basszusgitárba, ott azért a legtöbb ténylegesen működő zenekarban nem gáz kicsit favágásként gyakorolni, és nem gáz nem túl messzire jutni se, és nem mellesleg atomóra ütemtartásra tud nevelni, ami ha egyszer bekattan a helyére, már senki nem veheti el tőled, és esetleg meglepheted magad valami élvezhető gitárral a hatzenekaros basszusgitáros mellékesből, meg hát zenetanáron nem spórolnék nagy csóróságban sem, mert nagyon visszajön ha másképp nem is, abban a bizonyos felülmúlhatatlan örömben egészen biztosan.

#9 Hallgasd meg eredetiben is a dalt. Az sem egy atomóra pontosságú műalkotás és a hangok sincsenek a helyén úgy ahogy azt az ember várná. Szóval eleve a dalválasztása a srácnak is érdekes, hogy miért pont ezt választotta ki begyakorolni.