Dalszöveg (azaz mondanivaló) szempontjából melyik/melyek a kedvenc számod/számaid? Kedvenc idézetek is jöhetnek, de kizárólag dalokból!

Kovács Kati

Nem leszek a játékszered

Elringattad a szívemet minden jóval

Csupa vágy teli színes szóval

Fel is lobbant azonnal a láng

Jó volt égni az új szerelemben, vágyban

Nem a földön, a mennyben jártam

Ha a csókod perzselte a szám

Nem, nem, nem

Soha nem, nem, nem

Én nem leszek soha sem a játékszered

Jó volt várni az éjt, amíg csendben leszállt

Míg a két karod engem bezárt

És az égről eltűnik a fény

Tudtam már csakis így lehet szép az élet

Csakis így lehet szép, csak véled

Mindig erről álmodoztam én

Nem, nem, nem

Soha nem, nem, nem

Én nem leszek soha sem a játékszered

Elringattad a szívemet minden jóval

Csupa vágy teli színes szóval

Milyen könnyen hittem neked én

Rájöttem, hogy a szívedet másnak szánod

De a csókokat tőlem várod

Nem is voltál soha az enyém

Nem, nem, nem

Soha nem, nem, nem

Én nem leszek soha sem a játékszered

Csókod is a másé lehet

A szerelem csak játék neked

De nem nekem

De nem nekem

Nem leszek játékszered

Ha már a mindened nem lehetek

Soha én

Quimby - Az egyik ember...

Az egyik ember megeszi a másikat,

A másik ember láncfűrésszel simogat,

A 3. csak simán a pénzed veszi el,

A 4.-et kérdezem, de ő már nem felel.

Az 5. a kisszobában befalcol,

a 6. még dugna, de te bealszol,

a 7.-ről mindenki tudja, hogy gonosz

a 8.-kal elmenőben szanaszét pofoz.

Kevés az ember,

sok az emberszerű lény.

Sötét szobában épp csak

dereng a lámpafény.

A 9. olyan mint egy koponya,

a 10. az előzőnek rokona,

a 11-es lábában már benne van a gól,

de a kispadról a 12-es lesre gyalogol.

A 13-as szerencsétlen alapból,

a 14-es sehonnai kalandor,

a 15.-nek kilóg a bele,

16 tonnát rakott, megette a fene.

Kevés az ember,

sok az emberszerű lény.

Sötét szobában épp csak

dereng a lámpafény.

Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,

megfertőzte valami az embereket,

szomorú, de fél az, aki szeret,

zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret.

A 17-es mélységesen alávaló,

a 18-as hétköznapi szalontahó,

a 19-esnek elment az esze,

a 20. jön már, és ez még csak az eleje.

A 21-es soha nem volt egészben,

a 22-est egyáltalán nem értem,

a 23.-nak nem ér a neve,

24 karáttal vicsorog rá a neje.

Kevés az ember,

sok az emberszerű lény.

Sötét szobában épp csak

dereng a lámpafény.

Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,

megfertőzte valami az embereket,

a bizalom nyakán kígyó tekereg,

zokog a bohóc, a macska kiköpte az egeret.

...szépen lassan lukra fut az utolsó,

jutalma egy baldahinos koporsó,

és kedvenc fekvő nyolcasunk a végtelen fele,

spricceli a spermát, hogy a világ vulvája legyen vele tele.