Idővel a 70-es, 80-as és 90-es évek slágerei, amelyeket manapság még gyakran adnak a rádiók, teljesen el fognak tűnni a köztudatból, vagy örökké népszerűek lesznek?

Idővel minden eltűnik, de létezik azért a slágerek reneszánsza, gondoljunk csak a világháború előtti magyar zenés filmek betétdalaira /Meseautó (1934), Hyppolit, a lakáj (1931), Egy csók és más semmi (1941)/, de a Volt egyszer egy Vadnyugat (1968) főcímdalát is eldúdolja fejből a mai negyvenes korosztály szinte bármelyik tagja.

Kate Bush Running Up That Hill (1985) c. slágere – amit a Stranger Things című sorozat hívott új életre – továbbra is virágzik: az énekesnő szintipop klasszikusának hivatalos videója átlépte a 100 milliós nézettséget a YouTube-on.

Szerintem olyan sose lesz, hogy kikopnak. Persze nem azt az embert kell nézni amelyiknek nincs igénye saját kedvenc zenéket keresni bármely időszakból és csak azt hallgatja amit minden új csatorna ont ki magából...

Vegyük példának, a barokk zenéknek elég nagy rajongótábora van. A reneszánsznak szerintem még több. És ez mind benne van a klasszikus zenéket kedvelők halmazában. Nekem, (lehet, hogy kiváltságos vagyok) kb minden 20. ismerősöm, rokonom hallgat rendszeresen klasszikus zenét is. És akkor kb 500 év távlatába nyúlunk vissza.

A mai embernek sokkal közelebb vannak a régebbi "retró" zenék, mivel a korhoz legközelebb álló, többségében minőségi zene amit szívből lélekből, tehetségből szereztek. Egyre kevésbé szólnak az emberekhez a zenék, és ezért szerintem mindíg is lesznek a "retró" zenét hallgatókból jó sokan.

Egyetértek azokkal, akik szerint nem fognak kikopni végleg a köztudatból azok a zenék.

Bizonyos értelemben szerencsés időszak volt az a 20-30 év, mert sokat fejlődött a könnyűzene, nagy klasszikusok születtek, egy csomó újítás volt, amik felfelé húzták az általános minőséget.

Aztán a nyolcvanas évektől már az MTV villámnyorsan képes volt globális sztárokat előállítani a műholdas tévézés miatt, ami a mai napig hatással van arra, hogy mire emlékeznek az emberek.