A fiatal IV. Béla láthatott volna még titkon ősmagyar pogány szertartást, vagy addigra már teljesen kipusztult a magyar köztudatból?

Én a XI századra tippelek nagyjából. (László, Kálmán...)

A XI.században igen, kb. Aba Sámuel és Orseolo Péter halála után, amikor feltámadtak az ősmagyar szertartások. András herceg megsiratta Leventét, de utána királyként szétverette ezeket. Se Salamon, se Géza királyok, különösen pedig Szent László nem tűrhette ezt. Ők már nem kényszerből lettek keresztények. A XIII.században IV. Béla király, még mint erdélyi herceg láthatott kun szertartást, de mélységesen felháborodhatott rajta. És rengeteg szerzetest küldött közéjük, hogy kereszteljék meg őket, térítsenek. Akkora már nyoma sem maradt az ősvallásnak.

Ha belegondolsz, ama bizonyos ősvallás már félig-meddig Etelközben sem létezett, mert a vezető réteg már akkor bizánci keresztény lett. Feltehetően az avarok is keresztény hitre tértek a X. századra. Egyszóval olyan sok nem maradhatott fenn, legfeljebb egyes törzsekben, vagy éppen a csatlakozott népeknél (kálizok, pomákok, besenyők stb.).

Ha belegondolsz, a tatárjárás idején, akik megmenekültek, nem az ősvallásba menekültek, hanem keresztény módra barlangokba, remetéknek. Nem volt már semmilyen hagyomány, ez mind újkori képzelgés, hogy az Árpádház királyait beavatták volna. A középkori kereszténység egészen más volt, mint a mai: az élet minden területét átszőtte, ellenőrizte, nem tűrte az "eretnekségeket".