Ha a Beatles 1964-ben volt a csúcson, akkor miért mondják sokan, hogy az egész hatvanas éveket uralták?

1964-BEN A BEATLES ELJUTOTT A CSúcsra. A hard days night eleven, őszinte, játékos, friss és tele van egészséges önbizalommal. Egy energikus, összerázódott banda produktuma, akik kitaláltak valami újat, meg is valósították, bejött a biznisz, lenyomták amerikát is és tudják, érzik is, hogy a legjobbak. 1964-ben a beatles környékén sem volt egy zenekar sem. Akkorát robbantak, hogy a résen még befért pár pár tucat brit zenekar (brit invázió), Bob Dylan bedugta végre egy erősítőbe a gitárját, a sok amcsi kölyök meg ment beatles frizurát csináltatni magának és egyáltalán, az egész színtér csak kapkopdta a fejét. Később mindenki összeszedte magát, a byrds meg a beach boys már komoly válasz volt a beatlesre, 1967-től meg már végleg az usa bandáknál volt az adogatás. 1966-tól már igencsak szükség volt Epstein zsenijére meg Martin trükkjeire, hogy még mindig úgy tűnjön, a beatles irányít. a hard days night-ot szétveti az energia, pedig úgy született, hogy közben még kb. egymillió koncert, interjú, meg tv showt nyomott a zenekar, mégis robban. szóval, mégegyszer: 1964 a csúcs, onnantól már fáradás. az első byrds lemezhez (1965) képest már cincog a rubber soul hangzása, a pszichedelia után meg már a fiúk futnak, egyre több a rágógumi dallam megoldás, az abbey road meg szerintem egy szenvedés.