Nem, nem megy a gitározás még mindig de miért? Feladjam?

Közben belenéztem egy másik videódba is:

https://www.youtube.com/watch?v=OVXkbiN2Hbk

Szerintem ez pl. egyáltalán nem vészes, rendesen artikulálva vannak a hangok, van vibrato, ahogy kell, amit hallok, hogy a pontossággal vannak gondok picit, egy-egy hangot néha hamarabb vagy később pengetsz egy hangyafasznyival, de ez meg simán lehet attól, hogy még túlságosan az köti le a figyelmedet, hogy ne hibázz, ezért kevésbé bírsz a tempóra figyelni.

Szóval ez alapján is azt tudom mondani, hogy nem kell feladni, nem vagy antitalentum, csak kicsit vissza kéne menni a "kályhához", egyszerűbbeket, lassabban, és csak akkor továbblépni, ha már kvázi készségszinten, görcsös odafigyelés nélkül megy az adott szint.

"és nekem a 3 év alatt kb 0 metronom gyakorlatom van"

Igen, ez hallható :)

Ezért is írtam, hogy arra gyakorolj- persze ha már jó sokat gyakoroltál vele, akkor kifejlődik a "belső metronóm" is, de az elején a tempónak ez a belső érzete még nagyon csalóka tud lenni.

Egyébként én se metronómmal kezdtem el anno ~25-26 éve, szóval én is átmentem ezen, de beláttam egy idő után, hogy másképp az életben nem fogok tudni gyorsan és pontosan játszani.

Viszont a fokozatosságra rá voltam kényszerülve, mert elég gyorsan beleugrottam az élő zenélésbe, tulajdonképpen eleve azért vettem gitárt, mert kitaláltuk, hogy zenekarozzunk, és találomra sorsoltuk ki a hangszereket, hogy ki min játszik :D

Elég hamar rájöttem, hogy az otthon, tökéletesen nyugodt körülmények között kidolgozott és begyakorolt, de már próba alatt is csak vért hugyozva, nagy nehezen eljátszott gitártémákat esélytelen egy koncerten hiba nélkül előadni, az meg égés. Szóval úgy voltam vele, hogy inkább egyszerűbb dolgokat írok a dalokba, mindig csak olyan szinten, hogy azt magabiztosan, különösebb odafigyelés nélkül is le tudom tolni élőben, aztán fokozatosan bonyolítottam, mindig épp csak annyira, hogy tudtam, hogy azt a szintet egy színpadon akkor is hozni tudom, ha villog össze-vissza minden, vagy épp tök sötét van, és nem látok lóf-szt se, akkor is, ha sz-r a monitor, és g-cire kell koncentrálni, hogy halljam a többieket, meg akkor is, ha éppen 2-3 sörnél több csúszott le a kelleténél koncert előtt.

És persze ismertem magamnál jóval tehetségesebb gitárosokat is, akiknek ugyanazt a fejlődést harmadannyi idő alatt sikerült bejárni.

De a lényeg az, amire erre az idő alatt rájöttem, hogy mindenkinek megvan a saját fejlődési tempója, és ezt kell kitapasztalni, és erre nincs recept, hogy mit hányszor milyen BPM-en játsszál el, persze sokszor hallani mindenféle nagyokosokat, hogy "50 BPM-en játszd le százszor, aztán 60on is, aztán 70en is, és akkor fél év alatt ide meg ide el tudsz érni".

Ilyen nincs.

Én a saját tapasztalatomból azt szűrtem le, hogy addig kell egy adott sebességen/bonyolultságon gitározni és gyakorolni, amíg nem lesz belőle kb. ösztönös készség, amire már szinte oda se kell figyelni, és utána lehet továbbmenni.