Tudnátok kiemelkedő Deep Purple-lemezeket ajánlani?

Közvetlenül utána a Burn elég jónak számított.

Ezen felül:

Perfect Strangers

Purpendicular

Bananas

Rapture of the Deep

Now What?!.

A többiben sok dolgot nem találtam, az utóbbi 2 megjelen albumuk max átlagos, bár a Whoosh! legalább sokkal jobb lett mint az InFinite ami az egyik mélypontjuk szerintem.

Burn és a Perfect Strangers meglehetősen, kicsit azért érintette őket az aktuális zenei irányzat de ezek ízig-vérig Deep Purple lemezek.

Purpendicular már egészen más, Steve Morse ott játszott először noha ott is vannak DP elemek de azért Steve Morse is rengeteget hozzátett.

Bananas és a Rapture klasszikus hard rock lemezek, némi prog rock-os hatással, elég súlyosak is.

Now What?! meg egy zúzda, szerintem a legjobb modern lemezük, nagyon súlyos album hozzájuk képest de ez is nagyon DP stílusú.

Amúgy végig teljes pályafutásuk során megvolt a sajátos stílusuk, de sosem játszották teljesen ugyan azt, vannak megosztó lemezeik de éppen ezért megéri átfutni a teljes pályafutásuk összes lemezét, fölig a 2000-res évek előtt készülteket.

Nekem nem tetszik az az irány, amerre a Burn és Stormbringer lemezekkel mentek (a Come and Taste the Band-ről nem is beszélve), de ezek azért önmagukban véve nem rossz albumok, csak a klasszikus Purple-höz mérten harmatgyengék szerintem. A Rainbow első két albuma sokkal inkább a klasszikus Purple folytatásának tekinthető, mint a Deep Purple akkori felállása.

A Perfect Strangers (az újjáalakult "klasszikus" felállással) visszatérést jelentett az eredeti stílushoz, korszerűsített formában. Nem rossz album, de nem is kiemelkedő. Ezután jött sajnos egy pár elég gyenge album, és Purpendicular ismét megújulást jelentett. Van rajta pár elég jó szám, de ez már tényleg nem a klasszikus Purple hangzás. A Rapture of the Deep és a Now What?! kiemelkedő szerintem ebből a korszakból. Az InFinite-t és a Whoosh!-t őszintén szólva még meg sem hallgattam rendesen, az utóbbi években nem érdekelt már annyira a Deep Purple, teljesen más dolgok kerültek nálam előtérbe. De ami késik, nem múlik, úgyhogy egy pár éven belül ezeket is véleményezni tudom majd... :)

Emberek, a zenei klasszikus stílusteremtő 3 albumukat hogy felejthettétek ki a sorból, zseniális kompozíciókkal? Még jó, h a kérdező megemlíti a Fireballt, 1971-ből....

IN ROCK (1970)

Machine Head (1972)

(...és ne feledjük, a Concerto For Group and Orchestra (1970) album volt a világon a legelső kísérlet a szimfónikus hangszerelés és a rock hangszerelés kombójára! Ezen kívül Zappa csinált csak akkoriban ilyet.)

1970-73 időszakon kívül NEM volt eredeti, zeneileg, a Purple, ráadásul sablonos, semmitmondó zenéket csináltak legtöbbször.

Még talán a két darab 1974-es lemez hallgatható, és annyi. (De már -sajnos- akkoriban is csináltak 1-2 gagi számot pl Smoke...)

1970-73 : ez volt a Purple stílusteremtő, és zeneileg igényes időszaka, semmi más. In Rock, Fireball, Macine Head lemezek.

#6."A Who Do We Think We Are utáni időszakra lennék kíváncsi"

Egy kis szövegértés...

Nyilván a három klasszikus lemez (+ a Concerto) messze a legjobb, szerintem ezt senki nem vitatja. Ha nagyon muszáj választani közülük, akkor valószínűleg én is a Fireballt választanám.

"A Fireball a kedvencem, de mért az Anyone's Daughtert rakták rá a Strange Kind Of Woman helyett, nem bírom felfogni."

Abban az időben a brit kiadású lemezeknél az volt a szokás, hogy a kislemezen már korábban megjelent dalt nem tették rá az albumra, az amerikai kiadású lemezeknél viszont igen. Ezért pl. a Beatles és a Rolling Stones amerikai kiadású lemezei is eltérnek az eredeti brittől. Ez kb. a 70-es évek elejéig, közepéig volt így. Érdekesség, hogy a Deep Purple-nél épp a Fireball volt az utolsó, ahol eltért a brit és az amerikai kiadás. De nincs szerencséd, mert bár az amerikai kiadáson rajta van a Strange Kind Of Woman, de nem az Anyone's Daughter, hanem a Demon's Eye helyett.