Volt már olyan, hogy annyira tetszett egy dal/zene, hogy (majdnem) elsírtad magad tőle?

Előfordult ilyesmi velem is, bár könnyezni inkább az olyan dalszövegeken szoktam, amik valamiért megérintenek, főleg ha szép dallammal is párosulnak. A nagyon jó zenéken nem sírás, hanem inkább valami földöntúli érzés kerít hatalmába, mintha átjönne a zenén keresztül valami nem evilági. Bennem is fel szokott merülni a gondolat, hogy hogyan lehetséges ilyen csodát létrehozni. És abban is van valami, hogy ha a zeneszerző/előadó valamilyen érzést tud közvetíteni a zenéjén keresztül, és ez az érzés a hallgató saját érzéseivel összhangban van, rezonál, akkor az erős élményt/érzéseket tud kiváltani. Valószínűleg ez az oka annak, hogy egyes zenészeket miért szeretünk, másokat, akik hasonló zenét játszanak, pedig nem.

Nekem az ilyen nagyon intenzív zenei élmények leginkább a Yes zenéihez kötődnek, de említhetném a King Crimson és Genesis néhány számát, vagy akár a Dead Can Dance és Ghymes egyes dalait is. Népzenével kapcsolatban is volt már ilyen élményem.

Köszönöm a linket! Én is ajánlok valamit, ha szereted a Dead Can Dance-t, ez is tetszeni fog:

https://www.youtube.com/watch?v=lxA5HJEJR6Y&list=PLQoFawUqlB..

Egyszer régen, tizenegy évvel ezelőtt egy internetes játékkal (WoW) játszottam. Este befejeztem a játékot, és lefekvés előtt biztos, ami biztos, ránéztem a játék honlapjára, azon belül is a fórumra, amit gyakran szívesen nézegettem és kommenteltem. Ott volt egy "Milyen zenét hallgatsz most?" nevezetű topik. Beléptem, és csak úgy mellesleg, szinte oda sem figyelve rákattintottam az egyik játékostársam által linkelt számra. Végighallgattam, oké, jó volt, irány aludni. Lefeküdtem, de néhány perc alatt annyira a fülembe mászott az imént hallgatott zene dallama, hogy nem jött álom a szememre. Forgolódtam, forgolódtam... aztán addig nem nyugodhattam, amíg fel nem keltem, vissza nem kapcsoltam a gépet, és vissza nem nyomtam azt a számot. Éjfél körül lehetett talán, de már világosodott, mire végre ki tudtam kapcsolni, és aludni tértem. Végig azt az egy számot hallgattam.

Persze idővel talán kicsit ráuntam, mert irgalmatlanul sokszor meghallgattam, de talán hónap nem telt el úgy ezalatt a tizenegy év alatt, hogy legalább egyszer ne hallgattam volna meg. Bérelt helye van a telefonomon is. Igazából egyszerű kis szám, szerintem egy közepesebben gyakorló gitáros simán eljátssza, de mégis olyan szinten fülbemászó volt nekem, hogy eldobtam tőle a mindenem. :)

Talán néhányszor még előfordult ilyen velem, amikor meghallottam egy nekem nagyon tetsző számot, de ez maradt meg bennem a legemlékezetesebben. Utána megismertem az együttes többi zenei munkásságát is, és a mai napig szívesen hallgatom őket.

És természetesen a válaszírás közben is pörög:

Ratatat - Loud Pipes https://www.youtube.com/watch?v=BcoPKWzLjrE

Na, én most majdnem megismételtem az 5-ös történetét! :) Tegnap esete lefekvés előtt benéztem még ide, elolvastam a történetét, és meghallgattam a linkelt számot. Viszont én elaludtam utána, és nem kapcsoltam vissza a gépet. :) De tetszik a szám, utánanézek ennek az együttesnek!

Nálam is előfordul, hogy ha "felfedezek" valamit, akkor azt naponta többször meghallgatom, akár heteken vagy hónapokon keresztül. Bár én inkább teljes albumokkal vagyok így, mint számokkal. Vagy komplett együttesekkel. Nem olyan rég fedeztem fel magamnak pl. a Steely Dan együttest, korábban soha nem hallottam róla. 4-5 hónapon keresztül minden nap meghallgattam 1-2 lemezüket, volt hogy kétszer, háromszor is egy nap.