Tudok e valaha változtatni a zenei ízlésemen úgy, hogy az nagy hatással legyen rám és minőségi is legyen? Kiknek van igaza? (Szöveg legvége)

Ez inkább megfelelési kényszeres kérdés - kit érdekel ki mit mond, hogy mit szeress? Miért kéne azt szeretned, amiket más? Elég hogy kritikusan állsz az adott zenékhez és előadókhoz, tehát attól hogy tetszik az adott szám, amit ütemre pontosan kimérve állítottak elő, hogy a legnagyobb eséllyel tetsszen a tömegeknek, még nem ismered el automatikusan jónak, tehát tudod a helyét.

Mindenki hallgat rossz zenéket, mindenki néz rossz filmeket. Valakinek Bud Spencer a kedvence, akkor rögtön igénytelen? Nem, csak neki az bejön és kedveli, de ha az érzelmei nem írják felül az eszét, és nem azokat a filmeket tartja a filmművészet legnagyobb alkotásainak, akkor mi lenne a gond vele. Persze akkor sincs gond ha annak tartja őket, csak a véleménye nem nagyon lesz nagy súlyú pl. filmes témákban.

Találd meg a saját stílusod, a saját kedvenceid és nyugodtan hallgasd őket. Millió stílus és műfaj, banda és előadó van, akikből lehet választani, lejátszási listákat csinálhatsz adott tevékenységekhez, lényeg hogy adjanak neked valamit és helyén tudd kezelni őket.

A kérdésben ott látom a hibát mintha megfelelési kényszer lenne a zenehallgatást illetően. Hallgasd azt amit szeretsz és kész.

Azt hogy más mit gondol lényegtelen.

Bekezdésenként próbálok válaszolni:

Mindenki ilyen zenékkel kezdi, ezzel nincs baj, nincs is mit szégyelni.

Aki nem megy jobban bele ebbe a témába az meg is ragad ezeknél.

Félreértés ne essék, nincs azokkal a zenékkel semmi baj de teljesen más igényt szolgálnak ki mint a fúziós jazz műfaj alatt készült zenék.

Rock-ból és Metal-ból is van ugyan úgy popzene és jól gondolod a GNR is az, meg jó sok. AC/DC, Metallica Black albuma(de azért az első 4 albumuk alapmű, vétek lenne bármi rosszat mondani akkora hatásuk volt). Az hogy minőségi vagy sem...

Objektíven nehéz felmérni, ezért is azt mondom hogy hallgasd amit jónak látsz, szeretsz hallgatni. A magas minőség, kidolgozottság nem jelenti azt hogy feltétlen élvezhető is.(mondom ezt prog metal hallgatóként)

Mindegyik bandába bele lehet kötni hogy ha az ember nagyon akar.

Deep Purple bandatagok nem tudtak dalszövegeket írni, a Dream Theater önismétlő zenéket csinál, Opeth átváltott populárisabb zenei stílusba, Pink Floyd sosem nyújtott kiegyensúlyozott zenei teljesítményt stb.

Szóval kár ezen fennakadni. Attól még az Opeth és a Dream Theater briliáns banda, objektív mércével is nagyon erős anyagokat adtak ki.(Metropolis, Blackwater Park, Imagines And Words, Still Life és még sok más, megismételhetetlen könnyűzenei albumok nagy hatással)

Ezek nagyrészt ismert könnyűzenei bandák, hallgasd nyugodtan, más nem fog belekötni hogy mit hallgatsz. Ha mégis nem kell vele foglalkozni.

Ez egy összetett téma, én zenesznob vagyok inkább szóval nagyon válogatós. Rádiós zenét hallani sem akarok már ha itthon önszórakozásból hallgatok zenét. De nem mondanám azt hogy mindenkinek kötelező ezt hallgatnia, mindenkinek más a hobbija, mások a szempontjai és elvárásai egy zenével szemben és ez így van jó.

A zene meg totál elüzletiesedett, ezzel nem lehet mint kezdeni. Ezért is űdítő sokszor hallgatni független kiadótól egy albumot és azokban már van egy csomó innováció, de mellett őszinteség és valós kép a zenéről.

Hallgasd amit szeretsz, rengeteg zene van szóval kár olyanra pazarolni az időt amit nem igazán kellemes hallgatni.

Amúgy én 2-est mondanám, hogy könnyen fogyasztható-e..

Szerintem pont az a jó ha van egy folyamata a zene befogadásának és 50. hallgatásra is van új rész benne. Ami könnyen jön megfog, az könnyen el is megy. Nem marad emlékezetes, nincs gondolkozni való a tartalmán, nincs benne hitelesség stb.

De szerintem senkinek nincs, a zene egy szubjektív dolog.

Nem mérhető általánosságban, mindenki számára más az ideális de természetesen lehetnek mecések. Popzenét be tudsz dobni egy haveri körbe is akár.

Azért egy Cannibal Corpse-t vagy egy Jason Becker-t meredek.

Elég széles körű ízlésed van, ami mindenképpen jó dolog. Bár én is minimum 95%-ban rockot hallgatok (meg metalt, ha azt nem vesszük rocknak), azért azon belül én is szeretem a változatosságot.

Szerintem mindkét csoportnak igaza van. A lényeg, hogy olyan zenét hallgass, ami neked tetszik, és ne hallgass azokra, akik szerint gáz. Ami gáz tud lenni, ha valaki irreálisan túlértékeli a saját kedvencét, pl. itt volt egy kérdező pár hónapja, aki szerint Majka jobb zenész, mint Mozart :D

Amúgy ha megengeded, mutatok neked egy ínyencséget a Deep Purple-től :)

https://www.youtube.com/watch?v=GzWKB_dfoLA

Több számot is 20-30 percesre elnyújtottak a sok improvizált szólóval úgy, hogy egy unalmas perce sem volt az egész koncertnek.

Az előttem szólók lényegében átadták azt, amit az ilyen kérdésekre én is szoktam válaszolni: a zene értéke szubjektív, nem érdemes beleőrülni abba, hogy mások szerint mi "minőségi", vagy mi nem az; szóval ebbe a mondókába én a magam részéről bele se kezdenék.

Egy konkrét dolgot szeretnék most inkább kihangsúlyozni: az általad felhozott két opció szerintem nem annyira két külön világ, mint ahogy azt gondolod. Szerintem abszolút lehet kritikusan gondolkodni olyan dolgokról, amiket amúgy élvezel, anélkül, hogy az az élvezeted útjába állna. Érdemes szerintem aktívan gondolkodni azon, hogy mi tetszik egy zenében, és miért, vagy hogy mi az, ami nem tetszik benne, mitől lehetne jobb, stb., mert ez tök sokat segít abban, hogy jobban ráérezz arra, hogy milyen irányba folytasd a zenefelfedezést, meg hogy mire figyelj oda, mikor számodra új zenékkel ismerkedsz. Ha te azt mondod, hogy egy "nyálas popénekes" jobban rezonál veled érzelmi szinten, mint bármi más, akkor érdemes magad felé feltenni a kérdést, hogy ez a "nyálas" dolog olyasvalami, amit te érzel az adott zenész kapcsán, és úgy érzed róla, hogy lehetne mégjobb, ha kevésbé lenne "nyálas", vagy inkább - ahogy #1 említette - amolyan megfelelési kényszerből próbálod visszhangozni mások véleményét, míg igaziból nem értesz vele egyet. Csak mert ha utóbbi eset áll fenn, akkor nem kritikus/kifinomult vagy, hanem simán csak önmagad ellensége.

Azt meg szerintem végképp fontos elfelejteni, hogy a zenefogyasztóként való kritikusság/analitikusság, meg a tényleges stílusbeli preferenciák közt törvényszerű összefüggések lennének... Én magam hallgatok technikailag komplex zenéket, és gyakran hallom/olvasom azt emberektől, hogy pl. a progmetál, vagy a modális jazz élvezetének része az, hogy megbecsülöd az egész technikai hátterét... Szerintem ez marhaság. Amikor elkezdtem, Tool-t, Porcupine Tree-t, meg hasonló bandákat hallgatni, még semmi zeneelméleti tudásom nem volt, nem volt koncepcióm az ütemmutatókról sem, igaziból az egyetlen komplexitás, amit hallás után érzékeltem, az a szokatlan dalszerkezet volt. Most, hogy már nagyobb elméleti tudásom van a témában, nem mondanám, hogy jobban szeretem miatta ezeket a zenéket. Hasonló kategória, mikor emberek azt mondják, hogy az ilyen nagyon elvont, nagyon avantgárd, mondhatni "anti-zenei" zenéket nem is lehet szokványos módon élvezni, hanem simán csak "megbecsülöd", hogy milyen határokat döntöget az előadó. Én azt kifejezetten kikérem magamnak, hogy valaki azt mondja rám, hogy amikor a kedvenc Merzbow albumaimat hallgatom, akkor azt azért teszem, mert az államat vakargathatom közben, hogy ez bizony mennyire hű de határfeszegető, radikális zene... A f#szt! Azért hallgatom, mert rohadt jó! És ugyanez a másik irányba is igaz: ha valakinek megvan hozzá a szókincse, meg elméleti tudása, az egy punk demóról, vagy SoundCloud-os rap albumról is tudna disszertációt írni. Lényegében nem is a zene, hanem a hallgató határozza meg azt, hogy egy zenéről mennyit lehet beszélni/gondolkozni, meg hogy milyen mélységeket lehet benne felfedezni.

Szóval ja, hallgathatsz "érzés szerint" nehezen befogadható zenét is, meg találhatsz "minőséget" top40-es rádióslágerekben is; ezek a dolgok nem állnak szigorúan szemben egymással.

(u.i.: a The Mayan Factor nevű zenekarról amúgy ezen az oldalon hallottál először? Csak mert ha igen, akkor valszeg nekem valamelyik válaszomat láttad; igyekszem őket ott promózni ahol csak tudom, mert nagyon sokat jelent számomra az első két albumuk :D )

Szerintem a régi nagy kedvenceidet nem biztos, hogy olyan könnyen elfogod tudni felejteni, én pl. olyanokat hallgatok, mint a Tool, de én az Imagine Dragons-al kezdtem elsősorban a Rockzenét és lám, a mai napig meghallgatok tőlük számokat és nem nagyon érdekel, hogy egyébként az emberek szerint eléggé túlértékeltek(Azok egyébként).

"Egy egyszerű, szerelmes dalon dolgozott vagy 4 másik dalszövegíróval."

Ehhez annyit hozzáfűznék, hogy attól még, hogy nem egyedül írta, vagy esetleg egyáltalán nem írt bele semmit sem az adott előadó, attól még lehet jó szám, olyan Popzenészek sem egyedül írják a dalukat, mint pl. Sia, vagy Lana Del Rey, pedig ezek azért tudnak, ha akarnak, de Rock-Metál bandák is sokszor van, hogy mással írják a számukat, ott előfordulhat még az is, hogy egyszerre 10-en is írnak egy egyébként egyszerű számot.

A kettő közt az igazság. Hallgasd csak azt amit szeretsz, ha tetszik egy pop szám mert fülbemászó a dallama, felvidulsz tőle, vagy épp neked jelent valamit, kedves emlék kötődik hozzá, hát hallgasd, nincs azzal semmi probléma.

Én is metal/rock élvező vagyok, de azok között is vannak faék egyszerű, 4 akkordos punk meg grunge számok, amik pont attól voltak menők a maguk korában, hogy igénytelenül szóltak. Én meghallgatom az ilyet is, meg az összetett, bonyolult, nagyzenekarral előadott szimfónikus metalt is, mikor milyen kedvemben vagyok.

Sőt manapság ezektől a műfajoktól is távolodok, egyre több hip-hopot hallgatok, meg dark countryt, újabban pedig modern musical zenéket.

Tehát nem baj, ha képben vagy az igényes zenékkel, ha ez érdekel téged. Mindenképp hozzátesz az intellektualitásodhoz. Viszont ne azért hallgasd, hogy megpróbálj megfelelni valamilyen elvárásoknak. Tényleg, azt hallgasd, ami tetszik, amit szeretsz, amit élvezel.

Most kifejthetném a véleményem, de az előző válaszolók után nem nagyon tudnék semmi újat mondani, szóval tessék, itt van pár banda, akiket szeretek:

Arch Enemy <3

Carcass

Lordi

Ensiferum

Korpiklaani

Asmodina <3

Morgoth

Hideous Divinity

Cannibal Corpse (bár ezt már mondták előttem)

Xoth

Remélem, tetszeni fog :)

Relatív hogy kinek mi a jó ès mièrt. Ugyan azt tudom mondani mint mindenki más, hallgasd azt ami neked a jó zene.

A rádiós zenèk általában pop vagy rap ès ezeknek a különfèle változatai. Ha nagyon èrdekel hogy más mit gondol a zenei ízlèsedről akkor próbáld meg bővíteni ezt, mert a több milliárd zenèből biztos van legalább egy ami tetszik ès eltèr a többitől.

2021-ben már minden keverve van mindennel.

Akiket ajánlani tudok ès amiket említettèl azoknak a keverèkei:

Starset:Egy együttes amely keveri pop ès a metál/rock melodikus elemeit ès a szövegei a zenèiknek szerintem nagyon jó.

Hollywood Undead: Az együttes keveri a rap, a rock ès a metál elemeit. Vannak rádióba illő számaik ès vannak bulizósabbak is.

Falling in Reverse: Alapból egy post-hardcore együttes, de van egy zene trilógiájuk amely megszokottnál mèlyebb èrzelmekkel van tele amiben keverik a rap, a hip-hop ès a metál elemeit.

...