Ki milyen hangszeren játszik?

Gitározok 2 éve. 21 évesen vettem az első gitáromat és magamtól tanultam.

Ha ezt fiatal olvassa, egy dolgot tudok ajánlani. Ha egy kis zenei szikra van benned, kezdd el, nem fogod megbánni, mert később úgy fogsz tekinteni az elhalasztott évekre, hogy bárcsak hamarabb kezdted volna.

Én lassan 1 éve tanulok, elektromos gitáron.

Magamtól videók, meg egyéb anyagok segítségével, igazából csak az elmélettel állok hadi lábon de ha több szabadidőm lesz bepótolom.

Petrucci hatására kezdtem el gitározni, csak saját élvezetből napi 1-2 óra gyakorlással(bár lassan haladok, de úgy gondolom így is apránként sokat tudok fejlődni). Csak az elején okozott problémát, most már egész élvezetes hallgatni a saját játékomat is de fejlődni még sokat kell és lehet is, ezért is jó egy hangszeren tanulni.

Ami a műfajokat illeti, most leginkább a neoklasszikus gitárosok érdekelnek, iszonyat jól játszanak és nagy motivációt jelenteket számomra fölig Malsteen/Becker/Marty trió. De részemről Gary Moore volt az aki talán a legjobban hatást gyakorolta, imádom játszani a zenéit. Számomra mindig elég motiváció volt hogy 1-1 kellemes hangot sikerült kiadjak a hangszerrel és ez vitt előre.

Hogy bandának játszanék-e, valószínűleg nem mostanában jutok el a zenében arra a szintre, másrészt nem célom, csak egy kellemes otthoni kikapcsolódás számomra, semmi több.

Gitározok főleg, már több, mint 20 éve.

Emellett elpötyögök basszgitáron is, meg ha nagyon muszáj, akkor alap dolgokat dobon is.

Zenei műfajokat ennyi zenélés után, meg pláne ennyi idősen már nem minősítgetek, se jónak, se rossznak, az a lényeg, hogy én melyik műfajokat hallgatom szívesen, más meg hallgasson azt, amit ő akar.

Zenekar-ügyben: teljesen mindegy, hogy ismerős, vagy ismeretlen.

Az ismeretlen embert is megismerem előbb-utóbb, ha együtt zenélünk.

Két fontos szempont van ebben a tekintetben nálam:

- hogy olyan emberekkel álljak össze, akik annyira veszik komolyan a zenélést, mint én. Nem jó úgy zenekarozni, ha az egyes tagok sokkal kevésbé veszi komolyan a dolgot, vagy épp sokkal jobban, mint a többi. Abból állandóan csak a feszültség lesz, hogy például én a nyári szezonban mindig mennék koncertezni, amikor csak lehet, de egy másiknak meg fontosabb nyáron a nyaralgatás, vagy a családi programok, mint hogy ahány fesztiválra csak lehet, megpróbáljunk bejutni és fellépni.

Persze nem baj az, ha valaki családcentrikus, meg nyaralgatni szeret, csak akkor nem egymást keressük - az az egészséges, ha a zenekarnak minden tagjának a prioritás listáján kb. ugyanott szerepel a zenélés.

- a másik szempont: a művészeti koncepció tekintetében vagy bejön nekik az, ami nekem az elképzelésem, esetleg még hozzák is a saját ötleteiket, amik ebbe beleillenek, vagy legalább fogadják el, és ne akarjanak teljesen mást csinálni.

Mert ebből is a konfliktus van folyton, hogy ha én pl. zeneileg kompromisszum-mentes, igazi őspunkot akarok játszani, szövegek, megjelenés tekintetében is megvan egy vízióm, elképzelésem, de ehhez képest mondjuk az énekes meg inkább ilyen populárisabb, hardrock-szerű cuccot akar nyomni.