Van olyan szám, ami tökéletesen kifejezi az egyéniséged, és azt, hogy ki is vagy valójában?

Nem erre valók a "számok".

Ha meghallgatsz egy zenèszt aki ír egy dalt mondjuk az óceánpart szèpsègèről,akkor te mint hallgató azt èled át ahogy a zenèsz látja/èrzi az óceánpart szèpsègèt.Szóval a zene az már csak ilyen szubjektív dolog.

Nincs. És ha tehetek egy merész kijelentést, azt mondanám, hogy szerintem senki másnak sincs. Az emberek végtelenül összetett, sokoldalú dolgok, egyszerűen nem fér bele egy (vagy akár több) művészi alkotásba valakinek a teljes esszenciája. Amikor valaki nagyon határozottan fel tud sorolni egy maréknyi tulajdonságot, amire azt mondja, hogy "ez vagyok én", olyankor szerintem akaratlanul is túlságosan ráfókuszál néhányra a rengeteg őt alkotó dolog közül, és inkább azt fejezi ki, ami lenne szeretne, mintsem mindazt, ami őt tényleg meghatározza.

Nekem mondjuk ezen felül is nehéz válaszolni egy ilyen kérdésre, mert nem vagyok túl introspektív, még a legöntudatosabb "mindenki hülye, csak én vagyok helikopter" tinédzser korszakomban is alig volt valami identitásképem, így bármennyire is szeretem a zenét, nekem a zenehallgatás sem egy különösebben "személyes" dolog; nem szoktam azt gondolni, hogy "ez gyakorlatilag rólam szól". Ha olyan zenét kell mondanom, ami sokkal személyesebbnek érződik számomra, mint bármi más, akkor a The Mayan Factor nevű alternatív rockbanda első két albumát tudom mondani, mert azok valahogy egészen sajátos mélységgel bírnak számomra, és úgy érintenek meg, mint semmi más - de azokról sem mondanám egyáltalán, hogy engem kifejeznének, maximum azt adják át absztrakt módon, de egész jól, hogy miként élem meg a negatívabb érzéseimet, meg hogyan dolgozom fel a velem történt rossz dolgokat; de ha valaki azon albumok alapján próbálna megítélni, akkor szerintem egy sokkal komolyabb és letargikusabb embernek tűnnék, mint amilyen ténylegesen vagyok. És ez amúgy szerintem konstans probléma az ilyen emblematikusnak kikiáltott személyes művészi alkotásokkal: mindenkit sokkal humortalanabbnak és megközelíthetetlenebbnek tüntet fel az ilyesmi, mint amilyenek ténylegesen. Az egyéniségünk nagy részét a teljesen köznapi énünk teszi ki, ami meg általában nem túl magasröptű, vagy költői. Az olyan zenekarok, mint a Cardiacs, a Caroliner Rainbow, a The Gerogerigegege, meg a Death Grips talán egész jól átadják, hogy milyen humorom van (nem a dalszövegeikkel, hanem magával a zenével), és ha eleget gondolkoznék, lehet, hogy fel tudnék sorolni még több tucat zenét, amiből végül valahogy össze tudom legózni kb. önmagamat, de az végső soron nem az lenne, amit kérdeztél, meg esetlegesen nem kívánt implikációkat is magában hordozna.

Megkérdeztem egy jó barátomat, aki viszonylag régóta ismer, sokat beszélünk, meg egy évig szobatársak is voltunk, hogy mi lenne az a zene, amire a leginkább azt mondaná, hogy én vagyok, és egyik kedvenc albumomat, az At The Drive-In-től a Relationship Of Command-et mondta. Az indoklása az volt, hogy szerinte ez az album foglal össze legpontosabban egy olyan stílust/hangzást/dallamvezetést, amiről leginkább azt érzi, hogy az nagyon rám specifikus. Viszont ez saját bevallása szerint egy az általam neki küldött zenékből jövő asszociáció, magyarán inkább van köze az ízlésemhez, mint a jellememhez. Mondjuk, I guess, ez is elmond rólam valamit...