Eredetileg a klasszikus zenei darabok is konkrét előadóhoz kötődtek, mint ahogy ma a könnyűzeneiek?

1-es: értem én, de nem tudom minden esetre alkalmazni: egy kamarazenekari vagy nagyzenekari darabot biztosan nem egymaga adott elő a szerzője, legfeljebb pl. a karmester lehetett ő. A romantikus korszakban rengeteg kisebb dalt írtak (amik önmagukban inkább könnyűzenének lennének nevezhetők, ha a szerzőjük "mellesleg" ne vált volna nagyformátumú komolyzeneszerzővé), szerintem ezeket sem biztos, hogy maga a szerző énekelte volna fel, bár nem voltam ott ;-) - elképzelhető persze, hogy ő vezényelte a kórust, amikor saját turnéján lett előadva egy-egy ilyen dal.

Azt tudnám elképzelni - bár abszolút nem vagyok zenetörténész -, hogy amíg aktívan élt a szerző (ha ő adott elő, vagy ő volt a karmester), addig őtőle volt "eredeti" a darab, ha rajta kívül is játszották, az már csak afféle "tribute" verzió lehetett. Aztán amikor meghalt a szerző, már csak a "tribute" változatok létezhettek, de mivel nem volt hangrögzítés, az eredetit idővel már senki nem ismerte, így a "tribute" másodverziók ekkortól teljes értékűekké váltak.

Amióta van hangrögzítés, szerintem azóta divat csak az "eredeti" változatról beszélni. Sőt úgy látom, a mai komolyzenében is megvan, hogy ki(k) az eredeti előadó(k), és rajta kívül mindenki másolat.

De szeretném meghallgatni mások elképzeléseit is, ki hogyan látja. Laikusok és képzettek is írjanak.