Melyiknek volt nagyobb sikere Dragon Ball vagy One piece?

Nekem is az egyik kedvencem az OP, ugyanakkor elismerem, hogy vannak tőle jobb animék is akár műfajon belül is( mint pl a Hunter x Hunter(2011) vagy az FMAB). De ugyanakkor hiába van tőle jobb, izgalmasabb anime ha más műfajú, mivel egy másik műfajnak nem lehet ugyanaz a célja mint shounen-nek. Pl. egy SOL animét ne akarjunk összehasonlítani akár egy shounen-nel vagy seinen-nel mert tökre másról szól, más a célközönség. Viszont azt hozzá kell tennem, hogy ha az OP nem lenne jó akkor nem is lenne ennyire népszerű/nézett és nem előzte volna le a DB-t eladásokban, amire volt bő 15 éve (18 éve fut kb, de már aszem kb 4-5 éve előzte be a DB-t)

Hogy választ adjak a kérdésre is: nos a DB-t többen ismerik, mivel azt leszinkronizálták valamint mivel az régebbi még az idősebb korosztály is nézhette.

"nem előzte volna le a DB-t eladásokban, amire volt bő 15 éve"

A DB/DB Z véget ért évekkel azelőtt, hogy a One Piece-t egyáltalán elkezdték írni. Egy hatalmasat nőtt, intertettel megtámobatott piacon beelőzött egy álló sorozatot/mangát hosszabb idő alatt, mint amíg azok futottak. Ez csak simán természetes.

A link. Még csak az elejébe volt időm belenézni, de ez pontosan az, amiről beszéltem. Puffognak a közhelyek, félremagyaráznak dolgokat, konkrétumok pedig nem igazán vannak.

Rohan Bishnoi

1. Jó cselekmény.

Aztán leírja, hogy a cselekmény jó, mert vicces és egyedi, aztán elkezd ugyanazon a bekezdésen belül a vizuális megvalósításról beszélni. Utóbbi megérne egy saját fejezetet, előbbi meg alap shounen humor, legtöbbször már el sem mosolyodok rajta, az egyedisége pedig inkább a méretéből fakad. Ha önállóan vizsgáljuk az egyes arc-okak, ott már ez egyáltalán nem jön ki. Gyakorlatilag rákényszerül, ha hosszú távon őrizni akarja a sikerét, vagyis a minimum, amit teljesítenie kell. Engem ez nem tart bent 770+ epizódig, pláne mivel a cselekmény emiatt nagyon vontatottá válik.

2. Bajtársiasság

A barátság és bajtársiasság eléggé alap shounen téma, és megint csak azt lehet felhozni, hogy a OP nem bäszta el. Pont. Ennyi. Nem emelte új magasságokba, nem forradalmasította, nem helyezte új alapokra, csak megjelentette. A kerektereket egyéni személyiségeknek nevezni is erős egy kicsit. Nincs mélységük. Az, hogy háttértörténetet adnak nekik és kapnak fókuszt pár epizódra (van rá bőven idő 770+ epizód során), ez nem adja nekik. Ez a kapcsolatukra is igaz. Megint csak a minimum teljesül, de semmi több. 12-24 részes sorozatokban tucatjaiban vannak kidolgozottabb karakterek és viszonyok.

3. Magávalragadó karakterek és karakter fejlődés

Erről az előbb írtam, nem is értem, miért van kettébontva.

4. Antagonisták

Nem ír róluk semmit. Jók, mert nem a viselkedésük nem következik a személyiségükből? Biztos, hogy Rohan ezt akarta írni? Aztán pár kép az antagonistákról magyarázat nélkül.

5. Devil Fruits

Megint csak nem ír semmit, csak hogy érdekes, mert mindegyik más. Nem. Itt nincs ilyen szoros logikai kapcsolat. Ez a cselekménnyel együtt értelmezhető. Majdnem minden szuperképességeket felvonultató anime diverz képességekkel, sokszor azokhoz tartozó komplex szabályrendszerekkel és korlátokkal rendelkezik. A diverzitás egy tulajdonság, nem erény. Kis diverzitást is érdekessé lehet tenni, ha megfelelően kezelik.

6. Káprázatos idézetek

Amit a One Piece tanít az életről, az nem mény! Ezt verje ki a fejéből Rohan. Az alapvető erkölcsi és szociális normák, ami egyrészt minden shounen sajátja, másrészt minden embernek meg kell tanulnia, mire befejezi az általános iskolát.

Aztán az összes edgy közösségi portálos idézet valaha.

7. A harcok

Azt mondja, a harcok jók, mert jó a rendszer, aztán azt, hogy a diverz rendszert arra használja, hogy nyers erővel fölüllicitálják egymást. Ezt nem nevezném kreatívnak és a diverz képességek jó használatának. Majdnem minden shounen ugyanezt csinálja. Az általad kritizált Dragon Ball pontosan ugyanezt csinálja. Ott, utálod, itt szereted? Akkor biztos van valami különbség, de arra Rohan már nem tér ki, hogy ez mivel jobb, mint a többi ugyanilyen.

Nabeel Neyamath

1. a protagonista nem eltúlzottan erős (nem tudom, van-e ide magyar kifejezés)

Nem, valóban nem. De viszonylag kevés az olyan protagonista, ami az. Ettől még power fantasy, ezen a természetén nem váltotat. Cseréld ki a fejezetben a 'rubber man'-t 'alien'-re, a 'gear'-t 'SSJ'-re és megkaptad Gokut. Aki egy alapvetően nem overpowered (legyen, használom ezt a szót), csak egy fura életvidám kölyök, aki imád enni, átlag feletti potenciállal rendelkezik, akit az eltökéltsége és barátaihoz fűző köteléke hajt végig a harcon, hogy leküzdje saját határait. Ismerős? Persze! Ez Natsu Dragneel... akarom mondani Son Goku... tulajdonképpen majdnem minden shounen protagonista valaha.

2. a vérdíj rendszer

Azt mondja egy mérőszám, ami indikálja az erőviszonyokat... hú de ismerős ez nekem valahonnan.

3. váratlan fordulatok

Megint csak a minimum, amit egy történetnek teljesítenie kell, ha hosszabb távon nem akar unalomba fulladni. Kapunk pár képet, amivel gondolom ezt érzékeltetni akarta, kontextusból kiragadva kevés, leírni, hogyan működik a fordulat, nem akarta. Én még nem olvastam vagy láttam olyan történetet, ami egy bizonyos hosszon túl ne tartalmazott volna egy váratlan vagy váratlannak szánt fordulatot.

4. Luffy

Két bekezdéssel ezelőtt írtam róla. Gary-stu klisé shounen protagonista. Az egyes animék gyakorlatilag csak a dizájnt és a motivációt cserélgetik, a lényeg marad.

A többire talán később visszatérek még, ha lesz időm.