Szerintetek milyen lett ez a részlet?

Ez a folytatása. :)

-Ha alábbhagy a fertőzés, akkor visszaáll az eredeti hangszín. Lépett közelebb az orvos és kezdett el babrálni a láncommal.

-Biztos vagy már benne, hogy nem képes a továbbfertőzésre? Szólt Aton picit zavartan.

Hangos koppanás hallatszott, és már nem volt a szorító érzés a csuklóm körül.

-Persze, már nem. A vérvizsgálat kimutatta volna.

Felültem a kórházi ágynak látszó fekhelyről, és a kézfejemet morzsolgattam. Biztos sokáig eszméletlen voltam. Teljesen kidörzsölőlött.

-Miért voltam kikötve? Kérdeztem érdeklődve az állítólagos segítőimtől.

-Egy hétig ki voltál vetkőzve magadból. A méreg megváltoztatott. A lánc biztosította azt, hogy nem fertőzöl meg senkit.

-Engem nem tudott volna. Mondta élénken Aton a szemében csillogással.

-Jajj fiam. Lesz még időd megbeszélni ezt vele. Ha jól sejtem már nagyon éhes lehet. Ugye így van Zamira?

-Ha így belegondolok, már eléggé. Kordult meg a gyomrom.

-Mindjárt készítek valamit a számodra. A fürdőben találsz tiszta ruhát, bár férfiruha mindkettő. Régen volt hölgy lakója szerény hajlékunknak. Mondta zavartan, a földet pásztázva Arión. Talán még egy könnycseppet is láttam legördülni az arcán.

-Teljesen megfelel. Nem lehetek válogatós ebben a kiszolgáltatott helyzetben, amiben most vagyok.

Igazából nem rajongtam a női ruhákért, de ezt nem vallottam be nekik.

-Ennek örülök. Nyugodtan készülj el. A lépcsőn leérve balra találod a konyhát.

És még annyi hogy érezd otthon magad.

-Köszönöm a segítségeteket. Nélkületek nem tudom hol kötöttem volna ki.

-Igazán nincs mit. Kötelességünk volt segíteni. Később lent találkozunk.

-Persze. Igyekszem.

Ezzel kiléptek az ággyal szembeni hatalmas faajtón.

A fürdőszoba tökéletes volt számomra. Volt víz és egy flakon tusfürdő. Ennél többet nem kívánhattam volna. Talán, azt hogy megtudjam mi az oka a velem történt furcsa dolgoknak.

Na majd megkérdezem a doktorurat. És ez, hogy a szívem megszűnt dobogni? Igazából nem volt különösebb érzés. A bőröm színe jobban aggasztott mikor levettem a felsőmet. Emlékszem mikor még menekültem akkor is kezdett torzulni, de ez, amit most láttam szörnyű volt. Az erek kirajzolódtak rajta, mintha valami térképet nézegettem volna, amin túl sok patak volt egy helyen. A tetoválás is megvolt. Hurrá. Anyám kiakadt volna, ha látja. Hallom is a hangját a fejemben. –Nem erre neveltünk Zamíra. Ráadásul a tudtunk nélkül. Beléptél valami szektába?

Ezen elmosolyodtam magamban. A jókedvem nem sokáig tartott. Eszembe jutott az a szörnyű este mikor telefonon hívtak a közeli kapitányságról és bejelentették, hogy a szüleim gyilkosság áldozatai lettek.

-De ez már régen volt. Mondtam magamnak. Azóta sok mindenen túl mentem. Ezen is sikerülni fog. Csak bíznom kell magamban. És most vannak segítőim is. Valahogy már most éreztem, bízhatok bennük.

Körülbelül fél óra múlva már sikerült elkészülnöm. A nadrág és az ing picit nagy volt, de legalább tiszta. Lesétáltam lassan a régi falépcsőn és körbenéznem milyen is ez a ház. A lépcső két oldalán képek voltak felakasztva. Némelyik sarkában már pókhálót is észrevettem. Mind régi családi fotók voltak, valahol többen valahol csak egyedül szereplő emberek. Ahogy lejjebb értem ott már frissebbek voltak. Abból tudtam, hogy ezek már színesek voltak. Modernebb keretekben. Az egyiken egy fiatal pár volt a férfi vállán egy csöppnyi kisgyerekkel. Ahogy jobban megnéztem az alakokat megállapítottam, hogy a doktor családja az. A képen levő férfi fiatalabb volt, pocak nélkül de még így is rettentően hasonlított Ariónra. A kisfiú nem lehetett más, mint Aton. A szeme csak úgy csillogott az örömtől.

A lépcső utolsó 2 fokáról leszökkenve balra fordultam. Benyitottam az ajtón, és reméltem hogy többet megtudok az új, szívdobogást mellőző életemről.

A konyha elég tágasnak bizonyult, volt benne a egy nagy asztal körülötte székekkel.

Airón a gáztűzhelynél mozgolódott, ahogy éreztem rántottát készített.

-Foglalj helyet, ott ahol jól esik. Szólt Arión. Mindjárt kész vagyok.

Aton melletti székre ültem le abban a hitben, hogy majd közvetlenebbül tudok majd vele beszélni. Egy vastag könyvet olvasott, valami tudományos, orvosi műszerekről szólót. Fekete póló és egy terepszínű nadrág volt rajta. Rövid szőkésbarna haja volt, ami picit belelógott a szemébe. Biztos zavarban volt, mert minduntalan a szemébe lógó tincset próbálta hátrasimítani. Persze sikertelenül. Beszélgetést kezdeményeztem, hátha úgy feloldódik egy picit.

- El tudnátok magyarázni, mi van velem? A hangom, a szívem. És ezek a dolgok, amiket produkáltam. Felerősödött a hallásom. Valahogy kijutottam a városból sec perc alatt. Nem lehetett véletlen az egész.

-Véletlenről szó sincs. Rakott egy tányért elém Arión.

Egyél. Mi meg közben megmagyarázzuk az egészet.

Helyeslően bólintottam egyet és felemeltem a villát.

-Szóval Te valahonnan messzebb városból jöhettél. Ahol nem hallani ezekről az eseményekről, amik a városban és a mellette levő erdő körül működik.

-Igen. LA –ből jöttem. A szüleim halála az óta csak bujkálok. Intézetbe kellett volna mennem, mivel nincs egyéb rokonom. Ráadásul kiskorú vagyok. Miután elértem a város szélén levő mezőt az óta nem követnek. Valamiért féltek átlépni a határt. Nekem ez akkor szerencsésnek bizonyult. Nem tudtam, mik ólálkodnak itt. Utána már aggódhattam az életemért, mikor megláttam azokat a lényeket. Lilás színű bőrük volt, de mégis embernek néztek ki. Akkor sikerült elmenekülnöm, mikor ketten összevesztek, és marcangolni kezdték egymást. Az egyik próbált megállítani, de csak megkarcolt a karmával. Azóta lett ilyen a karom. A tetoválásról meg fogalmam sincs mit jelent.

-Igen. Megfertőzött az egyik. De szerencsére sikerült idehoznunk egy altató lövedék segítségével. Az évek alatt sikerült kifejlesztenem egy olyan ellenszert, ami képes megszüntetni a teljes átváltozást. Félig meddig te is megváltoztál, de még mindig ugyanaz az ember vagy csak pár képességgel, ami az életed során a segítségedre lesz. Atonon is én segítettem évekkel ezelőtt mikor egy vad megtámadta. Rajta hamarabb tudtam segíteni. Így nem látszódnak nagyon a jelek. A feleségemen nem tudtam, törölte meg egy vászonkendővel a szemét. Túl késői stádiumban volt. Nehéz volt, de muszáj volt megsemmisítenem. Nem akart volta magától érzéketlen, emberzabáló szörny lenni.

-Ezt megértem. Bár én nem lettem volna olyan erős. Köszönöm hogy segítettel rajtam.

Hogyan lehet őket megölni?

-Egy módszer van. A teljes lefejezés.

Megborzongtam a gondolattól, ha nem kapnak el időben, akkor rám is az a sors várt volna.

-Ha gondolod, maradhatsz velünk. Szólalt meg félénken a fia. Nincsenek rokonaid, mi is csak ketten lakunk a házban.

Ebben egyetértettem.

-Csak akkor maradok, ha nem zavarok. Tényleg nincs hova mennem. Örülök, hogy megismertelek titeket. A maradásomért cserébe segítenék mindenben, ami csak tőlem kitelik.

-Persze. Maradhatsz. Könnyebb is lesz így neked, míg meg nem szokod az új tulajdonságaidat. A segítségedre meg lehet szükség lesz. A főzés nem az erősségünk.

-Otthon sokat segítettem a konyhában. Szóval az nem fog problémát okozni.

Még megettem az utolsó pár falatot. Jóllakottan, izgalommal telve kérdeztem.

-Hol fogok majd aludni? Nekem bárhol megfelel. Nem akarlak titeket kitúrni a helyetekből.

-Van elég szoba. Majd mindjárt megmutatom az egyiket, hogy jó lesz-e. Csak ki kell majd takarítani. Mondta a doktor.

-Azt bízzátok rám. Tele vagyok energiával. És szívesen teszem meg. A többi helyiségben is takarítanék, ha nem probléma. Szeretnék minél többet segíteni.

-Nyugodtan. Örülnénk neki, de azért ne erőltesd meg magad. Gyere, megmutatom a szobád.

A lépcsőn felérve volt egy folyosó. Több ajtó nyílott mindkét oldalról. Az egyik volt az, ahol azt az egy hetet töltöttem mikor küzdött a szervezetem a méreggel.

A mellette levő szoba felé mutatott Arión.

-Erre gondoltam.

Kinyitotta az ajtót és betessékelt maga előtt. A szoba teljesen berendezett volt. Két oldalt szekrényekkel, középen egy ággyal. Az tény hogy volt takarítanivaló benne, de azt leszámítva nagyon tetszett. Az otthoni szobám sem volt nagyobb ennél. Volt egy ajtó, amit két könyvespolc ölelt körül. Onnan nyílt a szobához tartozó fürdő. Mindig is vágytam egy ilyenre. Nem lesz sor előtte, mint mikor, LA ben laktam.

-Köszönöm szépen. Ez tökéletes.

-Akkor magadra hagylak. Mosolyodott el, és lépett ki az ajtón.

A nap további részét takarítással töltöttem. Találtam egy régi seprűt lapáttal. Amikor a szobámmal végeztem, a ház többi részén kezdtem el dolgozni. Arión és Aton addig az udvaron és a műhelyben foglalatoskodott. Kinéztem az ablakon, ami az udvarra nézett. Láttam, ahogy próbálnak életet lehelni egy régi platós autóba. De az mindig megadta magát.

Amikor végeztem a dolgommal, kiültem a teraszra és őket figyeltem.

Gondolkoztam, azon hogy meddig maradhatnék velük. Mit gondolhatnak igazából erről a helyzetről. Ebben a pillanatban ugyanaz az érzés fogott el mikor még le voltam kötözve. Hallottam mindent. A messziről jövő, szárnycsapásokat, amiket egy madár adott ki, akit a szememmel nem látta de éreztem a jelenlétét. Hallottam, ahogy a doktor a fiával beszélget.

Próbáltam nem koncentrálni, arra hogy miket beszélnek, mert csúnya dolog lett volna hallgatózni. Egy-két dolgot így is kifüleltem, de viszonylag csak arról volt szó, hogy honnan szerezzenek meg egy bizonyos alkatrészt az autóhoz. Volt egy közeli roncstelep a közelben. A város határában még az erdő előtt. Kockázatos lett volna oda eljutni a sok bóklászó emberevő szörny miatt.

-Mi lenne, ha? Szólalt meg a fiú.

És akkor mindketten felém fordították a fejüket.

Hát igen.sajnos mindenkinek az ugrik be.mert most a vámpíros dolgok a felkapottak. Amikor vannak más misztikus lények is amiknek nem dobog a szívük. És a bőre nem fakó,nem emlékszek hogy azt írtam volna.

Köszi neked is a választ!:)

Persze írhatok. bár még nem tudom mikorra leszek kész. :)

Örülök h tetszett.

üdv