Elolvasnátok? Írónak készülök, ez amolyan házi feladat-féleség. (Maga a regény nem romantikus, ez csak egy kiragadott részlet. )
"...én maradtam a helyemen, ő meg Isten tudja hol szaladgált.
- Nem mondasz semmit? -
De, mindjárt. Csak egy kicsit összeszedem magam. Milyen könnyen beszél! Én meg állok itt, mint egy rakás szerencsétlenség, érzem ahogy pirosodik az arcom, dobog a szívem, a táskámat már rég leejtettem, ezer kérdés kavarog bennem, és mégis...és mégsem.
- Gyere. -
Megőrült. Most meg felvette a földről a táskámat, megfogta a kezem, és megyünk. Fogalmam sincs, hogy hová. Még mindig nincs erőm megszólalni, úgyhogy csak csimpaszkodom a kezébe, mint egy gyerek, és azon imádkozom, hogy el ne engedjen.
Kávézó. Ülünk, hallgatok, kávét iszom.
- Szóval ez volt. A részletek ráérnek később. Már, ha lesz később persze. Nem mondom, hogy szeretlek, ez már rég több annál. Az egészemnek a fele vagy, és tudom, hogy ezt te is így gondolod, de ha tévedek, most szólj, felállok és megyek.
Hallgattam."
Stílustalan, üres, semmilyen.
Vagy direkt akarod azt a hatást kelteni, hogy egy erősen skizoid emberke az elbeszélő, aki magával erősebb párbeszédet folytat, mint a karaktereivel?
Az írással és a világgal ismerkedő tini-stílusa.
De ennyi anyag alapján csak általánosítani lehet.
Szívesen kritizálnék még többet is, ha mutatsz. :)
Köszi! Akkor keresek egy másik részletet, jó?
Egyébként nem tini, de az írással ismerkedőt eltaláltad! :)
Az írástanár azt mondta egyébként (mert mára kellett a feladat), hogy elsőre nem rossz. De gondolom tudott volna cifrábbakat is, csak rögtön az elején senkinek nem akarta elvenni a kedvét! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!