Szerintetek milyen lett ez a részlet?

Nem vámpíros lesz majd.van abból elég.

Kíváncsi vagyok a véleményekre. Köszönöm h elolvastad. :)

Lázasan futottam végig a lakatlan épületek között. A karomon levő vágásból szivárgott az az érdekes folyadék, amit a harcmezőn láttam kicsi patakokban folyni az élettelen, fejnélküli testekből. Nem tudtam milyen lények lehettek, nagyon reméltem hogy a futásom ami elég hangosnak bizonyult nem kelti fel a többi, romos épületekben megbúvó alakokat.

Míg ezen gondolkodtam autózúgásra lettem figyelmes. Egy zöld terepjáró fordult be a sarkon melyből katonák figyelték a környéket. A legközelebbi, hullaszagtól bűzlő konténer mögé vetettem magam. A kezem leírhatatlan fájdalommal fájt, ahhoz tudom hasonlítani mikor egy pengével szép lassan elkezdik lenyúzni a bőrt. Az erek lilán kirajzolódtak az alkaromon, körbefonva az érdekes jelet ábrázoló tetoválást, amit a megszökésem előtt, a föld alatti raktárban szereztem. Nem emlékeztem arra, hogy kik milyen oknál fogva pecsételtek meg. A legelső emlékem az mikor menekülni próbáltam és az egyik emberhez hasonló lény elállta az utamat. Akkor szereztem a sérülés. Éreztem, valami megváltozik bennem, szétterjed mint a méreg. Segítségre lesz szükségem minél hamarabb.

Az autó elhaladt mellettem. Ránéztem az oldalán levő jelre, utána a karomra. Egy és ugyanaz volt. Egy kör, benne egy háromszöggel, ami 2 részre van osztva. Annyi különbséggel hogy az enyémen volt még egy számsor is. 5225

Mikor már a hangját sem hallottam a köveken zötykölődő autónak akkor elkezdtem futni.

Nagyon gyorsan, a körülöttem levő házak elmosódtak. Hogy voltam erre képes??

Szétnéztem, már nem voltam a város közelében. Nagyon nem. Egy erdőben álltam, fenyőfák alatt mikor hirtelen egy szúrást érezte a vállamban. A fák forogni kezdtek körülöttem.

Elájultam.

Suttogás hangjára lettem figyelmes. Nem láttam semmit. A szemem le volt takarva. Mikor a kezemmel próbáltam volna eltávolítani vakságom okozóját, akkor azt egy lánc megakadályozta.

Hurrá. Ki vagyok kötve. Ezt jól megcsináltad Zamira.

Cipők kopogása hallatszott a lépcsőkön. 2 ember lépett be. A szememmel nem láttam, de érzékeltem őket. Hogy vagyok képes erre? Hallom a szívverésüket. Várjunk csak. Eddig fel sem tűnt hogy csak 2 szívverést hallok. Ekkor került le a szememről az átláthatatlan anyag.

Ketten álltak mellettem. Az egyik ötvenes korabeli, orvosnak kinéző férfi. Fehér köpeny volt rajta, amin elől foltokban valami kék, ezüstös anyag virított. A másik fiatalabb volt, de a hasonlóságukat nem tagadhatták volna le. A szemük ugyanolyan világoskék volt.

-Ne ijedj meg. Tudom, hogy furcsa ez a helyzet de csak a Te érdekedben tesszük. A nevem Arión és ő a fiam Aton.

-Mi történik velem?

Csak ennyit tudtam kinyögni. Megrémültem a saját hangomtól.