Elolvasnátok a történetemet?

Az első válaszolónak igaza van. Felvonultatod a neveket, de jóformán nincs mögöttük ember. Ugyanezért a bunyó sem érdekfeszítő, hiszen annyit tudunk, hogy néhányan csépelik egymást. Akikkel az első jelentben leginkább azonosulni tudok, azok a pipázó fószerek, akiket nem érdekel annak a néhány kölyöknek civódása. Hiszen nem ismerem őket, nem mutattad be, ki az a Vulf, és miért is kellene izgulnom érte. Csak sejteni merem, hogy ő a főhős, egyfelől mert vele kezdted az első mondatot, másfelől meg a megszokott dramaturgia, hogy aki egyedül van a többséggel szemben, az a főhős.

Aztán meg olyan hirtelen ér véget a verekedés, mint ahogyan elkezdődött, és onnantól kezdve meséled a körülményeket, amelyek között nincs összefüggés, mindössze csapongó gondolatok láncolata.

Például indulhatna azzal a történet, hogy Vulf odahaza van, apjával és mostohaanyjával, készül a vadhús (bemutathatod, hogy Vulf vadász), kiderül, hogy milyen jellemek, mik a szokásaik, máris képbe rántottál a főhős életkörülményeit illetően. Beszélhetne a lányról, aki tetszik neki (vagy ha nem mer, akkor gondol rá, és emiatt nem figyel arra amit a szülei beszélnek – máris egy konfliktushelyzet), ezer olyan lehetőség van, amivel érdekfeszítő jelentet írhatsz, és máris bemutattál több fontos szereplőt. Lehet, hogy Jeinát csak Vulfon keresztül látjuk, ami újabb drámai lehetőségeket rejt, mert esetleg kiderül, hogy a lány nem olyan, mint amilyennek hiszik. Persze te tudod, milyennek találtad ki, nem akarom helyetted megírni a történetet; a lényeg, hogy nem mindegy, hogy valamit vagy valakit narrátorként mutatsz-e be vagy egy szereplő szemszögéből. Az utóbbi érdekesebb, hiszen ő tévedhet, míg a narrátor nem. De itt is meg kell találni az egyensúlyt, mert a másik véglet, ha félreértős kabaréjelenetbe csúszik át, amit eredetileg komolynak szántál.

A továbbiakban is ez a probléma: mesélsz a prémvadászatról, az állatokról és egyebekről egy feszült pillanat közepében (amikor a csuklyás Vulfhoz lép). Nem szabad egy jelenetet széttörni oda nem illő gondolatokkal. A főszereplő nincs abban a helyzetben, hogy a vadászatain nosztalgiázzon, még gondolkodásra sincs nagyon ideje, olyan váratlan ez az esemény. Az, hogy mindenről eszedbe jut egy gondolat, egy külön kis történet, az jó fantáziára vall, de a maguk idejében add elő őket vagy ha nem viszik előre a történetet, húzd ki (tudom, nehéz megnyomni a delete-t, de igazából nem is kell, másold ki egy külön fájlba, hátha még fel tudod használni valamikor). Kit érdekel a piros tollas mutatványos hat évvel ezelőtti története, amikor a csuklyásról van szó? Egy futó gondolat ne legyen több egy-két mondatnál, és akkor is az olvasás ritmusát szolgálja. Beszélgetés közben senki nem töpreng perceken át (párbeszédben az idő arányosan telik az olvasás idejével, erre törekedj). Összepontosíts a lényegre, mert így nagyon szétszórt, alig lehet követni. Amikor az egyik fogadóból a másikba tartanak, ott rendben van egy kis leírás: bemutatod a város hangulatát, és egyúttal érzékelteted, hogy telik az idő. De ne vidd túlzásba (negyed óra séta nem negyed óra olvasás mint a párbeszédnél, mert ez másfajta tudatállapotot tükröz, itt nem kell koncentrálni).

A nevekkel meg csínján. Oké, hogy van Négypatkó meg Sárga Kandúr és Kofák tere, mert ezeket a szereplők jegyzik meg; eseményre számítunk. De a Patkó-tér, a Fekete Fenyő fogadó, a Galas-dombi vörös nem érdekel, mert én ott nem jártam, Galas-dombit nem ittam. És azt hiszem, a mindentudó narrátor sem. Aki járt ott és ivott olyat, az csak valamelyik szereplő lehet. Ha az ő szájába adod a neveket (mértékkel), akkor szépen színesíti a történetet, de a narrátortól mindez idegen, mert ő személytelen. Ő csak a lényeggel foglalkozzon. Mindemellett nem kell egész térképet és történelmi áttekintést adnod a városhoz ahhoz, hogy el tudjam képzelni (tök jó, hogy te tudod, mert megment a logikai buktatóktól, de nem kell mindent elmondani, amit tudsz).

A gondolatokat inkább idézőjelbe szokták tenni. És például az őrnél:

"Mégis hogy mer ilyet mondani? Nem lenne szabad egy Sárgaszalagossal gúnyolódnia!"

Majd:

"- Hogyan... Hogy merészeled...?"

Ha már volt ideje gondolatban reagálni, akkor ez a megrökönyödés nem hiteles. Akkor már felkészülten vág vissza, vagy a megelőző gondolt szöveget kellene letörölni, és ekkor a beszéd maga az indulatos reakció. Ilyenekre figyelj.

Egyébként színes a fantáziád, és a meséléshez is értesz. Csak megfelelően adagold az információkat.

"olyan dolgok amik kizökkentenek az olvasás ritmusából" – pontosan, ezekből van mit kigyomlálni.

(1) Nagyon sok a név, az 1. bekezdésben fogalmam sincs, ki kicsoda.

(2) NAGYON sok a melléknév. "Write with nouns and verbs, not with adjectives and adverbs"