Elolvasnátok a történetemet? Hogy tetszik?

Szia, nekem van időm:))

Nem rossz! Tényleg! Az eleje egy kicsit nehézkesen indul, tényleg tőmondatokkal kezdődik, de aztán mintha egyre inkább belejönnél. Jó, hogy nem mondasz semmi konkrétat, neveket, életkort, mindig csak úgy említed, hogy Ő. Igaz, van aki ezt nem szereti, de szerintem oké. Értelmes írásnak tartom, de a nagyon depressziós történetek rizikósak, mert nagyon le tudja húzni az ember hangulatát.

Nekem tetszik, ne kedvetlenedj el, írj tovább, mert ügyes vagy!

Én is írok;)

Puszi:))

Van benne pár helyesírási hiba, de ahogy előttem fogalmaztak; egyszer el lehet olvasni. Az elején, a sötétben botorkálóst át lehetne valami érzelmesebbé írni, mert nekem az jött le belőle: "Egy átlagos uncsi munkanapból hazaérve végre bejutok a lakásba, belebújok a mamuszomba és fáradtan dőlök az ágyra". Pedig ez nem illene ide.

Amúgy nem olyan rossz. De mi lenne belőle? Novella, vagy valamilyen regény bevezetője? Csak mert furcsa, hogy egy short sztorynak blogot csináltál máris. :)