Ajánlanátok neked önfejlesztő (személyiségfejlesztő) könyveket?

A helyzet az, hogy kiskoromban elég megértő voltam a târsaimmal. "Érzelmi" tâmaszt nyújtottam a barâtaimnak meghallgattam őket stb. Ez kb. 12-3 éves koromban kiveszett belőlem, és âtalakult valami egészen fura dologgá. Manapsâg bár képes vagyok mást meghallgatni, de nem érzelmi támaszt nyújtok neki. Racionâlisan felvázolom a szitut amit lâtok, és ötletekkel (+azok következményeivel) állok elő. Ez még pozitívnak is mondható, ugyanakkor az hogy valakit megvigasztaljak pl. Ha sír, na az teljesen kiveszett belőlem. Pláne az érzelmi támasz és a kötődés. Vannak bizalmasaim, akikkel szoktam beszélgetni, de ha olyan dolgokat tesznek ami az én elveimmel szembemegy (pl. elkezd hanyagolni, vagy bulikba jârkâlni ahol úgy beáll mint az atom stb.) Akkor képes vagyok megszakítani vele minden kapcsolatot, úgy hogy semmi nyomot nem hagy bennnem. De volt olyan bizalmasom is aki később nemes egyszerűséggel elküldött a P-be. Ő akkkoriban sokat jelentett nekem, de mégse éreztem semmit amikor megszakadt a kapcsolatom vele.

Az embereket tisztelem, mint személyiség. A legtöbb ember a saját gondolkodása és érzései szerint cselekszik, ezért nem bélyegzek meg senkit.