Szeretnék elkezdeni olvasni. Mivel kezdjem?

Ez olyan vicces. Rengeteg könyvet olvastam, de attól még hatalmas HP rajongó vagyok. Nem értem, hogy függ össze az, hogy valaki szereti Rowling sorozatát azzal, hogy mennyit olvasott. Én már a Harry Potter előtt is temérdek mennyiségű könyvet olvastam, és azóta sem hagytam abba az olvasást, ettől függetlenül tényleg imádom a HP sorozatot.

14 évesen álltam neki, és eleinte elég ellenszenvesnek találtam, de végül megimádtam.

De inkább számítok keveset olvasottnak, mint hogy unalmas, semmitmondó "művek" fölött vesztegessem az időmet.

És hogy ne legyek off:

Én ajánlom a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit, ha jól emlékszem annak nincs nagyon elhúzva az eleje.

Krestin Gier könyveit is ajánlom, valamint A hamis herceget és a további részeit:)

Remélem, sikerül megszeretned az olvasást, különleges élményben lesz részed, ha tényleg élvezni tudod:)

A Sorstalanság nem jó választás elsőre. Nem igazán a cselekményen van a hangsúly, az elbeszélés nehézkes, gyakran nehezen érthető... Ettől persze egy remek alkotás, de nem egy kezdőnek.

Ha a holokauszton akarsz borzongani, akkor ajánlom az Orvos voltam Auschwitz-ban c. könyvet. Nagyon megviseli az embert, de letehetetlen.

Vagy ott van Stephen King-től a Jó tanuló. Nem egy hosszú regény, de nagyon izgalmas, és elég nyomasztó is.

Ha szereted a fantasy-t, akkor a Narnia krónikáit is ajánlanám.

Ha pedig vevő vagy a nyelvi humorra, akkor Rejtő Jenő könyvei is tetszeni fognak.

De például a Parfüm is egy nagyon izgalmas történet a középkorban, pár gyonorkavaró gyilkossággal.

Utóbbi időben fantasyból az Amerikai istenek ütött legnagyobbat,

Sulis koromban nálam kimaradt, most olvastam előssgör a candide avagy az optimizmust, nagyon élveztem...

Gólyakalifa, a pillangó nekem nagyon bejött,

Sherlock Holmes könyvektől mindig viszojogtam, gagyinak tartottam, de 2 hónapja nem volt pénz új könyvre, levettem amyám polcáról aztán le se tudtam tenni őket...

Winnetou-val ugyan így jártam...

Most kicsit nehezebb vizekre eveztem és nekiálltam a háború és békének, úgy tudnám megfogalmazni, hogy hullámzik a könyv... 1 nagyon izgi, frappáns rész, aztán végtelen unalom és brutál monotonitás... és ezek váltják egymást... annyi szereplővel, hogy néha 50 oldalakat kell visszaolvasni, mert elveszted a fonalat, hogy most ki kinek a kicsodája :D

Közelítve a negyedik x-hez éppen az illusztrált HP kiadás összegyűjtése az egyik legnagyobb vágyam. Amikor az első HP könyvet olvastam, éppen előtte való héten olvastam el 5 nap alatt a teljes A Gyűrűk Urát és HP után közvetlen Uristól a Meghalsz, tengerész!-t. Olvasok klasszikusokat, mint Bronte, Shakespeare, vagy éppen már nem annyira "klasszikus" Remarque. Szilvásit, Berkesit, Szabó Magdát, Jókait, és 2 napja éppen az Árvácska tépte ki a helyéről a szívemet. És igen, ha befejeztem az éppen aktuális Labirintust (ami előtt a fent említett Giert olvastam, Az álmok harmadik könyvét), akkor tervben van a HP újraolvasása... valahogy párhuzamosan az Outlander 3. részével.

Nem gondolnám, hogy "keveset" és komolytalan műveket olvasnék

Pontosan erről beszélek... hogy ismered a HP-t... meg a kötelező olvasmányokat... mást életedben nem olvastál, amit élmény olvasni...

Kérdező, te meg olvasdd el a HP-t, aztán számolj be róla milyen élmény volt olvasni.

Az elfújta a szél nagy kedvencem, na az tele van fordulattal, drámával, szóval ha erre vágysz, akkor érzelmi alapon szerintem képes magába szippantani. Ajánlom még a Monte Cristo grófját, ami nekem szintén letehetetlen, csak az a baj, hogy azt sokan megunják az első pár oldal után, de miután beindul, akkor aztán abban is van fordulat bőven. Esetleg megpróbálkozhatsz még a Holtodiglannal, nem tudom a filmet láttad-e, de szerintem már az első oldaltól magával ragad.

A Harry Potter-t és olvasóit pedig nem fikázni, oké hogy a kérdező más témájú könyvet hozott fel példának, de attól nem értem miért kell leoltani mindenkit. Senkit nem érdekel, hogy a célközönsége melyik korosztály. Elég érdekes, hogy annak ellenére hogy szereted a HP-t, unod hogy mindenki ezt ajánlgatja. Ez van, el kell fogadni. Senki nem tart pisztolyt a kérdező fejéhez, hogy márpedig igenis azt kell olvasnia. De ha már ennyien szeretjük, az csak jelent valamit.