Mennyire ciki felnőttként elkezdeni ifj. Regényeket olvasni? Iskolában tanultam olvasni, és amikor belelapoztam 1-2 kötelezőbe odavágtam és többet nem olvastam egyet sem. Szenvedéllyel utáltam az olvasást eddig. F

Eddig szenvedéllyel utáltam az olvasást, ugyanis az számomra mindig egyet jelentett az unalommal. Kijelenthetem, hogy egy kötelező olvasmányt sem olvastam ki. A Vukot anyu felolvasta nekem, nem is értettem sok helyen, a többibe belelapoztam és odavágtam. Olyan is volt, amit rituálisan el is égettem egy vasvödörben, jelezve ezzel mindenki felé, hogy én SOHA nem olvasom el, mert annyira nem érdekel.

Azonban nemrég, a kezembe akadt pár philip pulman ifjúsági regény (arany iránytű, titokzatos kés, borostyán látcső). Ezekbe belekezdtem, gondoltam adok még egy utolsó próbát, amit nem kötelességből követek el.... hihetetlenül megtetszettek. Ezek a könyvek könnyű nyelvezetűek, rendkívül szórakoztatóak. Nincs bennük egy oldalnyi unalom sem. Sőt, tudom hogy abba kéne hagyni, mert másnap kelek - ágyban olvasok- de NEM TUDOM. Szerintetek mennyire ciki ha nekem felnőttként jött meg a kedvem az olvasáshoz és így is inkább a gyerekeknek szóló könyvekhez? Fiatal vagyok még magam is, húszas éveim elejét taposom... szakirodalmat mindig is szerettem olvasni.

Amúgy az irodalom érettségim hármas lett, történelem kettes, a többi pedig ötös és emellett 2 emelt szintűn is elértem 80% felett! Mindezek ellenére szociális munkásnak tanulok, mert én ott szeretnék érvényesülni.

A történelmet rühellem, a régmúlt soha nem érdekelt, csak aktuális vagy közelmúltban játszódó filmeket tudok nézni, de a kedvenceim a jövőbeliek. Lehet ez okozta a könyv undoromat? Mert ezek mind régen játszódnak?