Az normális hogy Harry Potter megszállott vagyok?

Bizonyos fokig normális, nekem is volt kamaszként HP-s korszakom, amikor például egy nyári szünet alatt 3-szor kiolvastam mind a 7 részt. :D

Na amit akkor csináltam, az már tényleg beteges volt. Harry Pottert olvastam ahelyett, hogy kimentem volna a barátaimmal. Aztán suli időben is a HP mániám egy kicsit a tanulás rovására ment, de idővel ez lecsillappdott, most már csak akkor olvasom, ha nincs jobb dolgom. :D

Persze rengeteget segített is számomra ez a könyvsorozat, többek között angolul és némtül is úgy tanultam meg, hogy elkezdtem a könyveket ezeken a nyelveken olvasni. :D

Szóval amennyiben ha az iskolai, akár munkahelyi, családi vagy egyéb kötelességeid, ill. személyes kapcsolataid rovására nem megy a HP olvasás/nézés, addig szerintem normális. :)

Akárcsak az előttem szóló, én is idéznék egy bölcs varázslòt:

"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat és közben elfelejt élni".

Hogy tisztázzuk: szerintem azzal nincs baj, ha valaki "àlmokból épít várat", inkább azzal, ha elfelejt élni.

Egy bizonyos fokig nem gáz.Viszont ha a szociális életed,munka/iskola rovására megy akkor nem normális.

Pl én kifejezetten nem tudnám elviselni ha egy barátom folyton,minden nap ugyanarról beszélne.

Én ezen egy bő éve gondolkodtam el utoljára. Tavaly a karácsonyi szünetben nagyon túltoltam a Harry Pottert, minden este másik filmet néztem meg, napközben meg daráltam a könyveket, miközben a filmzenéket hallgattam :D Éreztem én is, hogy egy kicsit furán viselkedek, de minden percét imádtam. Aztán amikor a végére értem a hetedik könyvnek, akkor volt egy kb két napos megzuhanás, hogy akkor most mégis mit kezdjek az életemmel. Aztán ahogy visszacsöppentem a megszokott életritmusba (suli, haverok, beadandók gyártása) teljesen helyre is rázódtam, nem lettem depressziós és nem is kellett SOS-ben elkezdenem Harry Pottert olvasni azért, hogy ne őrüljek meg :D Ennek ellenére a mai napig, ha feljön a téma - beszélgessek bárkivel is - akkor nem lehet lelőni, órákat tudnék róla beszélni...

Szóval, ahogy az előttem szólók is írják, semmi gond nincs azzal, ha megszállott rajongó vagy, főleg mert milliók vannak a világon, akik egy cipőben járnak veled. Az viszont, már baj, ha ezt a személyes életed sínyli meg, hanyagolod a tanulást, a családod, a barátaidat, vagy elfutsz a problémáid elől (mert a varázsvilágban ilyennel úgysem kéne szembesülnöd:D)

PS: Ha tovább szeretnéd mélyíteni a rajongásod, olvasd el Parselmouth Lion Nurmengard Trilógiáját (Negyedik Torony, Ezernevű, Smaragd Sigillus). Szerintem még JKR is elismerően csettintene ezeket olvasva, mind sztoriban, mind minőségben, terjedelemben méltó folytatásai lennének az eredeti sztorinak.