Nektek, hogy tetszik ez a 18+ történet?

Sajnos az iskola példája annak, hogy miért nem csak egy-egy rövid részletet osztunk meg az írásunkból, amiből semmi se derül ki.

Annyi derült ki pusztán, hogy még sokat kell gyakorolnod és olvasnod. Leírás semmi sincs benne, a karakterek bemutása is nagyon minimális és felszínes csak sajnos. A szóismétlés is sajnos gyakori, ami zavaró tud lenni.

,,A ház üres. A gyerek szoba üres. Az olvasóterem üres. Csupán a nappali fekete bőrszék egyikében a kandalló körül ült a testvérem Tomy"

Háromszor írtad le az üres szót.

,,A ház üres. Se a gyerekszobába, se az olvasóteremben sincs senki. Csupán a nappali fekete bőrszék egyikében a kandalló körül ült a testvérem Tomy".

Egyből máris kevésbé zavaró.

Meg ahogy írtam leírást is csinálj, mutasd be a helyszínt, a szobát, a házat, stb.

Olvass sokat, figyeld meg ott ezeket ők hogyan oldják meg.

Sajnos egyebet nem tudok írni, mert semmi se derül ki eddig a történetből.

Tartalom:

Hát, kb. ez vázlat, amit leírtál. A bevezető rész dagályos, sablonos, "azért vagyok gonosz, mert rossz vagyok" típusú önámítások, amik nem mondanak semmi konkrétumot. Ha 18+ történet, akkor ez egy áldozat karakterre jobban illik, mint egy elkövetőre. Alapvetően a lelki gyengeség megideologizálása, annak se túl erős; ha mégis egy lelkileg gyenge ember, akkor legalább képes legyen elhitetni az ellenkezőjét – gyanítom a Gordon nevűről van szó.

A fejezetben meg... ahogyan az előttem szóló írta, nem derül ki, kikről, miről van szó: két szereplő egymás szemszögéből, ennyi az egész. Ez neked lehet hasznos ahhoz, hogy szerepeltetni tudd a karaktereidet, de ami a tényleges történetbe bekerül, az már maga a szerepeltetés. Mire Gordon elgyengülve Boldog karácsonyt kíván, már sok fejezet eltelhetne, és akkor már nem is lenne szükség erre a jelenetre, mert már átmegy a csöpögésbe: a rossz vígjátékokban szoktak ilyen gyenge pillanatok lenni, amikor a magát érzéketlennek mutató szereplőről kiderül, hogy nem is annyira érzéketlen. Pedig előtte évekig tudta titkolni. Ez így hiteltelen, és még hiteltelenebb, ha ezek után ez a szereplő majd nekiáll vérengzeni (már ha helyesen feltételezem).

"Hogy kb. miről szólna az irományom, de gyakorlatilag írás közben áll össze bennem az események sora."

Azért azt nem árt, ha tudod, hogy honnan hová szeretnél eljutni. Persze az írás az írónak is tanulság, belefér, hogy időnként el-elkanyarodj az eredeti elképzeléstől. Viszont ha nincs meg a cél, akkor csak sodródsz: itt egy elágazás, erre mész, ott egy elágazás: arra mész. Ha viszont van célod, akkor tudod, hogy mennyire érdemes kitérőt tenni, van, amikor egy jó ötletet is ki kell dobni (fájdalmas pillanat), mert túl sok. Jó lesz egy másik történethez.

Forma:

"Gordon! A kártyázás félbe maradt."

Ez most párbeszéd lett volna? Itt zavarossá válik, és innentől az egész jelenidő, pedig előtte volt múltidő is.

"Nem keresett soha, váratlanul jelent meg. Igaz, ez az ő háza, de rám hagyta. Ennyi idő után pedig felbukkan."

Itt érhető a váltás a nézőpontkarakter miatt, de mindig legyen következetes, hogy a szereplő mikor meséli a történetet, és mikor reagál a pillanatnyi helyzetekre. Könnyebb az E/3, akol a narrátor egy jelenlét nélküli, mindent látó történetmesélő, itt viszont a szereplő és a narrátor ugyanaz a személy, de attól még nem ugyanaz a szerep. A narrátor a jelenben mesél a múltról, és már levonta azt a tanulságot, amit a múltbeli énje még nem – a tanulság az, amiről a történet szól.

A szóismétlés... nekem eléggé mumus tud lenni, mert alapjában véve vannak helyzetek, amikor hangsúlyt ad a szónak, ritmust a szövegnek. Ha csak azért írsz rokonértelmű szavakat, hogy ne legyen szóismétlés, az még erőltetettebbé teszi a fogalmazást – különösen, ha nézőpontkarakterről beszélünk, akinek lehetnek jellegzetesen visszatérő szavai. Ha lendületes a szöveg, és magával ragad, akkor fel sem tűnik a szóismétlés. Valamikor csak a sokadik visszaolvasásra derül ki, melyik a helyesebb forma.

Helyesírás:

A párbeszédeknél akkor is kitesszük a gondolatjelet, amikor véget ér az idézett szöveg:

– Igen, persze, hogy tudom. – Nagyot sóhajtok és elindulok a nappaliba, magam is leülök egy szabad bőrszékbe, keresztbe vetem [a] lábaimat.

Vagy:

– Hm, rendben legyen – vontam meg a vállamat.

Utóbbinál az idézett rész után nem önálló mondat jön (mondta, közölte stb. kezdetű közbevetések), ezért kisbetűvel írjuk, és az idézett rész után nem tesszük ki a pontot (a kérdőjelet, felkiáltójelet igen, viszont akkor is kisbetűvel folytatjuk).

És gondolatjel van (hosszabb), nem kötőjel (rövidebb). Ezeket a Word általában javítja (mivel a gondolatjel a legtöbb esetben nem tapad a szöveghez, a kötőjel meg igen). De úgy látszik, a párbeszédek elején nem ismeri fel a mintát (gyanítom, az algoritmus az előtte álló szóközt keresi, mert utána még állhat írásjel). Én az automatikus javításokba fel szoktam venni a dupla kötőjel gondolatjellé alakítását, és tudatosan használom.

Szépírásban a számneveket betűvel írjuk, ez alól az évszámok kivételek.

"Egyenlőre..."

Egyelőre. Van pár rafinált szó, amit egy írónak jó tudnia, sokan eltévesztik:

[link]

Ne ezt vond le belőle, hogy nem a műfajod. Az írás szakma, a szépírás művészet – vagyis nem könnyű műfaj, ellenben nehéz. :)

Ha szívesen írsz, akkor ne hagyd abba. Senki nem születik írónak, sok gyakorlással és olvasással lehet fejlődni. A hibák meg javíthatók, még a profi írók sem írnak csettintésre remekműveket. Sőt, a folyamat gyakran úgy zajlik, hogy először elkezdesz írni valamit, és ha elragad a lendület, akkor szinte önkívületben kalapálsz a klaviatúrán, tele helyesírási, fogalmazási és egyéb hibával, de kit érdekel... ez csak az első fázis. Megvagy az írással (egy-két fejezet, vagy akár az egész könyv), félreteszed, majd néhány nap, hét vagy hónap múlva újra előveszed, és akkor átfogalmazod. Lehet, hogy ezt többször is meg kell tenni, esetenként továbbírod, kiegészíted plusz információval, jelenettel. Aztán, ha már összeállt a kép olyanra, amilyenre szeretted volna, akkor érdemes mással is véleményeztetni. Akkor a kritika már a lényegi dolgokra: a mögöttes tartalomra, a kifejezésmódra irányul, és nem csak reménykedsz, hogy tetszeni fog-e másoknak, hanem te magad is hozzá tudsz szólni, elmondhatod, hogy miben értesz egyet és miben nem.

Szóval ne add fel, egy hosszú út elején vagy. De ez olyan út, amin akkor is öröm menni, ha nem érsz a végére (ha ugyan van neki). Próbálkozz rövidebb írásokkal, novellával, esszével, hogy legyenek kisebb sikereid.