Szerintetek hogyan folytassam egyáltalán érdemes folytatni?

A történetet a wattpadon írom

1. rész

- Szia - köszönt bele a telefonba.

- Hali! Mizu? Hogy megy a turné? - Kérdeztem Leo-tol.

- Egész jól, most haza jöhetünk pár napra.

- Úúú, az tök király! Akkor ugye majd át jösz? - kérdeztem izgatottan.

- Ami azt illeti már itt vagyok, csak fordulj meg.

Én tettem amit kért és megfordultam. Tényleg ott állt az ajtóban teljes életnagyságban Leondre Devries az én legjobb barátom.

- Leoooo - ordibáltam mint egy 5 éves és a nyakába ugrottam.

- Hercegnő - ölelt magához

* Pár órával ezelőtt *

- Muszály a hülyeségeitekel untatnotok?

- Igen - válaszolták egyszerre.

Az iskolába éppen az év végi főpróbák zajlanak. Az egyik osztálytársamal itt ülök az ablakban és még egy ballagó is odafordult hozzánk, szóval most engem untatnak. Bár azt meg megjegyezném hogy egyiköjüket se szivlelem de nem annyira rossz arcok.

Gondoltam inkább felhívom Leot mert abból úgyse értenek semmit mivel magyarok.

- Szia - szólt bele a telefonba.

- Hali! Mizu? Hogy megy a turné? - Kérdeztem Leo-tol

- Egész jól, most haza jöhetünk pár napra

- Úúú, az tök király! Akkor ugye majd át jösz? - kérdeztem izgatottan.

- Ami azt illeti már itt vagyok, csak fordulj meg.

Én tettem amit kért és megfordultam. Tényleg ott állt az ajtóban teljes életnagyságban Leondre Devries az én legjobb barátom.

- Leoooo - ordibáltam mint egy 5 éves és a nyakába ugrottam.

- Hercegnő - ölelt magához

- Úristen nagyon rég láttalak - gördült le egy könnycsepp a szememből.

- Csak ne sírj miattam, kérlek - törölte le azt a kósza könnyet.

- Az nehéz lesz - nevettem fel.

Miután kiölelkeztük magunkat bemutattam neki a fiúkat akik kábé semmit nem értetek ezért elmagyaráztam nekik.

- Ő a legjobb barátom Leondre Devries aki turnén volt és most eljött ide meglátogatni engem.

- Oké csak 2 kérdésem lenne - mondta Peti - Ha ő angol akkor hogy kerül Magyarországra? És te mióta tudsz ilyen jól angolul?

- Hát igazából csak eljött hozzám meglátogatni, és régóta.

- Öm oké...

- Szerintetek haza mehetek haza?

- Menj majd fedezünk neked - mondták kedvesen a fiúk.

- Köszi, majd meghálálom valamivel sziasztok.

- Szia

- Szia - köszöntek el mindketten.

* Otthon *

- Anya itt van Leo

- Szia drágám te hogy-hogy itt? - anyu nagyon szerete Leot és angolul is tudod ezért a kapcsolatuk jónak mondható.

- Szia Miranda, most a turnéról haza jöhetünk pár napra ezért úgy döntöttem meglátogatom Hope-t - Igen általában Leo tegezi anyát.

- Jaj hát ez nagyszerű! Itt is alszol?

- Nem hiszem hogy jó ötlet lenne

- Leo - szálltam bele a beszélgetésbe - kb 3000 kilométere laksz egy másik országba, és mellesleg nem hiszem hogy este 9-kor repülőre akarsz szállni.

- Ami azt illeti van kb 100 kilométere egy rokonom.

- Akkor nyugodtan buszoz - mondtam a nevetésem visza tartva.

- Najó nyertél itt alszok - adott egy puszit a hajamba.

- Oké akkor vendég szoba vagy kanapé?

- Vendég szoba

- Igaz hülyék kérdés volt - nevetünk fel egyszerre

Indultunk volna fel a szobákba mikor anya utánunk szólt

- Nem vagytok éhesek?

- Én nem - válaszoltam.

- Én se - mondta Leo is

- Oké akkor ez az - értünk be a szobába.

- Köszönöm - adott egy puszit.

- Szerintem én megyek aludni úgyhogy jóéjt

- Jóéjt Hope.

Ezzel le is zártuk a mai napot. Vigyorogva aludtam el mert tudtam hogy a mellettem lévő szobába fekszik az én egyetlen és talán legjobb barátom Leo.

Este arra keltem hogy villámlik és dörög az ég. Mindig is féltem az ilyes fajta jelenségektől ezért a fejemre húztam a takarót ami valljuk be nem sokat segített.

Úgy döntöttem átmegyek Leo-hoz.

- Leo ébren vagy? Leo!

- Hope mi a baj? - kérdezte ilyedten

- Csak.. íze kint esik az eső meg villámlik

- Ahhj te..gyere ide - mondta nevetve

Imádtam hogy anélkül is tudta hogy mi a bajom hogy mondanám neki.

- Énekelsz nekem?

- Nem

- Naa légyszi

- Nem

- Kérleeeek - néztem rá boci szemekkel.

- Jó mit?

- 7 years

És elkezdte énekelni.

Mivel ő rapper ezért nem volt tiszta a hangja és néhol nem egyeztek a ritmusok de én azthiszem ezt szeretem benne a legjobban.

És ezután még megírtam pár részt ami tök jól ment kivéve most az utolsó ahol elakadtam

9. rész

- LUKAAAS - ugrottam a rég nem látott fiúbarátom nyakába.

- Na mivan Hope téged is látni még errefelé?

- Majd elmesélem - mondtam kissé szomorúan.

- Nekem már nem is köszönsz? - kérdezte szomorúan Jack.

- Dehogynem Manóm - mondtam neki a szokásos becenevén szólítva.

Odamentem és jó szorosan átöleltem. Leo tekintetét végig magamon éreztem. Nem tudom mi lelte őt mostanába de bárki bármikor megölel elkezd féltékenykedni.

- Srácok 5 perc múlva kezdtek - jött be egy stábos a backstagbe.

Még beszéltünk pár szót és a fiúk elindultak a színpadra.

A koncert nagyon jó volt hamar eltelt, de amikor az utolsó szám elkezdődött volna Leo leállította a zenét és beleszólt a mikrofonba.

- Ezt a számot egy lánynak küldöm aki épp a backstagből figyel minket - mondta ezt végig a szemembe nézve és a végén egy szívet mutatott nekem. Én pedig csak leblokolva álltam a színpad mellett míg nem a szemeim megteltek könnyekkel.  De amint elindult a Thousand Years szövege egyből elkezdtem a fiúkkal együtt énekeltem.

- Ez nagyon aranyos volt - mondtam Leonak amint lejöttek a színpadról.

Ő csak rám mosolygott és megölelt.

Amint vége lett a dedikálásnak elindultunk "haza". Még néha nehezemre esik kimondani ezt a szót mivel azt érzem Vickyék terhére vagyok. Már rengetegszer elomndta hogy nem így van de én akkor is ezt érzem.

- Sziasztok - mondta Vicky amint beléptünk a házba.

- Hello - köszöntek a fiúk egyszerre és eléggé fáradtan.

- Szia Vicky, kell segítség? - utáltam a nagy a még nem kész ételekre.

- Nem kell nyugodtan menj föl - mosolygott rám.

És ezzel most a segítségeteket szeretném kérni hogy Leo hogyan mondja el Hopenak hogy szerelmes belé, mi legyen benne a csavar stb...