Mért kötelező elolvasnom amikor regényre való tekintettel egy nagy nulla? (még ha klasszikus is)

Ez a te véleményed. Van, aki nem így gondolja.

Ha ennyire nem akarod elolvasni, akkor keress egy rövidebb összefoglalót, én nem foglak kényszeríteni rá, hogy átrágd magad a kötelezőkön. De a helyesírásod alapján igazán nem ártana elolvasnod egy-két könyvet, művelődj egy kicsit. Nem muszáj klasszikusnak lennie, csak valami, amit élvezel, akár egy kézikönyv, teljesen mindegy.

Mert ez a magyar oktatás. Az egész úgy ahogy van idejét mult.

Sok teljesen fölöslegs tudást kell felhalmozni aminek a 80%-át soha sem fogod használni.

Ehez kellenek az eszközök akiket iróknak (meg minden másnak) nevezünk.

Szerintem a kötelező olvasmányok többsége nem annak a korosztálynak szól, amire rá próbálják eröltetni. A köszivü ember fiai volt nekünk is kiadva, elolvastam 3 oldalt aztán a többit meghalgattam hangoskönyvben. Jókaival szerintem az a baj, hogy bizonyos értelemben "elavult". Én tőle csak azt az egy könyvet olvastam amit fentebb említettem, szerintem alapjáraton nem egy rossz könyv vannak benne érdekes dolgok. Abban a korban a szokások teljesen mások voltak és a Szabadságharc elvesztése után nem csoda, hogy eröltették a hazafiasságot. A írásmódjától én is a falramásztam, fele ennyi tájleírás és egy sokkal fogyaszthatóbb könyv lenne (egyik volt osztájtársam szerzett valahol egy "felűjított" kiadást értsd: fele annyi melléknév+jelző és a nagyon régies/idegen szavakat lefordították, kb. fele olyan hosszú így a könyv). Az pedig, hogy kötelező csak rátesz egy lapáttal, ha nem erőltetnék... na mindegy. Mondjuk a Légy jó mindhalálig-nál így is jobb.

Személyes tapasztalat/vélemény: elkeztem tőle olvasni a Cigánybárót, ameddig haladtam sokkal jobbnak tűnt mint a Kőszivü, csak elhagytam valahol a könyvet(akit érdekel a Cigánybáró adaptációja a Szaffi).

Egyrészt, neked nemcsak Jókai nem jön be, hanem úgy általában a romantikusok (mármint a korszak). Akkoriban mindenki ilyen kidolgozatlan, stilizált szereplőkkel dolgozott, mert... Ez volt a menő, ezt keresték az emberek. Persze lehet, hogy ez neked nem jön be, de ettől még nem lesz irodalmilag értékelhetetlen. Ahogy egy középkori mű sem lesz rosszabb azért, mert mondjuk megvetik benne a világ hívságait, és csak felfelé koncentrálnak, még akkor is, ha te és a világ nagy része ma szögesen másként gondolkodtok. Akkor ez volt a korszellem, mint ahogy Jókai idejében is a romantikus, honfiúi hevület (ahogy már írták, ebben szerepe volt a szabadságharcnak is). Ez már inkább történelem, mint irodalom. Ahogy a "hímsovinizmus" is: ezt a kifejezést miért is emlegetjük egy 19. századi művel kapcsolatban? Nyilván akkoriban ehhez a kérdéshez is teljesen máshogy álltak, pláne Magyarországon. Nem ő nem bírt elképzelni más szakmát egy nőnek, hanem az egész társadalom: csak tíz évvel Jókai halála előtt engedték meg, hogy egy nő egyáltalán egyetemre menjen, de még ezután is az volt az általános, hogy a nő gyereket szül, otthon marad, nem mozgolódik, hanem ül szépen a fenekén. Miért lett volna Jókainak, aki ebben a környezetben nőtt fel, 21. századi gondolkodása?

Mondom ezt én úgy, hogy Jókai egyáltalán nem a kedvenc íróm. A hosszas leírásait kifejezetten unalmasnak tartom, emiatt nem olvastam tőle sokat (és azt is hamar abbahagytam). Kötelezőként főleg emiatt nem adnám fel, pláne 7.-ben... De az biztos, hogy mindenki munkásságát a maga korában kell megítélni, és eszembe nem jutna Jókait amiatt kritizálni, mert a műveiben nem találom meg a gender-ideológiát (oké, ez kicsit durva, te semmi ilyet nem mondtál, de a lényeg ez). És az biztos, hogy irodalmi értékük VAN, és legalább annyira könyvnek nevezhető, mint a mai bestsellerek nagy része (a szadista álompasijukkal és vámpírjaikkal együtt).

(Amúgy respect a mazochizmusodért. Az összes Jókai-könyvet kiolvasni, pedig rühelled... Nekem nem menne.)

Én is úgy álltam hozzá, mint egy dokumentumhoz. A leghitelesebb korrajzot az írók hagyták ránk. Benne van az akkor élt emberek hétköznapjai, szokásai, gondolkodása, világnézete, nyelvhasználata, hitte, reménye.

Sokkal inkább azt értékeltem benne, hogy az akkori élet dokumentációja.