Írtam egy rövid novellát vélemény?

Figyelem sokan szidnak a helyesírás és a nyelvhelyesség miatt, ha ez megakadályozz abba, hogy élvezd nyugodtan kihagyhatod:

A jószívű bárd

Már éjfélt ütött az óra, ami veszélyes idő volt a kalandorok számára. Hősünknek szaporán kellet szednie a lábát, ha át akart érni, még sötétedés előtt az Öreg erdőn túlra. Mert egyszer, ha a nap lemegy neki már bottal üthetjük nyomát. Nem tréfálok, azt mondják a helyiek, hogy éjjel az erdőt még az égiek is elkerülik. Az az ember, aki az erdőben ragadt ne számítson se Istenre, se emberre. Ha a szamarad beleesett a gödörbe és már túl értél a Sohavisszamár szakadékon, túl egészen Vészteher folyón hagyd ott az állatod és mentsd az irhádat, menekülj messzire el az erdő pásztázó szeme elől. Mert bizony ennek az erdőnek szeme van. Két nagy szeme, ami mindig figyel. Figyeli az eltévedt utazókat várva mikor csaphat le. Valami gonosz erő lakozik ebben az erdőben és hősünk erre tévedt, hogy kiderítse mi is az. De ki is ez a hős? Barátai a "Macskás" gúnynevet adták neki. A lovagi tornán kezdődött, amikor a házának jelet kellet választania. Útja során a király várába egy csont sovány macskával találkozott és megesett rajta a szíve és megfelezve vele sült húsát barátok lettek. Nem is látták őt azóta a macskája nélkül. Így hát amikor pajzsot kovácsoltatott nem volt kérdés milyen álatott fessen rá, mi legyen a háza dísze. Míg mások grifeket oroszlánokat és sárkányokat rakatott a pajzsára ő megelégedett egy karmait kivillantó fehér macskával. A fiú nem járt bátorság hírében se vitézség, vagy kardforgatásban se jeleskedett. Azonban, amikor háziálata Hero bemenekült az erdőbe egy egér után tétovázás nélkül követte. Anélkül, hogy rájött volna, hogy ők ketten mekkora bajba is kerülhetnek. Sűrű bozótt és ég felé ágaskodó kusza növények keresztezték az ösvényt, ahol járt, így kardjával kellet útat vágnia köztük egészen az erdő közepéig. Már nagyon elfáradt szomjúság kínozta. Félúton járt, amikor fényt látott a messzeségbe egy három emeletes kőház tárult a szeme elé. Hívogató sárga fény tűzött ki az ablakaiból és motozás és neszezés hallatszodott belőle. A cégéren ez az írás volt látható: "Ha meséd kedvünkre való megszabadítunk szomjúságod terhe alól" A megfáradt lovag meglepődve szerencséjén elindult előre, ám ekkor egy morgás hallatszodott mögüle. Hátrafordulva a legrémesebb szörnyet látta, amivel valaha találkozott. Nagy kerek egyszemű feje volt, amiből indák mint a csápok nőttek ki és két pipászar lábra támaszkodott. Szájából csápok jöttek ki amiknek még több kicsiny szájuk volt és harapdáltak felé. Kardját elejtve elkezdett futni a ház felé és még éppen mielőtt a szörny lecsapott volna sikerült beérnie. Belépve egy otthonos kocsma tárult szeme elé zene és tánc ütötte meg a fülét egy pillanatig, ahogy egy rezes banda muzsikált és a vendégek ropták a táncot. Ekkor észrevették őt aztán csend, minden szem felé nézett. Ő maga nem volt bőbeszédű így pásztázó szemek mellet lassan kutyagolva leült a csapos előtt álló székre és kért magának egy sört a csapos kifürkészhetetlen arcal figyelte és öntött neki egy korsóval. A lovag nyúlt bele zsebébe hogy pár arany érmével kifizesse mire a kocsmáros megrázta fejét.

- Nem pénzel hanem mesével fizetsz.

A lovag tanácstalan lett. "Ha nem tetszik neki a mesém kitessékel a kocsmából vissza be a sötétbe. Ahol az a szörny van. " Oldalt a csapos mellet ült egy félszemű öregember:

- Bizonyára a király udvarába akar bejutni. Kiakarja vívni becsületét ezért egy napot az erdőben kell töltenie.

- Nem igazából ...

Egy bárd, aki meséken nevelkedett bátor hősökről és hatalmas harcosokról közbe szólt:

- Igazából a szörny, ami az erdőben lakozik elrabolta feleségét és eljött, hogy kiszabadítsa.

- Nem hanem ...

Egy kisfiú akinek anyja lefekvés előtt kitalált történetekkel szórakoztatta fiát közbe szólt.

- Egy mágus elvarázsolta őt, így ha elhagyja az erdőt kővé változik

- Nem! Hagyjátok hogy befejezzem!

- Ki kell vágnia az erdő legnagyobb fáját - szólt közbe a csapos - mert csak így törheti meg az átkot ami ...

- Nem! Nincs semmiféle átok se király se feleség semmi! A macskám miatt jöttem. - csalódott sóhajtások kísérték szavait - Bemenekült a macskám az erdőbe Hero és eljöttem, hogy megtaláljam. - A csapos nem tudta elrejteni zavarát. Valaki az életét kockáztatná egy állatért? Kérdezte magától. - Na megkaphatom a sörömet? - A lovag nyúlt érte, hogy csillapítsa szomjúságát, de kocsmáros visszavette és pult alá tette.

- Na itt a bökkenő minden kalandor, aki betér ide, keresnie kell magának egy bárdot, aki elénekli az életét vagy soha nem fejezheti be saját történetét és itt ragad.

- Miről beszélsz önként jöttem be ide. - dühösen felállt a székről - Bármikor elmehetek, akár most is. - Elindul az ajtó felé elforgatja a kilincset, de az ajtó zárva marad. Értetlenűl hátrafordul. - Mi ez az egész?

- Tudod az a baj fiam, hogy amikor betetted ide a lábad, már halott voltál. Az élők világa már nem a tied.

- De hogy ... hogy haltam volna meg? Nem is ölt meg semmi!

- Azért tértél be ide, mert egy szörny kergetett igaz? Tényleg úgy gondolod, hogy megmenekültél? Hogy megtudtál előle lógni? - A lovag ezen elgondolkodott.

- Ez már csak természetes. Ügyes és furfangos vagyok. Ki a megmondója, hogy nem menekültem meg. - a vendégek arca sajnálatot tükrözött, mintha ilyet mindennap hallanának - Nem érzem magam halottnak

- A legtöbb halott így érez.

- Szóval a szörny gyomrába vagyok? Vagy ez a túlvilág egy kocsma ahol elmeséled életed történetét?

- Miért mire számítottál?

- Hát nem erre.

- Itt mindenki halott kivéve a bárdokat őket beszoktuk ide engedni, hogy ihletet merítsenek, hogy megtalálják a kiválasztottakat. - Ahány kérdést ez megválaszolt még többet feltett. Vajon a báron valamilyen varázslat ül? Vagy csak átakarnak verni? Akkor mindannyian szellemek vagyunk? Ő mégis a legégetőbb kérdésre próbált választ keresni.

- És a többiekkel mi lesz? Akiket nem választanak ki?

- Az ami előbb útobb mindenkivel elfelejtődnek. Az hogy halott vagy már olyan biztos, mint hogy a nap keleten kél és nyugaton nyugszik, de lehetőséged van a hallhatatlanságra. Csodálatos meséken tovább élhetsz és nem halsz meg teljesen. Az egyszerű emberek nem élhetnek tovább így. Az unalmasak a nem rendkívüliek az ő meséit senki se hallgatja, így az ő életük örökre feledésbe merül. - A kocsmáros kilép a pult mögül és közelebb lép a lovaghoz. - Ezt tudjuk kínálni - beleiszik hősünk sörébe a habok kis bajuszt formáztak a csapos orra alá. - Ha jót akarsz magadnak győzd meg az egyik bárdot, hogy írjon rólad egy dalt. Így legalább élni fogsz vagy legalábbis olyan lesz mintha élnél. - A lovagnak nem volt más választása hallgatnia kellet rá még mindig jobb, mint a halál.

- Van itt olyan akinek megtetszett a történetem? Akárkinek?

Hallgatás volt a válasza a bárdok és zenészek elfordultak tőle.

- Szóval ez számotokra egy élet. Ha nem elég érdekes lemondotok róla?

Egy bárd szerint már kezdett érdekes lenni a fiú, így hát beszélgetésbe elegyedett vele.

- Nem mondtuk, hogy lemondunk róla. Nem lehet minden történetet elmesélni. Nem mindenki érdemel hallhatatlanságot. Csak a kivételesek.

- Nem ítélhetsz meg így valakit. Az élet több ennél.

- Mond te mit adtál a világnak? Miért törődjünk az életedel? Mit ér az életed az univerzum egészéhez képest?

- Ez az én életem - a lovag szeméből könny csöppent az asztalra. A bárd olyat érzett ekkor, amit még soha ezelőtt. Megsajnálta a fiút és beleegyezett:

- Én megőrzöm a történetedet.

- Tessék miért?

- Mert megszerettelek fiú. Az életed minden egyes pillanata különleges és pótolhatatlan lett számomra ettől a pillanatól kezdve. Így tovább élhetsz.

A lovag nem tudta, hogy mit mondjon így bólintva megköszönte.

- Na mesélj nekem az életedről! - a csapos felszolgálta nekik az italokat. Pohárt ürítettek ki pohár, után. A bárd ott maradt mígnem mindent megtudott a fiúról. Ő mesélt a családjáról a barátairól reményeiről és az álmairól, miket szeretett volna még megtenni, miket sajnált, hogy megtett, milyen lehetőségeket szallasztot el, milyen életet élt volna szívesen. Azonban, ahogy minden történet egyszer ez is véget ért. Már későre is járt az idő, így felállva elköszönt.

A bárd megveregette a fiú vállát és kilépett a kocsmából. Később erregélte a lovag történetét és beleírta nevét a csillagokba. Több volt mint hős és több mint csak egy lovag a barátja volt. Amíg egy ember is őrzi az emlékét a fiú élt.