Szeretitek az Szjg - t?

Nekem tetszett, de tipikus egyszer olvasós könyv, jó a humora jókat lehet rajta nevetni, de nem egy mestermű.

Amikor pici voltam odavoltam érte de így felnőttebb fejjel csomó minden apróság zavar benne.

Spoiler!!!

Reni beleszeret Cortezba első alkalommal ahogy meglátja közben a könyvek alatt sorozatban szidja a felszínes embereket akik külső alapján ítélik el a másikat.

Hát kérdem én akkor ő mi csinált? Beleszeretett pedig csak látta.

Aztán amit nem értek, hogy Cortezt miét imádja mindenki? Nem nagyon szól senkihez, zenét hallgat és persze über menő...

Az írónő minden könyvében teremt egy ellenség képet, akinél a szereplői jobbak és persze szebbek is.

Itt ez a másik osztály, a "Késtél" sorozatban meg többi sztár. Egy idő után egy picit idegesítő.

De mind ezek ellenére jókat lehet a könyvein nevetni.

Nem szeretem. Túl vattacukor történet. Rossz dolgok nem igen történek vele. Reni is nagyon idegesített. Nem értem mit bőgött annyit.

A baráti szálakat szerettem benne.

De inkább Bexi párti vagyok. Mert írni "fenőttes" dolgokról. Meg ebben van pár csúnya szó meg előkerül a szex is. Próblémákkal kell szembenézni. És jobban szeretem ebbem a karaktereket is. Kedvenc.

Előre szólok, hogy lehet (biztos), hosszú és zavaros lesz. Bocsi.

Nem arról van szó, hogy ez egy rossz könyv, inkább csak arról, hogy nem is jó. Arra tökéletes, ha könnyed, szórakoztató olvasmányra vágysz, aminek nincs mélyebb értelme, csak kikapcsol és megnevettet. Viszont nagyon sok minden hiányzik belőle, ami egy jó könyvet, jó könyvvé tesz.

Az első ilyen a realitás. Az írónő nagyon konkrét időben, konkrét helyszínnel dolgozik, viszont ezt egy csomószor, mintha elfelejtené, és abszolút a térnek és időnek ellentmondó dolgokat ír le. Magyarországon vagyunk kb. 2010 környékén. De akkor hol van a két szintű érettségi? Hol van a központi felvételi a középiskolákba? Miért vannak saját csilivili kocsival furikázó tinik? Miért nem járnak fakultációra? És sorolhatnám. Ezenkívül ott vannak az olyan logikai hibák, hogy mitől olyan népszerű a csendes, mogorva, bunkó, gyakorlatilag tök antiszoc Cortez? Mit lát benne Reni? Miért gondolja mindenki olyan okosnak Renit? Miért nincsenek közepes tanulók az osztályban? Miért vettek fel ennyi hülyét, ha egyszer ez egy jó iskola? És nem, az hogy alapítványi gimi, nekem nem magyarázat.

Aztán, amit én még hiányolok belőle az a karakterfejlődés. Minden ember változik az évek során, főleg a középiskolai évek alatt nagyon feltűnő ez a változás. Az SzJG karakterei (akik amúgy is elég két dimenziósak) viszont semmit sem változnak. Főleg Reni nem. Ugyanaz a kis életképtelen egérke tizennyolc évesen, mint négy évvel korábban. Erről jut eszembe, miért nincsenek évvesztesek? A két idősebb karakter, Ricsi és Cortez mindketten valamilyen kifogással idősebbek. Mindenki más tizennégy évesen kezdi a gimit. Az én osztályomba (két éve végeztem) az volt a ritka, aki nem tizenöt éves volt, tehát nem hét évesen ment iskolába. Mindegy.

Még hiányzik belőle valami mélyebb tartalom. Egy-két alkalommal LL megpróbált valami komolyabb témát beleerőszakolni, de olyankor olyan erőltetettre sikerült, hogy fizikai fájdalmat okoz vele az olvasónak. Meg persze néha jól esne egy kicsit változatosabb leírás, hogy ne érezzem úgy magam, mintha eposzt olvasnék állandó jelzőkkel. Tudjátok, "bagyolyszemű Pallasz Athéné", "Cortez sötét, szinte fekete haja"...

Összességében olyannak hat az egész sorozat, mintha tényleg egy tinilány írta volna. Csakhogy, itt nem a jó értelemben. Nem egy tinilány naplója, hanem egy tinilány kissé siralmas próbálkozása a könyvírás terén. Nehézkes, keszekusza, a földtől erősen elrugaszkodott, néhol túldramatizált. Én ezt annak tudnám be, hogy az írónő saját bevallása szerint a saját kis burkában él, alig lép kapcsolatba más emberekkel. Ez pedig szarvashiba egy olyan írónál, aki "az ittről és a mostról" akar írni...

Nos, azt hiszem ennyi. Ha panaszkodósabb kedvemben kapsz el, talán többet is írok, de most ennyi is elég. (Lehet, hogy túlpihentem magam...?)