Mi a véleményetek erről a Wattpades irományomról?

Szóval sokszor elkezdtem már Wattpaden sztorikat írni, de valamiért nem tetszett és letöröltem. Most, hogy itt a nyár újra elkezdtem egyet és most végig akarom csinálni. Hideg-meleg vélemény jöhet.(1D Fanfiction) Igen picit sok..............

-Zoé! El fogsz késni, kelj fel!-kiabálta anyukám már harmadszorra.

Még a szememet se akarom kinyitni, nem hogy felkelni és suliba menni. 17 éves vagyok, és végzős. Eddig a munkám miatt magántanuló voltam, de most újra vissza kell térnem, hogy sikeresen leérettségizzek.

Hallom ahogy valaki fut fel a lépcsőn és 3..2..1.. beront a szobámba.

-Zoé drágám, már 7.10 van mindjárt kezdődik az iskola.

-Rendben..-vágtam be a legszomorúbb pofim. Tudom, hogy anyu is ideges a mai nap miatt, hiszen már régen is közösítettek ki engem és félünk, hogy újra megtörténik.

Felkeltem a francia ágyamból és a fürdőm felé vettem az irányt, ami a szobámból nyílik. Megnéztem magam a tükörben és a szokásosnál sápadtabb voltam. Már most kikészít ez az egész. Még egy darabig elmélkedtem, a mosdóra támaszkodva és rémképeket gyártottam a mai napról, de eldöntöttem, hogy most minden jó lesz. Gyorsan végeztem a készülődéssel. Megmostam a fogam és feltettem egy kis sminket, a barna hajamat kifésűltem és hagytam, hogy a vállamra omoljon. A ruhám sem volt extra egy rövid farmer nadrág egy fekete adidas pólóval kombinálva. Felkaptam a szintén fekete Michael Kors táskámat és lesiettem a lépcsőn. Anyu a konyhában ült egy kávé, és egy magazin társaságában.

-Van nálad pénz Zoé?

-Igen van.-feleltem.

Gyere kimegyek veled kincsem. Kimentünk a konyhából, át a nappalin az előszobába. Felvettem a Vans cipőm. Megnéztem magam a tükörben, leemeltem a kocsikulcsot, már csak anyutól kellett elbúcsúznom.

-Akkor mész is?-kérdezte.

-Igen. Tudod, 8-kor kezdődik az iskola.

-Ó várj! Majdnem elfelejtettem.-benyúlt a szekrénybe és elővett egy fekete adidas sapkát, egy napszemüveggel társítva.

-Ezeket vedd fel kérlek! Nem akarom, hogy a paparazzik elrontsák az első napod.

Miután felvettem, megöleltem anyut és két puszit nyomtam az arcára.

Kimentem az ajtón, át a garázsba. Beültem a fehér Range Roverembe és izgatottan jártam ki a garázsból. Nem tudom, hogy a 17-18 évesek, hogy reagálnak majd rám ennyi idő után. 14 évesen sikerült befutnom a pályán, modellkedtem. Barátaim nincsenek már a városból. Egyszerűen megtudták és volt aki a szemembe mondta, hogy csúnya vagyok ehhez, a legjobb barátnőim pedig a hátam mögött beszéltek ki.

A suli nem volt messze, ezért még volt becsengetésig 10 percem. Leparkoltam az iskola parkolójában, majd a sapkát mélyen a fejembe húztam, és úgy indultam el. Mikor beértem fellélegeztem, hiszen a fotósoktól már megmenekültem, úgy látszik nem tudják, hogy ma ide jöttem. Megkerestem a termünket és mély levegőt vettem, a belépésem elött. Még csak épphogy bementem az ajtón, de már minden szempár rám szegeződött és a levegő megfagyott. 9.-ben láttuk egymást utoljára, nagyon szokatlan volt az akkori gyerekeket már szinte felnőttként látni.

-Sziasztok!-köszöntem a leghatározottabb verziómat adva.

A teremben még mindig a feszültség lehetett érezni.

-12.B! Ilyen meglepő csendet nem produkáltatok már, 3 éve.-szólalt meg a hátam mögött egy női hang.

-Jó reggelt kívánok tanárnő!-köszöntöttem az osztályfőnököm egy szerény mosollyal. Mindenki leült a helyére és csak néztek rám, mint valami csodára, és én csak álltam a tanári asztal mellett.

-Zoé! Mesélj egy kicsit, hogy mindenki tudja miért tértél vissza.

-Szóval az a helyzet.-kezdtem. A dolgok nem úgy alakultak, ahogyan kellett volna...de gondolom hallottatok róla..-mondtam letörten.

16 évesen elkezdtem járni a nagy világban, sok felkérésem volt, összejöttem egy igazi paraszttal, majd megcsalt, így én is ezt tettem. Persze a rajongók megtudták és még a média is engem mocskolt be. Nem tudom mi közük volt az egészhez, de a cégek már nem akartak foglalkoztatni, mert őket is bemocskoltam volna. Ez volt úgy az utolsó 3 hónapomban az állandó téma. Akik köürlöttem voltak próbáltak átsegíteni ezen az időszakon, de én már úgy éreztem, hogy nekem befellegzett... így haza jöttem.

-Örülünk, hogy visszatértél! Nyugodtan ülj le!-mondta a tanárnő.

-Én nem örülök! Sőt! Miért nem tellik már magántanárra, ha Michael Kors táskára igen?! Nevetséges!-horkant fel Ester.

Én csak lenéztem az egyszerű, teljesen új fekete tatyómra. Eszembe jutott a búcsú bulim és, hogy ott kaptam. Hiányzott Amerika, a barátaim, az utazás az egyik kontinensről a másikra csak, hogy találkozzak velük. Ők mindent megtettek értem és segítettek... Keserű íz lepte el a számat, mert tudtam, hogy én nem ide, és nem közéjük tartozom.

Leültem a középső sor utolsó padjába, és már a sírás kerülgetett.

A napom többi része gyorsan elment, mivel a tanulás mindig érdekelt az órákon elég jól éreztem magam. A szünet kész borzalom volt! Senki nem jött oda hozzám, csak a távolból figyeltek és beszéltek rólam. Mint egy ketrecbe zárt állat, akire mutogatnak, de szegény teremtmény nem tud semmit se tenni, csak hallgatni. Így éreztem magam.

Alig vártam, hogy fél 2-kor fogjam magam és elmenjek haza dühöngni. Gyors léptekben mentem az autómhoz, nem akartam, hogy bárki megállítson. Beültem a kocsiba, majd megcsörrent a telefonom. Anyu volt az...

Z:-Sziaa anya!

A:-Szia Zoé!-elég idegesnek tűnt.

Z:-Baj van?

A:-Khm...Vendégünk van.-mondta. Mégis ki a franc lehet, ha anyu ilyen miatta?!

Z:-Milyen vedég? Ki?!-kérdeztem már én is idegesen.

A:-Zoé! Harry az.

Köpni, nyelni nem tudtam. Mi a szart keres itt?! Egyáltalán honnét tudja, hogy hol vagyok?!

Z:-10 perc és otthon vagyok.-mondtam, majd kinyomtam a telefont. Hirtelen mérhetetlen harag kerített magába. Idegesen csapkodni kezdtem a kormányt, így a duda megszólalt. Fantasztikus!

Bele tapostam a gázba és gyorsan haza felé vettem az irányt...