A szülők többségének mi baja a Bartos Erika: Anna Peti és Gergő c. kisgyermekeknek szánt könyvsorozattal?

Az Anna, Petivel... nekem két bajom volt.

Először is: az első néhány könyv után "elfáradt" a sorozat. Elfogytak a kézenfekvő témák, és egyre inkább a hajuknál fogva előrángatott történetek jöttek, csak hogy meglegyen az oldalszám.

A másik az a nyelvezet. Nem nagyon használ vonatkozó névmásokat, minden mondatban mindig mindenkit és mindent megnevez, ettől életszerűtlen lesz a szöveg. Nem így beszélünk magyarul - ilyenformán nem biztos, hogy a gyerekeknek ez a legjobb. Mint a mekis hamburger, vagy a sültkrumpli... lehet, hogy a gyereknek könnyen fogyasztható, de nem ez a legjobb neki.

Kányádi Sándor mondta egyszer, hogy ahogy régen a gyerekbútorhoz a legjobb fát használták, úgy a gyerekverseknek, a gyerekeknek készült szövegeknek is a legjobbaknak kell lenniük. Ez az Anna-Petire pedig nem feltétlen igaz.

Szóval az első néhány könyv szerintem nyugodtan mehet, a későbbieket már annyira nem erőltetném. De a legrosszabb Anna-peti is jobb, mint a legjobb Bogyó és Babóca.

Na, azzal vallatni lehetne...

Ez úgy mondom, hogy nekem nincs gyerekem, viszont mesekönyvek terén kifejezetten érzékeny voltam.

Nem szépek a rajzok. Nyilván a gyerekek számára érthető rajzok kellenek, amiken jól kivehető a történet, a figurák hangulata, stb. Viszont szerintem a pont-pont-vesszőcska szintnél lehet és kell is jobbat alkotni.

Egy szépen magrajzolt könyvvel én órákig elvoltam, a részletes képek alapján egy csomó különböző történetet tudtam kitalálni.

Szerintem ez fontos. Olyan könyveket venni, amik megmozgatják a gyerekek fantáziáját.

Lehet, hogy én voltam fura gyerek, de még 8-10 évesen is szívesen elolvasgattam őket az üres óráimban (kisebb unokatestvéreimnek voltak meg ezek a könyvek, és én sokat voltam náluk). Tényleg kicsit "butított" a nyelvezete, de szerintem ettől függetlenül is meg fog tanulni a gyerek szépen beszélni, ha nem, az nem a könyv hibája. A rajzok nekem kifejezetten tetszenek, mert egyediek.

A Bogyó és Babóca szidása pedig még jobban szíven ütött, ugyan is én még mindig szeretem nézni a kishúgommal (18 éves vagyok). Szerintem nagyon aranyos, engem nagyon ki tud kapcsolni. A tv-ben nem is igazán látok olyan mesét, amit jónak tudnék nevezni. A régiek között van sok, de azok még egy 2,5 évesnek nem mindig érthetőek.

Én is olyan vagyok, mint a hatos, és több ilyen ismerősöm is van.

Az én fantaziámat megmozgatta még 9 évesen is a pont pont vesszőcske rajz, nem feltétlen kell nagyon kidolgozott kép egy meséhez. Már amikor a gyerek rajzol magának egy irkafirkát, aztán mutatja mindenkinek, hogy ez egy vándorló palota, akkor is ő nagyon sok mindent belelát abba a rajzba. Kiskoromban tartottunk bábszínházat sajátkészítésű rajzokkal+hurkapálcával, bár csak kezdetlegesek voltak, mégis kihoztunk belőle egy szép történetet, láttuk a karaktereket, ahogy mozognak, stb.

Szerintem olyan ez a könyv, mint a tiniknek/felnőtteknek a sorozatok, amikben a jelenetek bárkivel megtörténhetnek. (Jóban rosszban, Barátok közt, vagy bármelyik ponyvaregény a tini szerelemről)

A kisgyerekek életében a reggeli öltözésnek és körömvágásnak van akkora hatása, hogy szívesen viszontlátják a könyvekben, tudnak azonosulni a szereplőkkel, a boldog vég/szófogadó gyerek minta pedig ösztönzi őket a szófogadásra.

Volt egy mese kiskoromban a tv-ben, Holly Hobbie és barátai, nagyon kedves kis mese volt, a főszereplő lányok mindig segítettek mindenkinek, végig ez a tökéletes világ ment, és ezért nekem nagyon tetszett, és én is olyan segítőkész akartam lenni, mint ők.

Könyvekben a Fairy Oak fogott meg, ez is tökéletes világos, bár itt már van bonyodalom, de miután annak vége, még 4 kötet szól a békés boldogságról a faluban.

És egyébként most is az a kedvenc műfajom, amikor egy ember életét mutatják be, és nem csűrik csavarják a történetet 50 oldalon át szerelmi háromszögekkel, vagy "engem mindenki utál" szenvedéssel, hanem a főszereplő felnő->szerelembe esik->megházasodik, sikerül a karrierje->gyerekei születnek->éli az életét->meghal.

A gyerekeknek nem kell "a kegyetlen valóságot" mutatni, azt egyébként is mi formáljuk. Ha hisznek kicsiként a tökéletes világban, akkor később szerintem nehezebben fogják feladni a céljaikat.