A tervezett sci-fi regényem alaptörténetéről mi a véleményetek? Egyáltalán még van, aki olvas ilyesmit?

Az ilyesmi alatt azt értem, hogy nem posztapokaliptikus meg YA sci-fi könyveket, hanem kicsit úgymond régimódibb űrbeli felfedezésről, terjeszkedésről, rejtélyekről szólót.

Maga a történet alapja: Az emberiség a 21. század elején felveszi a kapcsolatot más idegen civilizációkkal, amelyek megosztják az emberekkel a tudásuk egy részét pl. fényél gyorsabb csillagközi utazás mikéntjét, cserébe az emberiségnek be kell tartania bizonyos szabályokat és nem is terjeszkedhet akárhol, csupán a galaxisnak egy bizonyos részében.

Az emberiség terjeszkedésének egyik határa egy ősi civilizáció birodalma jelenti, egy olyan civilizációé, a kodamáké, amely még azelőtt elpusztult, hogy az emberiség fellőtte volna az első rakétáit. Viszont hátrahagytak egy hipertérbeli védelmi rendszert, ami minden közeledő csillaghajót, szondát megsemmisít, így hiába halt ki az azt építő faj, az továbbra is őrzi építőinek halott világait.

Vagyis őrizte, ugyanis a történetem épp ott kezdődik, hogy felfedeznek egy bizonyos időközönként megnyíló átjárót a pajzson, amikor kis szerencsével be lehet jutni az eddig mindenki elől elzárt csillagrendszerekbe.

A Földi kormány megragadja a lehetőséget és egy közös tudományos-katonai expedíciót tervez indítani az átjárón keresztül, hogy megszerezzen mindent amit tudnak, és kiderítsék, hogy mi pusztította el szinte egyik pillanatról a másikra a védelmi rendszer építő fejlett civilizációt.

Az expedíció elvileg szigorúan titkos, ugyanis a kodamák tudását más fajok is meg akarják szerezni, ráadásul sokan sírrablásnak, hullagyalázásnak tartják az egész küldetést. Ha ez nem lenne elég vannak olyanok, akik a kodamákat ismerve a technológiájukat, illetve a hirtelen eltűnésüket szinte istenként tisztelik megint mások úgy hiszik, hogy Pandora szelencéjével játszik az expedíció, és bármi is pusztította el a kodamákat, azt nem szabad sosem felébreszteni és rászabadítani az emberiségre.

És ott van még a Serena-jelentés is, amit sokan csak egy delíriumos lány fantáziálásának tartanak, mivel egy akkor tizenkilenc éves lány, azt állított, hogy találkozott egy számára ismeretlen fajba tartozó idegennel, aki megmentette az életét, a leírás pedig amit adott a lényről egybevág azzal, amit a kodamákról tudnak. Így az expedíció rendkívül komoly kétségek között indul útnak az átjárón át, hogy megszerezze a kodamák tudását, és megtudja, hogy mi történt velük.

Nos nagyjából ennyi a történet alaphelyzete. Lényegében a történetem magáról az expedícióról szólna, a részletekbe mint a tényleges cselekmény, és a karakterek szándékosan nem mentem bele.

(a kipusztult civilizációnak a kodama nevet az őróluk először író xenoarcheológus adta, azért kaptak japán mitológiai nevet, mivel az igazit nem tudják)