A tervezett sci-fi regényem alaptörténetéről mi a véleményetek? Egyáltalán még van, aki olvas ilyesmit?
Az ilyesmi alatt azt értem, hogy nem posztapokaliptikus meg YA sci-fi könyveket, hanem kicsit úgymond régimódibb űrbeli felfedezésről, terjeszkedésről, rejtélyekről szólót.
Maga a történet alapja: Az emberiség a 21. század elején felveszi a kapcsolatot más idegen civilizációkkal, amelyek megosztják az emberekkel a tudásuk egy részét pl. fényél gyorsabb csillagközi utazás mikéntjét, cserébe az emberiségnek be kell tartania bizonyos szabályokat és nem is terjeszkedhet akárhol, csupán a galaxisnak egy bizonyos részében.
Az emberiség terjeszkedésének egyik határa egy ősi civilizáció birodalma jelenti, egy olyan civilizációé, a kodamáké, amely még azelőtt elpusztult, hogy az emberiség fellőtte volna az első rakétáit. Viszont hátrahagytak egy hipertérbeli védelmi rendszert, ami minden közeledő csillaghajót, szondát megsemmisít, így hiába halt ki az azt építő faj, az továbbra is őrzi építőinek halott világait.
Vagyis őrizte, ugyanis a történetem épp ott kezdődik, hogy felfedeznek egy bizonyos időközönként megnyíló átjárót a pajzson, amikor kis szerencsével be lehet jutni az eddig mindenki elől elzárt csillagrendszerekbe.
A Földi kormány megragadja a lehetőséget és egy közös tudományos-katonai expedíciót tervez indítani az átjárón keresztül, hogy megszerezzen mindent amit tudnak, és kiderítsék, hogy mi pusztította el szinte egyik pillanatról a másikra a védelmi rendszer építő fejlett civilizációt.
Az expedíció elvileg szigorúan titkos, ugyanis a kodamák tudását más fajok is meg akarják szerezni, ráadásul sokan sírrablásnak, hullagyalázásnak tartják az egész küldetést. Ha ez nem lenne elég vannak olyanok, akik a kodamákat ismerve a technológiájukat, illetve a hirtelen eltűnésüket szinte istenként tisztelik megint mások úgy hiszik, hogy Pandora szelencéjével játszik az expedíció, és bármi is pusztította el a kodamákat, azt nem szabad sosem felébreszteni és rászabadítani az emberiségre.
És ott van még a Serena-jelentés is, amit sokan csak egy delíriumos lány fantáziálásának tartanak, mivel egy akkor tizenkilenc éves lány, azt állított, hogy találkozott egy számára ismeretlen fajba tartozó idegennel, aki megmentette az életét, a leírás pedig amit adott a lényről egybevág azzal, amit a kodamákról tudnak. Így az expedíció rendkívül komoly kétségek között indul útnak az átjárón át, hogy megszerezze a kodamák tudását, és megtudja, hogy mi történt velük.
Nos nagyjából ennyi a történet alaphelyzete. Lényegében a történetem magáról az expedícióról szólna, a részletekbe mint a tényleges cselekmény, és a karakterek szándékosan nem mentem bele.
(a kipusztult civilizációnak a kodama nevet az őróluk először író xenoarcheológus adta, azért kaptak japán mitológiai nevet, mivel az igazit nem tudják)
Látszik hogy képzett vagy és hogy jól fogalmazol. Másrészt eléggé kidolgozottnak tűnik az egész.
Mindenképp fejezd be és küldd el a Galaktikába.
Elmegy, nem bátortalanításul de nincs benne akkora húde egyediség, vagy nagy csavar ( nyilván ha lenne azt meg nem írnád le ide, megértem )de van egy kérdésem.
Ha nem lehet bejutni a kodama területre honnan tudják hogy néztek ki sőt hogyan létezhet őket kutató xenoarcheologus.
Ha ok kijartak a lezárt területről es olyan fejlettek voltak, akkor miért pusztult ki mind, az is aki nem volt bent.
Ha pedig amíg éltek más bejáratott csak mikor kihaltak pont bekapcsolva maradt a pajzs mitől olyan érdekes a technológiájik, hiszen azt sokan láthatták.
Amúgy e szeretem az originial scificet, főleg a szovjet féléket ami alapból egységes emberiséggel kezd es nem az a mélydilemmás lét boncolgató posztapokaliptikus nyomor szar, hanem univerzum felfedezős stb
Egyrészt köszi a válaszokat!
Második válaszoló, sok mindent nem írtam le itt szándékosan, de azért röviden válaszolok a kérdéseidre.
Amikor az emberiség kapcsolatba lépett az első idegen fajjal, azok a tudásuk egy részét is megosztják, ebben benne van az is, amit a kodamákról ők tudnak. Tehát a kinézetük, a történelmük valamennyire ismert. Itt a valamennyin van a hangsúly, ugyanis a kodamáké rendkívül izolacionista faj volt, ezért is építették a hipertéri védernyőt, hogy senki idegen be ne mehessen hozzájuk, és ki ne mehessen senki, akit ők nem akarnak.
A civilizációjuk nem egyik napról a másikra tűnt el, a birodalmuk folyamatosan hanyatlott, csak a teljes eltűnésük volt az, ami egy váratlan és megmagyarázhatatlan rejtély.
A technológiájukról, annyit, attól, hogy elmégy egy repülőnapra még nem tudod meg, hogy miként működik egy vadászgép hajtóműve, ha érted a célzást. Persze más civilizációk látták a kodamákat és a technológiájukat, de annak csak egy részét értették, és idővel a kodamák egyre inkább befelé frodultak, majd szó szerint magukra zárták az űr egy részét.
Nem hangsúlyoztam ki, de az én univerzumomban az emberiség csak látszólag fejlett! A többi faj pont annyi tudást ad át és csak arról, amivel az emberek "eljátszanak", tehát a kodamák titkai azért is kellenének, mert ezzel lehetne az emberiség is komoly játékos, és nem egy kvázi lenézett fejletlen faj, akinek csak az elavult űrhajók terveit adják oda nagyvonalúan.
A Serena-jelentés, pedig épp azért fontos, mert szándékosan nyitva hagytam a kiskapu annak, hogy néhány kodama esetleg még élhet valahol.
A sci-fi rétegműfaj, sosem lesz túl népszerű. Ettől függetlenül írj, ne hagyd magadban, sosem lehet tudni, kiből lesz a következő Zsoldos Péter vagy épp Asimov.
Az pedig már nagyon egyéni beállítottság kérdése, hogy sci-fiből melyik alműfaj a kedvenc. Régebben nagyon szerettem az űroperát (a leírásod alapján te azt írsz), manapság ha nagy ritkán olvasok valamit, akkor inkább igyekszek valami szokatlant, lehetőleg nagyon egyedi történetet keresni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!