Miért soroljuk a szépirodalomba azokat a műveket, amelyek trágár szavakat is tartalmaznak?

Van ilyen beosztás, de az kicsit elméleti. A valóságban már régen is megkülönböztették a szépirodalmat és a lektűrt. A lektűrt később ponyvának nevezték, manapság meg inkább zsánerirodalomnak, de attól még a legtöbben meg szokták különböztetni a szépirodalomtól, és ez nem azt jelenti, hogy ne lenne benne érték.

Az én felfogásom szerint a szépirodalom elsősorban művészet, és csak másodsorban szórakoztat, míg a zsánernél fordított ez a sorrend. A művészetbe a trágár szavak is beleférnek, ha tudatosan használja őket az író. Egyébként a kérdésed szerintem jól rátapint egy problémára: sok kortárs szerző azt hiszi, a trágárságtól lesz szépirodalmi a szöveg, és borzasztó modorosságokat tudnak összeírni.