Véleményeznétek?

Nate borostyánként csavarodott körém, lehetetlenné téve azt, hogy megmozduljak. Bár nem is akartam.

Boldog voltam, hogy újra velem volt, habár nem tudtam, hogy mennyi ideig. Beletúrtam a már úgy is kócos hajába, majd kezem a lapockájára tévedt, ahol egy újabb sebet fedeztem fel. Óvatosan megsimítottam a nem mélyen vágott csíkot. Nate azonban felszisszent, felemelte a fejét, majd rám szegezte azt a gyönyörű kék szemét.

- Az ott fáj- mondta halkan, miközben szemei éhesen figyelték az ajkaimat.

- A börtönben szerezted?- kérdeztem, holott tudtam a választ.

- Igen, kicsim. Nem tetszett a burám az egyik cellatársamnak. De szerencsémre nem mély a vágás, még időben kiütöttem a kezéből azt a nyomorult kést- visszahajtotta a fejét a hasamra- Nagyon hiányoztál. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád. Minden este a közös képünket szorongatva aludtam el- karjaival próbált még jobban magához ölelni, de nem tudott, mert így is elég közel voltam.

- Nézz rám, Nate, kérlek!- újra felemelte a fejét, majd megláttam azt, amit nem akartam. Sírt. Nate, akit csak egyszer láttam sírni, most sírt- Ne csináld ezt, kérlek!- letöröltem az arcáról a könnyeket, és ő is hasonlóképpen tett, mert időközben én is sírni kezdtem.

- Te ne csináld!- mondta mosolyogva, majd fentebb csúszott és megcsókolt- Nagyon szeretlek.

- Tudom- Nate már a nyakamat csókolgatta, ezzel jelezve, hogy újra akarja az előző estit, csakhogy én szörnyen éhes voltam- Nem vagy éhes?- gondoltam bevetem, hátha igennel válaszol majd.

- De igen, rád- hangjában csengett a játékosság. Megcsíptem a karját, amelyiken a vágás volt és ő halkan felszisszent- Ez nem volt szép. De tényleg éhes vagyok. Lemenjek vagy lemész?

- Inkább majd én- Nate nem akart elengedni, pedig tudta, hogy visszamegyek majd- Ha nem engedsz el, akkor éhezni fogunk.

- De legalább veled leszek.

- Akkor gyere velem- ajánlottam fel, mert tudtam, hogy ezt karja, csak félt- Bemutatlak a szüleimnek.

- Azt hiszem már ismernek…- sóhajtott.

- De nem a barátomként- Nate újra megcsókolt.

Biztos, hogy nem voltam észnél, mikor beleszerettem, de nem bántam meg egy cseppet sem.

Nate már megint elmélyítette a csókunkat, mikor kopogtak. Csak remélni tudtam, hogy nem apa az, de azért óvatosan eltoltam magamtól Natet.

- Legyél szépen jó kisfiú, mert ha apa az, akkor megbánod, hogy nem viselkedsz tisztelettudóan- hallgatott rám és visszahajtotta a fejét a hasamra- Gyere be!- szóltam, majd megjelent az öcsém feje az ajtóban és becsukott szemmel közeledett az ágyam felé.

- Anyáék küldtek, hogy szóljak, gyertek reggelizni vagy mindent megeszünk- mondta továbbra is összeszorított szemmel.

- Kinyithatod a szemed- úgy is tett- Mondd meg, hogy megyünk, pár perc múlva Van lent valaki? Egy-két vendég esetleg?

- Csak mi. De miért?

- Talán azért, hogy mit vegyek fel. Öcsi, ő itt Nate, a barátom. Nate, ő itt az öcsém- mutattam be őket egymásnak, mert láttam, hogy farkasszemet néznek.

- Nate- mondta, miközben felült.

- Will- rázott vele kezet az öcsém- Gyertek gyorsan, mert apa beszélni akar veletek. Nem mondta, hogy miről, de már dagadnak az erek a nyakán,- ajjaj, az nem jó- gondolom, ideges.

Natere néztem, akinek a nyakán szintén dagadtak az erek és ökölbe szorult a keze. Tudtam, ha nem küldöm ki Willt, akkor neki esik.

- Mindjárt megyünk- mondtam az öcsémnek, majd a szememmel jeleztem, hogy menjen- Nyugodj meg!- bújtam hozzá Natehez, miután Will kiment.

- A szüleid utálnak- mormogta a hajamba- Nem szeretnek és ezt meg is értem. Elraboltam a lányukat, majd összejöttem vele.

- Ezt úgy mondod, mintha rossz lenne.

- Ők így fogják fel…- sóhajtott.

- Az nem számít. Te vagy a legjobb dolog az életemben. Semmi pénzért nem cserélném el azt, hogy megismertelek és beléd szerettem. A szüleimnek el kell fogadniuk téged, ha azt akarják, hogy boldog legyek. Gyere!- húztam ki az ágyból.

- Mit vegyek fel?

- Szerintem vedd vissza az ingedet, mert én imádom a tetoválásaidat, de a szüleim nem biztos, hogy fogják.

- És te?- kérdezte megához húzva.

- Majd felveszem az egyik pólódat. Az a pizsim, mióta elmentél.

Nate megcsókolt, majd hagyta, hogy felöltözzek.

Aztán még percekig voltunk a szobámban, mert Nate nem akart elindulni. Minden erőmmel húztam az ajtó felé, de ő mozdulatlanul állt, akárcsak egy kőszikla.

- Nate, kérlek! Gyere már! Ne gyerekeskedj!

- Mit adsz akkor, ha lemegyek?- kérdezte gyönyörű kék szemét rám szegezve.

- Amit csak akarsz.

Nate elindult felém és határozatlanul ugyan, de követett. Mielőtt elindultunk volna, megfogtam a kezét, ezzel biztatást adva neki.