Gondoltam én is irok könyvet! Véleményt kérnék. Ne haragudjatok, ha netalán a szavak nem helyesek?

Nekilendült a lejtönek és úgy rohant lefele mintha szállt volna,lábai alig értek a főld felszinéhez.Két kezét szétárta majd élvezte amint a szél belekap hófehér hajába,akár egy hosszú fehér zászló lobogott a szélben.A zöld fű hullámzot akkár a tenger az északi széltől,az égen madarak repkedtek.Az ég kék volt mindt az azur,rajta bárányfelhök szárnyaltak.A nap ragyogott az égen akárcsak nyáron,de most késő tavasz volt. Szabad volt egy pillanatig is de szabad.Annyi év után Dimon úr úgy érezte már ellégé idős ahogy,hogy meglássa mi zajlik odakin a világban. A lány csak olvasott,hogy milyen a madárcsicsergés,a szél,hogy érezheti amit böre magábaszivja a nap sugarait.Végre úgy érezte,hogy él. Eddig kicsi kóra ota egy elszigetelt barlangban élt, ahol nem dolgoztaták agyon inkább csak a hàziasszonyt Dimon feleségét segítete.Barlangban éltek mivel sokkal biztonsàgosabb volt ,mert a várost elepték a zsiványok,s a király nem tudot mit tenni.De ezek az idők már elmúltak.A kiràlysàg most màr rendben van az emberek békében élnek.De Dimon s felsége megszerete a tájat,így itt maradtak. -Azura!Merre vagy?-kiàltotta a lány nevét Dimon. A lány a mezőn szedte a pitypangokat ,hogy majd meglepje vele Gretat Dimon feleségét aki felnevelte.Szerete őket a làny, de egy dolog nagyon zavarta, sosem àrultàk el neki hogyan került oda,azt megmondtak,hogy nem a saját gyerekük de,hogy a kié azt már eltitkolták.Éveken át faggatta öket,de semmi endült a lejtönek és úgy rohant lefele mintha szállt volna,lábai alig értek a főld felszinéhez.Két kezét szétárta majd élvezte amint a szél belekap hófehér hajába,akár egy hosszú fehér zászló lobogott a szélben.A zöld fű hullámzot akkár a tenger az északi széltől,az égen madarak repkedtek.Az ég kék volt mindt az azur,rajta bárányfelhök szárnyaltak.A nap ragyogott az égen akárcsak nyáron,de most késő tavasz volt. Szabad volt egy pillanatig is de szabad.Annyi év után Dimon úr úgy érezte már ellégé idős ahogy,hogy meglássa mi zajlik odakin a világban. A lány csak olvasott,hogy milyen a madárcsicsergés,a szél,hogy érezheti amit böre magábaszivja a nap sugarait.Végre úgy érezte,hogy él. Eddig kicsi kóra ota egy elszigetelt barlangban élt, ahol nem dolgoztaták agyon inkább csak a hàziasszonyt Dimon feleségét segítete.Barlangban éltek mivel sokkal biztonsàgosabb volt ,mert a várost elepték a zsiványok,s a király nem tudot mit tenni.De ezek az idők már elmúltak.A kiràlysàg most màr rendben van az emberek békében élnek.De Dimon s felsége megszerete a tájat,így itt maradtak. -Azura!Merre vagy?-kiàltotta a lány nevét Dimon. A lány a mezőn szedte a pitypangokat ,hogy majd meglepje vele Gretat Dimon feleségét aki felnevelte.Szerete őket a làny, de egy dolog nagyon zavarta, sosem àrultàk el neki hogyan került oda,azt megmondtak,hogy nem a saját gyerekük de,hogy a kié azt már eltitkolták.Éveken át faggatta öket,de semmi értelme egy szót sem szolzak,s Azura nem emlékszik semmire a múltból ami segíthetne a titokban. Azura tàncikàlva ment vissza a barlang kapujàhoz ahol Dimon várta.A férfi magas volt a kislány mellet ,haja a tarkoján copfba fogva horta,egyenes órra s keskeny ívben huzodo szája miatt elégé vonzómozdulatot.Öszeszedett ember volt hatàrozot és megfontolt minden egyes mozdulatott.A királyságba tartott ,tudta a lány csak olyankor vesz fel nemesi ruhàt.Azura szomorú volt mert őt sosem vitték,tulsàgosan félteték. -Be kell mennem Filim királyhoz.Fontos megbeszélnivalónk van a Ködel.-mondta a férfi . Azura felnézet a férfira,tudta,hogy mostmár ellégé nagy,hogy meglátogassa az udvart. Dimon amint meglátta arcàn az àrtatlansàgot s a vágyodást a felfedezésre átgondolta milyen veszélyekkel kell szembenéznie,ha a lànyt is magàval viszi. -Dimon úr,most az egyszer vigyen magával kérem.Most már tíz éves vagyok elég idős.Te tanitotàl őnvédelemre,nem leszek a tergedre kérlek!-könyörgött a kislàny. Dimon nem tudot nemet mondani a làny kérésére,valahogy mindig sikerült elcsàbítanía mint mikor új könyveket akart vagy festékeket.Azura ujongva futott be a barlangszobájába,hogy felvegye legszebb ruhàjàt amit Greta vart neki szülinapjàra a tavaj. Dimon elökészítette a lóvakat majd elemorzsiàt pakolt.Jerolin nem volt annyira messze a Tréd dombságtól egy fél napnyi lovaglás ,néha egy napnyi is lehet. Azura felült a lóra majd kissé nehézkesen sikerült megszeliditenie .Túll nagy erővel vágott a sarkával a lóhoz ami nagysebbeségel indult meg lefelé az ösvényen.Dimon nevetve vette utána az irányt. -Ha ilyen tempoban haladunk két óra alatt odaérünk.-nevete a lányt.-Csak gyengéden rugd,s ha meg akarsz álni csak annyit mondj:Hoo! Erre mindig hallgat.-Dimon nagyon jó oktató volt,mindenre ő tanította meg a lányt:harcolni,olvasni,táncolni sok mindenben volt tehetséges. Egy pár óra néma lovaglás után Dimon megàlt egy patakocska mellet.Leszàlt a lóvàról s a folyó mellet letérdelt.A markával merített a vízből,hideg volt és hűsítő .Megfordult majd intett a lànynak,hogy jöjjön bátran kostolja meg ő is. Azura várt egy pillanatot majd kissé nehezen átvetete a lábát a lóvon majd leugrot.Lassan saszolt Dimon fele,majd lekuporodott ő is a patak partjára.A férfi újra kortyolt,hogy bemutassa a lànynak,hogyan kell.Azura gondosan megfigyelte majd megprobálta leutánozni.Kezeit összeilesztete majd elmeritete a hideg foràsba.A lánynak kedve támadt fürödni egy ilyen szép nyári napon mindenkinek kedve támadna.A lány kortyolt majd érezte amint a lehűsül. Dimon nevetve figyelte a kislány gondoságát,mindig is tudta, hogy van benne valami, valami meghatározhatatlan csoda. -Kellemes úgye?-kérdezte a férfi miközben épp felálni készült. -Semmihez sem fogható.Mutass még mást is kérlek! -Csukd be a szemed és add a kezed.-a lány engedelmeskedett,Dimon megfogta a kezét majd a másikal a lóvak kantárját ezután bevezete az erdőbe.Az erdő szélén odakötöte a két lóvat az egyik faághoz majd tovább haladt Azurával az erdő mélyére. Az erdő kőzepe fele megforditott a lányt s levete kezeit a szeméről. -Fülelj,mit hallasz?-kiváncsiskodott Dimon. A lány behunyta a szemét és koncentrált.Hallota amit a madármama újszülött fiokáít etteti,amint szarvasok tömege szaladgál,menekül.Hallota amit a nyulak szögdicsélnek puha talpuk puffanását a mohás talajon.Hallota a távolban a patakocska csobanását. Majd egy pillanatban teste megmerevedett,s lábai a földbe gyökereztek.Dimon megérezte a lány riadtságát,de ő nem hallota amit a lány.Azura lóvakpatáinak a hangját hallóta s fémek csatogását,kardok-gondolta. Azura elkapta a nemes ur kezét majd rohanva huzni kezdte kifele az erdőből,a férfi nem értete mi a baj. Szedelözni kezdte a lábait,majd rohantak a fák közt.Megbotlot egy fagyökérben ami kilogott a földböl. A lány ott állt az erdő közepén,mögöte Dimon ált kezét a lány vállán nyugtatva.Azura vállai merevek voltak,reszketett. Dimon fel sem tudta fogni mi történhettet a lányal. A lány ott állt az erdő közepén,mögöte Dimon ált kezét a lány vállán nyugtatva.Azura vállai merevek voltak,reszketett. Dimon fel sem tudta fogni mi történhettet a lányal. -Azura mi a baj?Mi az?Mi történik?-kérdezgete a lányt szinte suttogva de mégis hallani lehetet benne a félelem apró tört részét.Dimon derék harcos volt,kitünő katd vivó na meg pontosan célzó ilyász. -Dimon úr,van egy olyan megérzésem,hogy itt az ideje vissza menni a lóvakhoz.-közölte a lány egységes hangon. -Azu,mond mit hallotál!-parancsolt rá a magas férfi. -Lóvalat hallotam úram.Csak lóvakat. -Dimon tudta,hogy a lány többet,hallot de nem merte elárúlni. -Jólvan akkor gyere,vigyáz a gyökerekel nehogy megbotolj! A lány bolintott majd elindult a fák között. Mire kiértek az erdőből az égen felhők gyültek,borús fekete felhők. -Ebből vihar lesz Azu!-josolta meg a férfi.-Meg álljunk vagy,gyorsabb íramra váltúnk? -Döncse el maga.-mondta a lány,majd elő kapot egy almát a táskájáből. -Akkor gyere ,pattanj fel a lóra ,majd iszkiri! Elindultak,épp amit a város közelében voltak eleredt az eső,nyári zápor.Mintha dézsából őntenék.Alig láttak valamit az esőtől,de amint elértek a városba ,Dimon tudta már az útat.A palóta udvarán volt fentartva egy kissebb házikó,oda mentek. Dimon elvitte a lóvakat a palytába,addig Azura a házban maradt.Takaros kis házikó,otthonos. A kandalóval szembeli falon képek voltak kifüggesztve.Portrék,festmények ,metszetek.Azura nem tudta felismerni kik lehetek egyetlen egy személyt kivéve.Az egyik festményen volt egy nő akinek a szemei teljesen megegyeztek az ővével. Azura leült a kandalóval szembe,kezeit a tűz felé tartotta mert az esőtől kissé megfázott,ráadásul oda a szép ruhája. Azura elaludt.Arra ébredt,hogy valaki kopogott.A lány feltápászkodott ,szemeit dörzsölve nyította ki az ajtótt. -Azura kisasszony,Dimon úr küldött,hogy vezeselek el a királyi könyvtárba.-szólalt meg a szinte vele egykorú fiú,majd a hajába turt. A lány nem szólalt meg de magában adott egy pirospontott Dimonak.Felhuzta a csizmáját majd kilépett a kunyhóból.Az eső még csepergett mikor elindultak a könyvtárba.A palóta magas volt tele szines üveg ablakokal,diszes fejlécekel,gótikus stilusunak tünt.A cserepek színesek voltak ,virágokat mintaztak.A bejárat fele mentek ,a kapú a szokásosnál nagyobb volt,apró domborművek amin egy férfi mászot felfele egy hosszú fán.Azurának tetszet a mű,a Babszem Jankót jutatta eszébe.De nem ezen a kapun mentek be,hanem egy kissé aréb a palóta jobb oldalán volt egy kertecske szőkökúttal,ott volt egy másik bejárat.Egy elrejtet ajtó ami kevésbé feltünö volt,de egy dolog felkeltete Azura figyelmét,miért nem volt szobor a szökökutnál? Bennt a palótában hideg volt és nyirkos,penész szag áradt az öreg falakból.A folyósok hosszúak és egyformák csak a falakon logó képek voltak külömbözöek. -Miért minden ilyen csendes?Nincsenek cselédek,szolgálok?kérdezte a lány,egy lélek se volt a fólyosokon. -Kevés a szolgaló mivel nincs szükség rájuk...-felelt a fiú de a hangneméből indulva nem épp segítőkészen.Inkább csendbe marad úgy gondolja. A könyvtár bejárata egy oriási kétszárnyas fenyőajtó volt amin nővényi motivumok disziteték.Óriási terembe volt elhelyezve ,a polcsorok a falaknak támasztva.A terem alaprajza félköralakú,az ablakon keresztül halványan besütöt az idő közben kibújó nap sugarai. -Gyönyörű!-csodálta Azura a könyvekkel teli pólcokat.Mostmár elmehetsz,rendben leszek szerintem.. -Ahogy ohajtod Azura kisaszony.-Azzal távozott a fiú. Azura az első pólchoz lépet és elkezdte olvasni a könyvek címeit.A legtöbbet olvasta már,vagy hallott róluk. -Segíthetek valamiben kisaszony?-Szólalt meg egy hang a hátamögött.Hirtelen megfordult ezzel megpillantva a kissé görbehátú, szemüveges Melfet.Az öregember megismételte a kérdését. -Őn itt a kőnyvtáros?-kérdezte a lány kiványcsian majd mélyen a lencsék mögötti szempárba nézett.Az öregember szemei tiszták voltak ,halvány kékek ami majdnem beleolvadt a fehér szemgolyóba. -Én volnék szerényke ötvenkét éve kisasszony.Mivel lehetek segítségére? -válaszolta nyálas hangon a kedves öreg könyvtáros. -Imádom a könyveket, de arra lennék kiváncsi nem tudna nekem egy olyan könyvet adni amiben az összes családfa fellene jegyezve.-Azura úgy gondolta kideriti ki is ő..vagy ,hogyan került Dimon és feleségéhez..Annyi kérdése volt de egyre sem talalt választ. A könyvtáros adott neki egy könyvet amiben kissebb nagyobb hiányosággal benne voltak a nemesebb családfák.Olvasot mikor belépett Dimon a könyvtárba.Azura nem figyelt fel a zajra belemerült a keresgélésbe,arra lett figyelmes,hogy ki van tépve egy oldal a könyvből. Miért?Mi volt olyan fontos? A könyvtár egy nagy helység volt amiben el volt helyezve egy zongora ahol most Dimon ült és kezdet el játszani egy halk dallamu versenydarabot.A termet elárasztota a nyugalom,a béke.Azura lerakta a könyvet úgy döntött,inkább nem foglalkozik vele mert még úgysem jutt egyedül semmire.Odalépett a férfi hátamögé. -Beszéltetek a köddel?-kérdezte kiványcsian. -Nem épp.Akad még némi tárgyalnivalonk,majd lehetséges,hogy el kelutaznom Perelorba.Wedor királyal ujabb reformokat tervezni.Nem szabadott volna elhozzalal mert nincs ki hazakisérjen,és itt nem marathatsz felügyelö nélkül. -Dimon,hazatalálok egyedül.Tudod,hogy így van. -De nem tudod megvédni magad ha találkozol egy csapat kamilal.Még nem álsz kész a harcra. -De uram bizz bennem,megoldom.-biztata a lány suttogó hangon. -Azu ne kérj ilyet töllem.Holnapig itt maradunk.Holnap érkezik Hogin,a király fia és Trion az unokaöcse,akit lehet megkérek,hogy kisérjen el.-gondolkodot hangosan Dimon. Azura bizzot benne,hogy itt a lehetöség,hogy utánanézen a titkoknak. Azura a délutánt a lakosztályban töltöte olvasással.Megéhezett s úgy gondolta meglátokatja a konyhát,hátha akad némi elemorzsia,talán még segíthet is.Kinn az idő hüvös volt ,de már egyáltalán nem esett.Az udvaroban az emberek fel s le rohatnak észre sem véve a parányi kislányt.Mikor Azura a konyha felé tartott,a kapu magass tornyaiból hangoss trombíta szó hallatszott.A lány nem tudta mi lehet az,az emberek a kapu felé szaladtak.A magas fémkapu emelkedni kezdett majd az alacsony résen elöször négy lóláb bukkant ki majd kirajzolodott négy emberialak. -Isten hozta Kisherceg!-üdvözölte egy igencsak gicsesen öltözött férfi.-Trion herceg! A hercegek bolintottak,majd leszáltak lóvaikról,s az istáló fellé vették az írányt. Trion amit az istálli fele tartott megpillantotta a távolban öt bámuló kislányt.Át adta a lóvát egyik szólgálonak majd előhalászott egy kockacukrot a zsegégől. -Ügyes lóvam,megérdemelsz egy kis juttalmat.-megpaskolta a ló oldalát és Azura fele közeledett.